Rész

 1 II   |          Csak azon vettem észre magamat, hogy Ternyei szobájában
 2 IV   |         Máté, hadd beszéljem ki magamat. Jõjünk tisztába egymással.
 3 VI   |          és... de föntebb érzem magamat, semhogy ez alacsony vádat
 4 VII  |       szolgák elõtt nem engedem magamat megbélyegezni; inkább le
 5 VII  |           hirtelen meggondoltam magamat, s folytatám -, jól van,
 6 XII  |  kezdtem, és mégsem vehettem rá magamat, hogy kolduljak. Az éhség
 7 XII  |     tõle kérni.~Végre elszántam magamat. A fogadóhoz mentem, mely
 8 XII  | Amennyire lehetett, béburkoltam magamat, s törekedtem elõre. Hallottam,
 9 XII  |           Majd valahol meghúzom magamat az éjen át - feleltem.~-
10 XIII |        én is kvalifikálom benne magamat; és mind a ketten szabad,
11 XIV  |       jött álom. Sarokba húztam magamat, de nem sokáig maradhattam
12 XVII |         ejthetem; addig ajánlom magamat. Nem is szükség tán mondanom,
13 XVII |        mennyire örülök. Ajánlom magamat. Jó egészséget, úrfi, aztán
14 XX   | Meguntam, mondom, itt mutogatni magamat; azért kilovagoltam a városból,
15 XX   |      esztendõre egy! Szégyellem magamat.~- Meglássa, úrfi, hogy
16 XXII |   embert, vagy legalább hagyjam magamat szerettetni általa, kit
17 XXII |   sarokból, hol eddig meghúztam magamat, s bemenék fiamhoz. János
18 XXII |        legtávolabb zugba vontam magamat, füleimet bedugtam... és
19 XXVII|      eljátszotta. Én elnevettem magamat, s megvigasztalám õt egy
20 XXVII|         egy bokorban húztam meg magamat. Õ a városnak tartott, amint