Rész

 1 III  |         félvén, hogy ő is meg talál engemet látni; ha pedig nem láthatám,
 2 III  |            szeretsz, szeretned kell engemet... oh, ha ezt nem reméltem,
 3 VI   |     megcsaltál mást, úgy fogsz majd engemet is megcsalni...~- Menjünk,
 4 VII  |  kihívásomat, vagy éppen õ híjon ki engemet. Várva vártam, hogy õt kártyaasztalnál
 5 VIII |          szólék kis idõ múlva -, te engemet soha nem szerettél, nem
 6 X    |          lenni.~- Ah, uram, ön ámít engemet, miként elámította leányomat...
 7 XI   | visszatekinték, s látám õt távolban engemet követni. Megálltam, hogy
 8 XI   |       hangomat, vagy már elfeledtél engemet, ki téged sohasem foglak
 9 XIII |            uram, ön megszégyenített engemet, és én elpirulék szégyenemben.~
10 XVI  |             ismer engem?~- S kegyed engemet már nem?~- Nem emlékezem...~-
11 XVII |           szólott fiam, alig gyõzve engemet nézni -, és ha sokkal szebb
12 XVII |         amint, egyszerre megismerve engemet, a legörvendõbb meglepetéssel
13 XXII |              János, hogy sértene ön engemet? Ilyen vadat csak gondolni
14 XXIII|          párbajban Ternyei lõtt meg engemet.~János segítségével levettem
15 XXIV |                  Andorlaki Máté, te engemet koldussá tettél... én akasztófára
16 XXV  |          rohantunk. Õ torkon ragadt engemet és eldöntött; én körmeimmel
17 XXVII|            akar ön állani, ugye?... Engemet agyonverni...?~- Légy nyugodt -
18 XXVII|       bizonyítá be barátságát, hogy engemet megrabolt egy lánytól, kit
19 XXVII|             pénzed, csak keress föl engemet, és lesz ismét.~- Jöjjön
20 XXVII|          szeressen...~- És õ szeret engemet! - kiálta föl a fiú. - Õ
21 XXVII|        kiálta föl a fiú. - Õ szeret engemet kimondhatatlanul, édes bátyám.~-