Rész

 1 XIII|         kinek pedig neve Hiripi Gáspár.~- Ah, ön igen kegyes...~-
 2 XIII| palackot hozott elénk.~- Hanem, Gáspár barátom - szólék -, ez már
 3 XIII| egykedvû komolyságommal; Hiripi Gáspár pedig néhány mondását idézte
 4 XIV |   lassanként egészen elhagytam. Gáspár barátom efölött nagyon sajnálkozott.~
 5 XIV |         pisztrángot!~- Mi lelt, Gáspár? - kérdém, s magam is csaknem
 6 XIV |     boldogtalan: innia kellett.~Gáspár barátom hamarabb odalett,
 7 XIV |       De nem fog-e megharagudni Gáspár barátom és nem méltán-e,
 8 XV  |       nappal!~- Dicsõ fiú vagy, Gáspár, dicsõ! Méltó arra, hogy
 9 XV  |  esztendei termésre.~- Nem úgy, Gáspár, e pénzt nem szabad elköltenünk.
10 XV  |      mindjárt. Eljössz-e velem, Gáspár?~- Elmegyek-e? Hova ne mennék
11 XVII|  halotthoz, én pedig a fogadóba Gáspár barátomhoz.~Fölkutattam
12 XIX |         szeszélyébe.~Hát Hiripi Gáspár?~Ez a szerencsétlen nem
13 XIX |      kijózanodott.~- Ismersz-e, Gáspár barátom? - kérdém õt.~-
14 XIX |        beszéljünk a jövendõrõl, Gáspár barátom. Te voltál szerencsém
15 XIX |        jobbíthatatlan vagy hát, Gáspár?~- Legyen az embernek jelleme,
16 XIX |        sincs...~- Legyen eszed, Gáspár!~- Barátom, az ilyen csendes
17 XIX |         vére...~- Légy õszinte, Gáspár, tán valami nem tetszik
18 XIX |    fogsz jõni, remélem...~- Én, Gáspár? Mit gondolsz? Hát fiam...~-
19 XX  |       istenben boldogult Hiripi Gáspár uram.~Körülbelül három éve
20 XX  |        három éve volt már, hogy Gáspár barátomat elkísértem oda,
21 XXV |       még négyen valánk: Hiripi Gáspár, fiam, õ és én; aztán a