Rész

 1 IV   |       bizonyosan, ugye? - riadtam rá.~A szegény leány szobormerõn
 2 IV   |  könnyeidet, Rózám, de nem vagyok rá érdemes! - S kezét tetéztem
 3 IV   |            ha mondom! - rivalltam rá, megragadva öltönye gallérját.~-
 4 V    |          mennyire szeretem õt! Ha rá emlékezem: még most is,
 5 VII  |     néhányszor azelõtt. Emlékezel rá? Betti. Ennek viszed el
 6 VII  |         egy-egy könnyet is ejtesz rá? Mit?... No, ne bolondozz
 7 VII  |         Én megvetõleg mosolyogtam rá; észre látszott venni, mit
 8 XII  |       kezdtem, és mégsem vehettem rá magamat, hogy kolduljak.
 9 XII  | történetét; olyan kíváncsi vagyok rá...~- Ha csak e föltétel
10 XIV  |           látott dolgához.~- Húzd rá, cigány, hadd táncoljak! -
11 XV   |        Hiripit. Erre nagy nehezen rá tudtam venni, hogy az általam
12 XVII |           mondám, s büszke voltam rá, hogy ily derék fiam van.~-
13 XVII |          Te förtelmes! - kiáltott rá nagyanyja, tettetett bosszankodással. -
14 XVII |          te?” Én eddig nem tudtam rá felelni, néha sírva is fakadtam.
15 XVII |        fiam.~- Hogyisne! - kiálta rá nagyanyja. - Halottat nézni
16 XVII |          most, fájdalom, nem érek rá... társaim itt a mellékszobában
17 XIX  |            De erre most nem érünk rá. Siess, hogy még ott találd...~
18 XX   |     feléje, és õ egyet billentett rá fejecskéjével. Hah, ez a
19 XXII |       tenni, ha majd szükség lesz rá? Nagyon csalatkozott, János
20 XXVII|         édes bátyám, de még nincs rá szükségem.~- Mindegy; ha