Rész

 1 II   |               eszemen kívül voltam; nem tudtam: mit cselekszem, hova megyek?
 2 II   |               barátom!... - egyebet sem tudtam szólni, nyakába borultam,
 3 III  |             szeretsz? Hisz én azt úgyis tudtam. Leányszem ne látná azt
 4 III  |                ha ezt nem reméltem, nem tudtam volna, talán már ott volnék,
 5 III  | megmagyarázhatatlant éreztem. Akkor nem tudtam, mi az. Most tudom, hogy
 6 VII  |             tudni! - szólék, s távozám.~Tudtam, mily szenvedéllyel, dühhel
 7 VIII |                remélni. Ha én ezt akkor tudtam volna, ha bizonyos lettem
 8 XII  |               kifogytam, és keresni nem tudtam, nem akartam; koldulni pedig
 9 XII  |                  Utas!~Körülnéztem; nem tudtam bizonyosan, engem szólítanak-e?~-
10 XIV  |                 Én barátja lettem, mert tudtam, hogy meg nem csalhat, miután
11 XIV  |               tíz év óta elõször, s nem tudtam, miért. Gondolkodtam; de
12 XV   |           Hiripit. Erre nagy nehezen rá tudtam venni, hogy az általam vett
13 XVII |                 apád, te?” Én eddig nem tudtam rá felelni, néha sírva is
14 XVIII|              egyébiránt sajnáltam, mert tudtam, hogy õ nem szereti õket.
15 XXII |             Fiam elhallgatott, s én nem tudtam mit felelni. Csend lett;
16 XXIV |                  Meg sem haltam, el sem tudtam alunni. Irtózatos ecsettel
17 XXV  |            szavai sem rázhaták meg. Nem tudtam én: ki az a Ternyei? Van-e
18 XXV  |               világon? Van-e világ? Nem tudtam én, mi van... csak azt tudtam,
19 XXV  |           tudtam én, mi van... csak azt tudtam, mi nincs: fiam.~Eladtam
20 XXV  |               fiam függött. Még megvan!~Tudtam, hogy el nem futhat, míg