Rész

 1 XIII|   barátom! Hallotta-e már hírét Hiripi Gáspárnak.~- Nincs szerencsém... -
 2 XIII|       mint én, kinek pedig neve Hiripi Gáspár.~- Ah, ön igen kegyes...~-
 3 XIII|         fizeti ki! - kiálta föl Hiripi. - Aligha magára nem írta
 4 XIII|       fogja kifizetni - szólott Hiripi reám mutatva.~- Igen, én
 5 XIII|        egykedvû komolyságommal; Hiripi Gáspár pedig néhány mondását
 6 XIV |                            XIV.~Hiripi valóban nem haszonlesésbõl
 7 XIV |         lélekszakadva rohant le Hiripi barátom a kocsmába, hol
 8 XIV |    ruhát. Amint meglátott benne Hiripi, bámulva kiálta fel:~- Pajtás,
 9 XIV |    helytõl, melyben fetrengett.~Hiripi nekilátott az ivásnak. Keveslette,
10 XV  |                           XV.~- Hiripi pajtás - szólítám õt meg
11 XV  | fillérig.~- Ejnye! - kiálta föl Hiripi. - Ejnye! Csak már legalább
12 XV  |     hogy gyermeked van! - szóla Hiripi fejcsóválva. - Hát miért
13 XVII|    örökre. Eszembe jutott végre Hiripi; a fogadóban hagytam õt,
14 XIX |  egyeztem bele szeszélyébe.~Hát Hiripi Gáspár?~Ez a szerencsétlen
15 XIX |     beszélni...~- Ah, hiszen ez Hiripi! - kiálték föl örömmel.~-
16 XIX |   pénztárnokom vagy... - felelt Hiripi, egyik bámulásból a másikba
17 XIX |          Nálad maradok - felelt Hiripi -, nálad maradok holtomig,
18 XX  |      beszélt istenben boldogult Hiripi Gáspár uram.~Körülbelül
19 XXV |        midõn még négyen valánk: Hiripi Gáspár, fiam, õ és én; aztán