Rész

 1 IV   |  elvesztém eszméletemet.~Másnap hozzám jött. Még ágyban talált,
 2 IV   |     hozzád hajlik; szülõi pedig hozzám. Ez igen természetes; én
 3 VI   |     rágalmazóhoz! - monda Róza, hozzám simulva.~- Uram - szólítá
 4 VIII |      hogy senkit be ne eresszen hozzám semmi szín alatt, annyival
 5 VIII |       Egyszer késõ este jött be hozzám Jancsi, s jelenté, hogy
 6 VIII |        azért jöttél még egyszer hozzám, hogy gyötörj? Ez kegyetlenség!~-
 7 XI   |         nyájassággal közeledett hozzám, mint a megvert kutya.~-
 8 XI   |      Tudod-e, mi volt végszavad hozzám? Azt mondád te, hogy hajoljak
 9 XI   |      lesz is sírod, és feljössz hozzám, és megölelsz, mert még
10 XII  |       fejemet fölemeltem. Amint hozzám ért a kocsi, e szavakat
11 XIV  |     tõlem, s mégis ragaszkodott hozzám.~Együtt jártunk helységrõl
12 XVII |  távoztakor gúnymosollyal szólt hozzám:~- Fogadni merek, úgy elkotródol
13 XIX  |    következõ újsággal lépett be hozzám.~- Uram - kezde beszélni -,
14 XIX  |        múlva fontos arccal jött hozzám, s szóla:~- Tudod mit? Gondoltam
15 XIX  |        Egyszer betegen érkezett hozzám, s többé el sem mehetett.
16 XX   |         aki, midõn elsõ voltam, hozzám legközelebb ült, bár megérdemelte
17 XXVII|       alig pillantott rám, s ha hozzám szólt, látni való volt,
18 XXVII|    nagyon sokat vesztek?~- Jöjj hozzám; annyit el nem vesztesz
19 XXVII|         múlva kétségbeesve jött hozzám, hogy már egy gyermeke van,
20 XXVII|      lapokat írni kezdtem, jött hozzám utoljára Ternyei unokája,
21 XXVII| legiszonyúbb nyomorban vetõdött hozzám (oh, ilyen nyomor képzelhetetlen!),