Rész
1 I | jutott.~De eljutott hozzád.~És te meghallgattad, meghallgattad!~
2 II | Hm, õ volt életem átka, és mégis sóhajtok nevére. Õ
3 II | hosszú volt... kis lángocska és égig nyúló füst!~Rózát elõször
4 II | ki véletlenül betoppan, és egy kizsákmányolt tündérvilágnak
5 II | tündérvilágnak minden csillagát és virágát körülöttünk hinti
6 II | hogy térdre nem estem, és nem imádkoztam... nem imádkoztam
7 II | imádkoztam õhozzá!~Ami szép és kedves a teremtésben kezdet
8 II | szólni, nyakába borultam, és sírva fakadtam. - Lásd -
9 II | múlva -, nevetni akartam és könnyeztem; ugye, bolond
10 II | oldalamhoz. Ismét lecsillapultam, és... elundorodtam; nem tudom:
11 II | zavarodott-e így föl szívem és eszem, vagy sem?~- S hátha
12 II | tenni legjobb barátodat?~- És ha már mást szeret?~Föl
13 II | akartam kelni ültömbõl, és nem bírtam. Elzsibbadtam
14 II | hogy õ barátom. Nagy úr és kártyás és... barátság!
15 II | barátom. Nagy úr és kártyás és... barátság! De huszonkét
16 III | kisasszony - felelt az.~- És?~- Más nincs; csak maga
17 III | baklövésemet észrevettem.~És újra elhallgatánk.~Azon
18 III | kiálték föl magamban, és... melléje léptem. Halkan
19 III | meg, ki által szerettetik! És ha nem láttam volna is:
20 III | mindig e nevet hallanom, és oly kíváncsi voltam azt
21 III | akartam az égen maradni, és elbujdostam, hogy keresselek,
22 III | elbujdostam, hogy keresselek, és most föltaláltalak! Most
23 III | áldást adják gyermekökre.~- És ha nem fogják adni?~- Miért
24 III | Szülõim meg fognak egyezni; és ha nem... mindegy! Kész
25 III | fázni... csak szeress!~És nyakamba borult, és csókolt,
26 III | szeress!~És nyakamba borult, és csókolt, és homlokomat simította,
27 III | nyakamba borult, és csókolt, és homlokomat simította, e
28 IV | Eh, az éjjel játszottam és sokat vesztettem.~- Pedig
29 IV | eszem.~Én sejteni kezdtem, és borzadva kezdtem sejteni:
30 IV | hogy Ternyei kezét kérte.~- És te od’adtad, bizonyosan,
31 IV | szegény leány szobormerõn állt és nézett rám, s könnyei kezdtek
32 IV | tartom, hogy nem az!... - és rázni kezdtem irgalmatlanul.~
33 IV | víni sem tudsz.~- Párbaj? És mi okért?~- Hm, el akarja
34 IV | kedvesemet, lelkem idvességét, és még azt kérdezi: mi okért
35 IV | idõvel meg fogsz gyógyulni.~- És te meg fogsz betegedni,
36 IV | gazdag vagyok, te szegény. És meggondoltad-e ezt Máté,
37 IV | Máté, hogy szegény vagy? És hogy a házasság a szegény
38 IV | ezeket, Máté barátom.~- És ha meggondolom?~- Át fogod
39 IV | való neked a házasság.~- És aztán?~- Hogy jobb lesz
40 V | szorítám, vállamra hajtá fejét és ezt súgtuk egymásnak:~-
41 V | Holnap ilyenkor, Mátém!~És örömkönnyeket csókoltunk
42 VI | voltam, hogy ne halljak, és... ez éjjel róla álmodtam.
43 VI | ruhájában, koszorúval fején. És mind e szépség enyém, gondolám,
44 VI | tudniillik: lakodalmat és keresztelõt...~- Mi közöm
45 VI | sírjaikból.~Halvány arcok és csend.~- Máté barátom, hát
46 VI | alávalóság! Ön kezemet kérte, és visszautasíttatott... ön
47 VI | Andorlakinak vetélytársa volt... és ez elég magyarázatul...~
48 VI | Igen, ez elég magyarázatul, és... de föntebb érzem magamat,
49 VI | fognak. Isten önökkel, uraim és hölgyeim. Isten veled, Máté
50 VI | fojtogattak... fölébredtem és nagyot lélegzém. Siettetém
51 VI | Fájdalom, hogy leányé.~És ezt hallanom kellett!~Róza
52 VI | kellett!~Róza felém fordult, és reám szögzé szemét... ilyen
53 VI | ûzé ki az angyal Ádámot és Évát a paradicsomból.~-
54 VI | Menjünk, Róza, menjünk innen, és hallgass ki...~- Nem hallgatlak
55 VI | templomnál haltál volna meg, és nem.........~Fölvettem egy
56 VI | oda? Ismét útnak indultam, és jártam, isten tudja, hol,
57 VI | jártam, isten tudja, hol, és gondolkodtam, isten tudja,
58 VI | gondolatomra emlékezem, és az halál volt, öngyilkosság.~-
59 VI | Boldogságban oly hamar jár az idõ; és boldogtalan vagyok néhány
60 VI | Boldogtalanoknak oly lassú az idõ. És én e kínt tovább is szenvedjem?...
61 VI | gyávaság-e az öngyilkosság?... És ha mindjárt az is, mit én
62 VI | Isten hozzád, világ!~És mentem a folyónak, hogy
63 VI | élni gyermekemnek, fiamnak és... és... hah, hogy erre
64 VI | gyermekemnek, fiamnak és... és... hah, hogy erre még eddig
65 VI | ha van élet az élet után, és én a mennybe jutottam volna:
66 VI | Élni fogok gyermekemnek és a... bosszúnak!~ ~
67 VII | hozzád, úgy akarok végezni és távozni.~- Tréfán kívül,
68 VII | meglep, mint a minapi dühöd. És mit akarsz végezni?~- Amit
69 VII | pajtás, bolond. Szerelem és aztán párbaj! Mondhatom,
70 VII | gazdagítod a világtörténetet.~- És én mondhatom, hogy te hiába
71 VII | elõttem. Határozz helyet és idõt, és válassz fegyvert.~-
72 VII | Határozz helyet és idõt, és válassz fegyvert.~- Ám legyen,
73 VII | midõn a szerencse fordult, és õ elkezdett veszteni. Egyre
74 VII | ekkor kikapom kezébõl, és ízrõl-porra szaggatom. Fogát
75 VII | csikorgatva ugrott föl, és nekem... de hirtelen megállt,
76 VII | sem?~- Ismét ez a párbaj, és mindig csak a párbaj...
77 VII | húzlak innen szolgáink elébe, és addig foglak korbácsolni,
78 VII | fülednél fogva viszlek ki, és fölhasogatom korbácsommal
79 VII | fölhasogatom korbácsommal ruhádat és bõrödet ama legények elõtt.~-
80 VII | van, tehát kardra! Mikor és hol?~- Mindegy akármikor
81 VII | hol?~- Mindegy akármikor és akárhol, ha már meg kell
82 VII | napfölkeltekor, az akasztófa mellett!~És ezzel távozám szolgámmal
83 VII | viszed el pénzemet. Bútorom és ruhatáram pedig a tiéd lesz;
84 VII | Bízom az örök igazságban, és ez Ternyei halálát kívánja,
85 VII | ajtót! - kiálta föl Jancsi, és visszaszaladt.~- Ez nem
86 VII | megnyugtatta õt.~Még üresek és csendesek voltak az utcák;
87 VII | fegyverrel víni - válaszolék.~- És mi az?~- Azt sem tudod?
88 VII | Óh, te meguntad életedet, és most engem is a pokolba
89 VIII | kezembõl egy darab bõrt és húst szakított ki. Miért
90 VIII | lesz... ereszd be szegényt; és maradj magad kinn.~Szolgám
91 VIII | elfelejtém, hogy oldalam és karom keresztül van lõve.~-
92 VIII | Én is, Róza, én is!~- És teéretted, Máté...~- Úgy
93 VIII | Máté, mi lelte karodat és oldaladat? Be vagy kötve...
94 VIII | oldaladat? Be vagy kötve... és én az imént rád nehezedtem...~-
95 VIII | az oka, Róza.~- Én? Óh! És kivel?~- Teérted ki mással
96 VIII | Szülõim kedvéért tettem, és, látod, bosszút is akartam
97 VIII | de magamon. Sajnálj, és ne kárhoztass!... De ne
98 VIII | szerettél...~- Szerettelek és szeretlek, Rózám!... Mennyire
99 VIII | itt összezúzott csontom. És szólj: miként hitessem el
100 VIII | egyetlen, kit valaha szerettem, és bizonyosan, kit szeretni
101 VIII | Lankadtan csüggeszté le fejét, és megpillantá kezemen jegygyûrûjét.~-
102 VIII | gyûrû még kezeden van?~- És ott lesz mindhalálig, Rózám! -
103 VIII | a tied is itt van még, és elviszem magammal oda, hová
104 VIII | órával is óhajtottam meghalni és megsemmisülni; de most mióta
105 VIII | azon, hogy te szerettél.~És így beszélgeténk hosszan
106 VIII | negyvennyolc év terjed köztem és közte; negyvennyolc év!
107 VIII | közte; negyvennyolc év! És azóta nem volt csak egyetlen
108 VIII | az emlékezet csónakára, és átevez az esztendõk széles
109 VIII | mélyen lesz is ásva sírom, és feljövök hozzád, és karjaimba
110 VIII | sírom, és feljövök hozzád, és karjaimba szorítalak, ha
111 VIII | Lázasan szorított szívéhez, és csókolt, mintha belém akarta
112 VIII | összekeveredett volna az idvesség és a kárhozat.~Kiszakasztá
113 VIII | Kiszakasztá magát karjaimból, és elrohant.~Soká nem alhattam
114 VIII | a hattyú végdalát zengé, és én hallgatám elragadtatással.~
115 VIII | hogy Róza a vízbe ugrott és belehalt.~ ~
116 IX | tehát nevet is adok neki. És mi elleszünk majd Bettivel,
117 IX | vándorolva egymásnak világítnak és egymást melegítik; hanem
118 IX | szendergett. Ráhajoltam és megcsókolám... ajkam igen
119 IX | nincs honn - válaszolt õ.~- És hol van?~- A temetõben.~ ~
120 X | ön nem fogja õt elvenni, és mégis odaveté magát az ön
121 X | Igen, nemeslelkû leány, és ön mégis oly nemtelenül
122 X | térdeit átkulcsolhassa, és mondhassa önnek: rúgj el
123 X | önnek: rúgj el magadtól, és aztán nyújtsd ide lábadat,
124 X | tudtára esett e történet, és megörült rajta. Nem káröröm
125 X | ön látogatni gyermekét, és hallani fogja az ön ajkairól
126 X | fiam! Nem hallotta soha, és hetekig szenvedett, és hetek
127 X | és hetekig szenvedett, és hetek múltával vége lett
128 X | azt mondtam: gyermekem! És annak halálára, ki egyedül
129 X | gátolt, hogy gyermekemet és az önét, kikre többször,
130 X | hagytam el szobámat elõször, és ezen hajlék az elsõ, melybe
131 X | elsõ, melybe beléptem... és tudja-e ön, asszonyom, miért
132 X | miszerint gyermekemnek atyja és neki férje kívánok lenni.~-
133 X | Atyja leszek, asszonyom. És... hol fekszik Betti?~-
134 XI | teremtésévé az istennek?... És hiába feszítem eszemet,
135 XI | elmellõzni. Várjunk tehát, és bízzuk magunkat az idõre.~
136 XI | fog élni?~- Nem tudom...~- És mi szándéka van önnek? Mit
137 XI | semmit. Tartsa meg e pénzt, és gazdálkodjék vele, amint
138 XI | elõtt neked ígértem: bútorom és ruhatáram legyen a tiéd.
139 XI | szakíta félbe szolgám.~- És miért ne mondhatnám?~- Mert...
140 XI | Megragadta kezemet, s csókja és könnyei egyszerre érték
141 XI | temetõben, csak ezen aggastyán és én és a csendesség. Halk
142 XI | csak ezen aggastyán és én és a csendesség. Halk léptekkel,
143 XI | bukkantam volna, megálltam, és úgy tetszett: szívem is
144 XI | Leborultam sírja elõtt, és csókoltam fejfáját.~- Tehát
145 XI | bármi mély lesz is sírod, és feljössz hozzám, és megölelsz,
146 XI | sírod, és feljössz hozzám, és megölelsz, mert még itt
147 XI | Lehajlok hát hantodra, és nevedet hangoztatom, kedves
148 XI | Halld meg ott alant... és kelj föl... Ah, te nem jössz;
149 XI | hiszem; de te már meghaltál, és a holtak nem kelhetnek föl,
150 XI | Így panaszkodám magamban, és vártam az éjfélt, sírhalmán
151 XI | boldogságos órák valának.~- És hová lett e szép idõ? -
152 XI | keresve tekinték szét a földön és égen: körülöttem a fák és
153 XI | és égen: körülöttem a fák és keresztek hosszú, sötét
154 XI | ragyogott semmi. Fölsóhajtottam, és sóhajomat messzirõl meg
155 XI | folyam ringató hullámain.~És ezalatt közeledék az éjfél...~
156 XI | Összeborzadtam...~Fáztam és izzadék...~Iszonyodva tekinték
157 XI | Iszonyodva tekinték körül...~És mit láttam?...~Irtóztató
158 XI | egyszer látnunk kell egymást. És te csak nem jelensz meg?
159 XI | vagy rád gyújtom a házat és meggyilkollak. Nyisd ki!~-
160 XI | vagyok haramja... jõj ki, és meg fogod látni, hogy nem
161 XI | szemembe, hogy õrült vagyok, és az õrülteknek óriás erejök
162 XI | Minek?~- Hogy bezárjalak!~- És miért?~- Hogy el ne futhass.
163 XI | ott benn termek nálad, és kettéhasítom agyadat ez
164 XI | kettéhasítom agyadat ez ásóval, és szívedbe vájom tíz körmömet.~
165 XI | Rázártam a sírásóra az ajtót, és visszafutottam, és ásni
166 XI | ajtót, és visszafutottam, és ásni kezdtem... Róza sírját.~
167 XI | én megpillantám azt... és... egy jajkiáltással élettelenül
168 XI | helyett most mit láttam és mit... óh!...~De néhány
169 XI | napig a folyam halaival és néhány hétig a föld férgeivel
170 XI | vége!~Kijöttem a sírból, és hánytam ismét be. Minden
171 XI | látszott.~Mentem, mentem, és már messze jártam, mikor
172 XI | Betti sírjához indultam, és nem az övénél voltam.~ ~
173 XII | keresztre húzta a fájdalom, és lett körülötte sötétségnek
174 XII | a magáét a szenvedésbõl.~És kikapta. Szenvedett tíz
175 XII | végigmentem e hosszú soron, és vesszõztetém a sanyarúság
176 XII | izzadtam, télen fáztam; és éheztem télen, nyáron.~Pénzembõl
177 XII | Pénzembõl hamar kifogytam, és keresni nem tudtam, nem
178 XII | sokáig. Újra éhezni kezdtem, és mégsem vehettem rá magamat,
179 XII | odaugrottam... az eb megijedt és elszaladt, s nekem hagyta
180 XII | szólott bosszankodva és elment.~Ah, nem voltam képes
181 XII | héját legalább kenyerének és sajtjának! - esengék.~-
182 XII | lesz egy kis könyörület. És mentem. Magas, termetes,
183 XII | hideg sültet falatozott, és savanyúvizes bort ivott,
184 XII | hogy mersz koldulni ép és fiatal létedre? Hordd el
185 XII | Hordd el magadat. Vénülj meg és vakulj meg, vagy törjék
186 XII | aztán elrabolta szeretõmet és most kalapomat.~Mert az
187 XII | bementem, szívesen láttak, és jól tartottak meleg étellel,
188 XII | kivált az éjek hûvösödtek, és ruhám oly vékony, oly rongyos
189 XII | maradványa lógott. Levettem ezt, és nyakamba akasztottam. Azon
190 XII | néztem a különbséget múlt és jelen között.~És a tél is
191 XII | különbséget múlt és jelen között.~És a tél is bekövetkezett.~
192 XII | utaztam. A hó már nagy volt, és még egyre esett, és a szél
193 XII | volt, és még egyre esett, és a szél ragadta szemközt
194 XII | s én rongyos ruhában és csizmában, melybõl ujjaim
195 XII | mert az idõ oly rossz, és a csárda oly messze van.
196 XII | Így. Most már mehetünk.~És a kocsi elindult.~- Hogy
197 XII | folytatá õ. - Szegény ember!... És még milyen fiatal!... Aztán
198 XII | Hm, ilyen szegény ruha, és az a szép aranygyûrû! Ugyan
199 XII | tekintettem szemébe. Fiatal volt és szép. Sejteni kezdtem, miféle
200 XII | Ilyen embernek szeretõje!~- És miért ne? Azért, hogy ilyen
201 XII | elõkelõbbikbe hajtatott. Leszálltam és megköszöném szívességét,
202 XII | mindenfélét; én hallgatám és melegedtem. Már rég nem
203 XIII | ember nem hal meg éhen, és ez volt nyugtatóm a sanyarúságoknak
204 XIII | bennem a bosszúnak vágya és reménye. Gyakran gondoltam
205 XIII | Gyakran gondoltam fiamra... és ez az egyetlen volt, mi
206 XIII | hagytam, már rég elfogyhatott, és te most nagyanyáddal együtt
207 XIII | koplaltam, csak hogy ihassam és felejtsek. És én, aki oly
208 XIII | hogy ihassam és felejtsek. És én, aki oly szótalan, csöndes,
209 XIII | orromat, betörték fejemet, és kivetettek a csapszékbõl.
210 XIII | megmosakodjam; a kocsis meglátott, és végigvagdosott ostorával...
211 XIII | melybõl az õ lovai isznak.~És egyre ittam, mikor ihattam;
212 XIII | törték be orromat, fejemet, és nem vetettek ki a kocsmából,
213 XIII | szótlanul, mozdulatlanul és öntém a bort magamba.~-
214 XIII | Csupán azért, mert szokás.~- És az én szokásom: meg nem
215 XIII | kegyes...~- Csak igazságos, és nemkülönben méltányos. Ah,
216 XIII | megszégyenített engemet, és én elpirulék szégyenemben.~
217 XIII | Lehetetlen...~- Való és szent igaz. Ön jobban tud
218 XIII | füröszteném õket egy hétig és ingyen. Hanem ebben a kocsmárosban
219 XIII | poétám! Bámulom, szeretem õt, és könyv nélkül tudom munkáinak
220 XIII | peleskei nótáriust írta, és tisztesség nem esik szólván,
221 XIII | mindazonáltal ott hagyám és eljövék. Nagy kedvem jött
222 XIII | elcsaptam a társaságot, és lemondtam a mûvészetrõl.
223 XIII | kvalifikálom benne magamat; és mind a ketten szabad, független
224 XIII | mennykõbe is, ily jó barátok, és önözzük egymást! Ez csúnyaság.
225 XIII | csúnyaság. Hagyjuk el azt az önt és mondjuk helyette, hogy te...
226 XIII | aprón.” Töltse meg az üveget és hozza ide!~- Szeretném elébb
227 XIII | mondja, hogy: „Asszonynak és lónak hinni soha nem kell;
228 XIV | barátságnak lehet nevezni; és miért ne lehetne? Mert rongyosak,
229 XIV | öltözetünkön: nagyot kacagott, és nem ok nélkül.~Ami pénzt
230 XIV | húszezer akó bort nekem, és pénztárnokomnak itt hétezer
231 XIV | tortát, ugyanannyi fácánt és pisztrángot!~- Mi lelt,
232 XIV | lesz, tehát lássunk hozzá és együnk, igyunk, amit szánk,
233 XIV | Egy fitying híja sincs. És te nem ájulsz el örömedben?~-
234 XIV | hogy én hitelezõ is vagyok, és éppen ennek a hitelezõje.
235 XIV | hahaha!... Hah, ezer átok, és mégsem hoztak bort... Kocsmáros,
236 XIV | Legyen az ember generózus!~- És ez mi? - kérdém, egy kis
237 XIV | terád csinálta Gvadányi: „És uniformisát ha felveszi,
238 XIV | az élõ, zöld természetet. És ha az ismét lefoszlik rólam?
239 XIV | nemhiába, hogy kettõzött erõvel és szorgalommal látott dolgához.~-
240 XIV | megfordult elmémben. Múlt és jövõ, mint késõ alkony és
241 XIV | és jövõ, mint késõ alkony és kora hajnal állt elõttem;
242 XIV | sötétedett, itt világosodott, és egyikben sem láthattam tisztán.~
243 XIV | Ha nyernék! - gondolám. És ha elvesztem e néhány forintot,
244 XIV | fizettünk; ha elvesztem, és nem fizethetek... kidobnak
245 XIV | megharagudni Gáspár barátom és nem méltán-e, hogy elraboltam
246 XIV | hogy korán reggel fogjon és jöjjön be õt fölkelteni.
247 XIV | kártyáztunk. Nemsokára kocsira ült és elutazott... de néhány száz
248 XV | hogy az éjjel kártyáztam, és minden pénzünket elvesztém.~-
249 XV | mert kedvem sem volt hozzá, és nem is volt mivel.~- Pajtás,
250 XV | ha jó, nagyon jó!~- Hm, és mennyit nyertél?~- Nem sokkal
251 XV | Magyarország minden borát, és foglalót adok a jövõ esztendei
252 XV | táplálnom kellett volna, és nem volt mibõl; ki talán
253 XV | Nemsokára kocsin ültünk és utaztunk. A legelsõ városban,
254 XV | udvarra, s csapját kihúzta, és hagyta folyni a bort, és
255 XV | és hagyta folyni a bort, és gyönyörködék benne. Végre
256 XV | Betti... Róza... gyermekem és... Ternyei... hah!~Tíz év
257 XVI | Egyiptomban fáraónál van stb. És most mindezekbõl semmi nem
258 XVI | elõtt?~- Senki. Betegen és szegényen jöttem e városba,
259 XVI | öregasszony hord naponként ételt és orvosságot, vagy egy kisfiú
260 XVI | küldi el...~- Öregasszony és kisfiú! - gondolkodám. -
261 XVI | kisfiú! - gondolkodám. - És hány éves az a fiú?~- Mintegy
262 XVI | Honnan tudja neveimet?~- Óh, és csakugyan kegyed az?~- És
263 XVI | és csakugyan kegyed az?~- És ön ismer engem?~- S kegyed
264 XVI | utazott kegyed, s egy isten- és embertõl elhagyott rongyos
265 XVI | vezetett, hogy fölmelegedjem, és még pénzt is adott. Én nem
266 XVI | huszonöt. Ifjan vénültem meg és nyomorúságban veszek el...
267 XVI | szülõim, kiket a szégyen és keserûség sírba vitt miattam,
268 XVI | ablakon a halott kék ajakára és fehér, hústalan képére.~ ~
269 XVII | XVII.~Õszinte örömmel és, mondhatom, érzéssel szorítottam
270 XVII | gyõzve engemet nézni -, és ha sokkal szebb volna, éppen
271 XVII | Most legközelebb is...~És a jó öreg nem gyõzte elõszámlálni
272 XVII | nem önnel, hanem veled.~- És miért?~- Hogy oly hûségesen
273 XVII | segíthettem volna kegyedet és fiamat.~- Én nem értelek -
274 XVII | bámulva fiam nagyanyja.~- És én kegyedet nem értem -
275 XVII | megfoghatatlan elõttem. És ki hozta?~- Az a pimasz
276 XVII | volt! - szóla zavarodva.~- És te még jobb vagy, mint azelõtt
277 XVII | nem fogadhatlak be...~- És miért?~- Mert nincs módom
278 XVII | tán mondanom, hogy örülök, és mennyire örülök. Ajánlom
279 XVII | Tóni mégiscsak a második, és Náci mégis csak a harmadik...
280 XVII | volnának is.~Így beszélt fiam, és én örömest hallgattam, és
281 XVII | és én örömest hallgattam, és percrõl percre mindinkább
282 XVII | köteléke egyesít velem, és mintha fájt volna, ha meggondoltam,
283 XVII | költségemen.~- Én átmegyek és megnézem! - szólt fiam.~-
284 XVII | de csak föl is indítani? És azt mondám, hogy semmi,
285 XVII | megbotlottam, s jövet fölveszem és a folyamba dobom, nehogy
286 XVII | megláttam Ternyeit, megrázkódtam és reszkettem, s annyira megzavarodtam
287 XVII | megzavarodtam elmémben, hogy dühöm és iszonyodásom ellenére kezet
288 XVII | legörvendõbb meglepetéssel idvezelt és idenyújtá kezét.~- A jó
289 XVII | ifjúkori barátunkra bukkanni, és megszorítani és megrázni
290 XVII | bukkanni, és megszorítani és megrázni kezét! Hó, Máté
291 XVII | pisztolyt, hogy csak sebet, és ne halált adjak...~- Óh,
292 XVII | Mit a túlvilági üdvesség- és kárhozatról beszélnek, csak
293 XVII | sérthetetlen? - gondolám, és fájt nekem, hogy õneki semmi
294 XVII | éjjel, nappal kártyázok!~- És boldogságodban semmi sem
295 XVII | Hiába, az ember vénül és okosodik.~- És te is megokosodtál?
296 XVII | ember vénül és okosodik.~- És te is megokosodtál? Ezt
297 XVII | éjnek legalább - mondám; és tusakodva gondolkodtam:
298 XVII | lám, otthon akartam hagyni és az ördög... de hisz fele
299 XVII | forintért ezreket kapott, és én is ezreket vittem el,
300 XVII | én is ezreket vittem el, és ezen ezrek Ternyeiéi valának,
301 XVII | meg sem látunk többé?~- És ha meglátsz?~- Tehát eljössz?~-
302 XVII | ma estére.~- Itt leszek.~És ott lettem pontosan. Este
303 XVII | Este nekiültünk a játéknak, és kártyáztunk másnap délig
304 XVII | Ternyei kereste kesztyûjét, és nem találta.~- Hiszen már
305 XVII | mondám.~Kalapot vett, és indult.~- Megálljon, uram -
306 XVII | átvette a maga kalapját, és távozni akart.~- Egy szóra,
307 XVIII| ínségre jutott feleségestül és gyermekestül, kiket egyébiránt
308 XVIII| Ha szerette volna nejét és gyermekeit, ezeket sem sajnáltam
309 XVIII| napszámosok közt, kik földet és köveket hordtak, megismerém
310 XVIII| hirtelen elfordítá arcát, és szemlesütve tolta taligáját,
311 XIX | XIX.~Fiamé és a bosszúé volt eddig életem,
312 XIX | hogy lehetõleg szaporítom. És fiam teljes mértekben megérdemlé
313 XIX | megérdemlé gondoskodásomat és szeretetemet, melyet egyre
314 XIX | kefélhesse. Bosszankodva és mosolyogva egyeztem bele
315 XIX | szállánk. Naponként kerestem õt és kérdezõsködtem itt felõle...
316 XIX | nevemet?~- Igen, az önét és valami Gvadányit vagy Glabányit,
317 XIX | szememen... nyújtsd hát karodat és vezess, mert tudod, mit
318 XIX | vagy hogy is híják, no... és elkezdett rigmusokban beszélni...~-
319 XIX | rögtön oda, ahol találtad õt, és vezesd ide. Hanem vigy magaddal
320 XIX | farkassötétségei szoktak lenni.~- És ki az az ember?~- Éppen
321 XIX | hozta lakomba Hiripit Jancsi és egy szolga. Másnap délre
322 XIX | valóban pénztárnokod vagyok... és ezentúl már igazán meg fogom
323 XIX | hét óta ura vagyok száz- és százezer forintnak...~-
324 XIX | százezer forintnak...~- Száz- és százezer forint! - kiálta
325 XIX | szereztél nekem...~- Én? Hogy és miképp?~- Úgy, hogy elmentél
326 XIX | könnyeim belehulltak poharamba. És e könnyek teéretted folyának.~-
327 XIX | kicsalják a pénzt a zsebbõl, és aztán lecsalják az emberrõl
328 XIX | lesz más, amennyi kell. És most beszéljünk a jövendõrõl,
329 XIX | amit akarsz, csak maradj.~És elvégezõk, hogy együtt fogunk
330 XIX | nélkülözést szenvedsz... szólj, és kívánatod teljesül...~-
331 XIX | mindazonáltal el kell mennem, és minthogy el nem válhatunk
332 XIX | mulatott nálam, s ismét elment. És ez így tartott mintegy nyolc
333 XIX | ajkait. Fényesen temettem el, és sírjához nagy márványkõoszlopot
334 XX | egyike volt, midõn a város és természet egyaránt szenderegni
335 XX | tüzet rak, s míg a fa lángol és pattog, õ addig nagy léptekkel
336 XX | s alá szobájában, járkál és nem beszél, hanem emlékeit
337 XX | Ketten voltunk szobámban. Én és Jancsi. Õ a kandalló mellett
338 XX | ült némán, s dohányzott, és koronként a tüzet igazgatta;
339 XX | én szobahosszat sétáltam és gondolkodám. Végre leültem
340 XX | Végre leültem az ablakhoz és kinéztem céltalanul. Tekintetem
341 XX | zöldek valának e levelek, és most olyan sárgák.~- Egykor -
342 XX | egykor fekete volt hajunk, és most szürke.~- Vénülünk,
343 XX | gödörbe, melynek neve sír, és ekkor mi is része leszünk
344 XX | elhallgatánk. Fölkeltem és járni kezdtem ismét föl
345 XX | fekünni mozdulatlanul. Jártam, és nem is gondolkoztam, jártam
346 XX | jártam szótlanul, mélán, és hallgatám az óra ketyegését. - - -~
347 XX | alig látszott a tajtéktól és sártól; erei vastagokra
348 XX | s a mennybe kívánkozom, és õ talán föl is szállna velem,
349 XX | fiam nem lett olyan vén.~- És ma különös okom volt tûzbe
350 XX | elhullott, újra kinõne, és minden hajaszála, mely már
351 XX | jutott magamnak is eszembe, és sokszor emlegettük is õt
352 XX | kik õket egykor ismerék. És a történet hallgat az ilyenekrõl,
353 XX | hozó szellõ nyom nélkül jön és enyészik el; a romboló fergetegnek
354 XX | kisasszonyok, menjetek hozzá, és tanuljátok meg, hogy nem
355 XX | eszembe, hogy nappal van, és nem éjszaka. Õ elsikoltá
356 XX | kalapot emeltem feléje, és õ egyet billentett rá fejecskéjével.
357 XX | párbajban veszett el.~- És ha úgy lenne is - felelt
358 XX | sebet kettõnél. Tíz párbaj és két seb! Ez még nem kétségbeejtõ.~-
359 XX | még nem kétségbeejtõ.~- És kivel kötözködött megint? -
360 XX | huszonegy éves korában.~És huszonkét éves korában?~
361 XXII | többi indulatok patakok és folyamok, melyeknek mélyére
362 XXII | s ekkor hozott virágokat és csókokat. Eddig nem vettem
363 XXII | kedvesétõl kapott, edénybe tette és gondosan ápolta. Egykor
364 XXII | Én is az voltam...~- És alacsony származású...~-
365 XXII | hosszan társalgunk egymással, és mondhatom, hogy jól is mulatunk.
366 XXII | egy táj, mely sivatagnak és viránynak keveréke, s milyennek
367 XXII | mint külsõ szépségben. És szülõi is igen becsületes
368 XXII | emberek, az öreg takács és neje. Azonnal megyek oda,
369 XXII | neje. Azonnal megyek oda, és kinyilatkoztatom mindnyájok
370 XXII | csalatkozott, János gazda!~- És gondolt már erre, Bálint
371 XXII | jövendõrõl: mint fogja beszélni és járni tanítani az én unokáimat,
372 XXII | vér a sarkantyúzás miatt, és az õ ruháján is vérfoltok
373 XXII | Szöknöd, futnod kell...~- És hova?~- Akárhova, hol megmenekülhetsz,
374 XXII | kétségbeeséssel hallgatta mindezeket, és most kirohant, hogy lovat
375 XXII | történhetett?~- Beléptem Lujzához, és Deregi ölében leltem õt...
376 XXII | kezemhez egy kés? Fölkaptam, és azon gaz lélek szívébe ütöttem.
377 XXII | volna, de térdre rogyott, és könyörge: Kegyelmezz, Bálint,
378 XXII | hogy megvett apámtól... és atyám mindig azt zúgá fülembe,
379 XXII | Lujza, én végighallgatám, és most itt vagyok... - ezzel
380 XXII | sírva hajtá fejét vállamra, és én az enyémet az övére.~-
381 XXII | legcsúfosabb halállal végezteti ki, és célját érte, mert van-e
382 XXII | menjetek az ilyen apához és kérdezzétek tõle, van-e
383 XXII | üdvessége sem fog elaltatni?... És azt fogjátok hallani, hogy
384 XXII | fiamhoz. János volt nála, sírt és imádkozott... fiam õt vigasztalta.
385 XXII | A paréjt hagyják nõni és élni, míg magától szárad
386 XXII | sétáló õr hangos lépteit és János keserves zokogását
387 XXII | mert már nem soká látom, és azután nem fogom látni többé
388 XXII | Miért nincs egy szemünk és két szívünk, hogy csak felényi
389 XXII | rakattam be, hogy ne lássak és ne halljak semmit; mert
390 XXII | magamat, füleimet bedugtam... és mégis mindent hallék!~Vagy
391 XXII | közeledtem, s hozzátartám fejemet és hallgatóztam...~Semmi nesz.~
392 XXII | Bálintot, akasztani viszik, és úgy tetszett, mintha kísérõi
393 XXII | válaszolt János -, ez való; és a zajt is hallhatta ön,
394 XXII | Mondd hát, hogy hazudtál, és én lecsillapodom.~- Vajha
395 XXII | Csakugyan való tehát? Hah, és mi itt henyélünk gyáván,
396 XXII | Miért?~- Mert ezren és ezren állják õt körül...~-
397 XXII | Óh, átok mindazon ezrekre és ezrekre, akik õt körülállják,
398 XXII | ezrekre, akik õt körülállják, és átok még ezredik ivadékukra
399 XXII | Tehát fölmegyek...~- És?...~- És megnézem: nem álom-e
400 XXII | fölmegyek...~- És?...~- És megnézem: nem álom-e az
401 XXII | ugrottam egyik ablakhoz és kitekinték... nem láttam
402 XXII | szemeim elé tartottam... és láttam... a hóhér most tekerte
403 XXIII| szabad nyúlnia, csak nekem és neked. Jer.~És menénk, hogy
404 XXIII| csak nekem és neked. Jer.~És menénk, hogy fiamat eltemessük.~
405 XXIII| akasztott emberek vannak ott, és azok, akik õket eltemetni
406 XXIII| levenni õket a magasból és letenni a mélybe. Én mentem
407 XXIII| nyílásaikon ki-kinézett a hold és ismét elbújt... a szél azonban
408 XXIII| elébb. Fújt, fújt a szél, és lengeté gyermekemet, egyetlen
409 XXIII| hóhérlegény húzta le a sarut.~És ez ugyanott történt, ahol
410 XXIII| csecsemõjével. Éppen, midõn levettük és végigfektettük a földön:
411 XXIII| Leoldám nyakáról a kötelet, és összecsókolám a fekete karikát,
412 XXIII| csókjaim a kötelhelyet, és fiam föl fog éledni.~Nem
413 XXIII| melyet az esõ megáztatott és a zivatar összekuszált,
414 XXIII| Csak szemeit mereszté rám, és nyelvét ölté felém.~Vállamra
415 XXIII| felém.~Vállamra vettem õt, és vittem a temetõbe. Kinek
416 XXIII| utunkat.~Elértünk a temetõbe, és leástuk õt.~És ez ugyanott
417 XXIII| temetõbe, és leástuk õt.~És ez ugyanott történt, hol
418 XXIII| kiásattam fiamat magam, és elvitettem messze, messze...
419 XXIII| indulnak csatára a viharok és hozzájok térnek vissza...
420 XXIII| de a völgyben alant csend és béke van, csak az énekesmadarak
421 XXIV | csak embernek lehettek, és lehetnek a világ teremtésétõl
422 XXV | kevés embert láttam azóta, és kevesen láttak engem; s
423 XXV | akik láttak, nem tudják, ki és mi vagyok, csak így neveznek:~
424 XXV | fiam.~Eladtam mindenemet, és így szólék Jánoshoz:~- Barátom,
425 XXV | hogy önnel együtt lehettem? És most, midõn már senkije
426 XXV | mint a leghûségesebb kutya; és ha meghal ön, leülök sírjára,
427 XXV | meghal ön, leülök sírjára, és ott fogok ülni, míg le nem
428 XXV | völgybe, hol fiam sírja volt, és megláttam oszlopát: éledni
429 XXV | önkénytelenül térdre rogytam, és összekulcsolám kezeimet,
430 XXV | összekulcsolám kezeimet, és az égre néztem és könyörgék:~-
431 XXV | kezeimet, és az égre néztem és könyörgék:~- Isten! Ne vedd
432 XXV | halála megtorolva nem lesz.~És ez mindennapos imádságom
433 XXV | állva az oszlop mellett, jó és rossz idõben, télen és nyáron,
434 XXV | jó és rossz idõben, télen és nyáron, tavasszal és õsszel.~
435 XXV | télen és nyáron, tavasszal és õsszel.~Semmi út nem vezetett
436 XXV | látogatta ezt meg. Csak János és én; mi ketten valánk élõ
437 XXV | Hiripi Gáspár, fiam, õ és én; aztán a jelenbe jöttünk,
438 XXV | midõn csak ketten vagyunk: õ és én.~- Talán nemsokára csak
439 XXV | csak egyikünk lesz meg, és végre nem lesz egy sem! -
440 XXV | elhallgatánk mind a ketten, és gondolkodánk.~A legközelebbi
441 XXV | viseltük. Nem valánk többé úr és szolga. Bejártam koronként
442 XXV | Ternyeiekrõl. Ternyei neje és egyik gyermeke rég meghalt;
443 XXV | távolban meg-megdördült az ég, és a dörgés mindinkább közeledett.
444 XXV | kitört. Villám villámot ért, és úgy tetszett, hogy az égzengés
445 XXV | repeszteni a sziklákat, és ledönteni azokat a magasból,
446 XXV | téged évek óta keresett, és nem akadt nyomodba, akit
447 XXV | fenyõ, melyet a vihar kitört és a villám meggyújtott. Szemközt
448 XXV | Õ torkon ragadt engemet és eldöntött; én körmeimmel
449 XXV | fának lángjai közé vetlek!~És hurcoltam az égõ fa felé...
450 XXV | felé... még egy rántás... és õ a tûzben lett volna. Ekkor
451 XXV | óhajthattam, én, kit õ jegyesétõl és gyermekétõl fosztott meg.~-
452 XXV | meg, hogy te hóhér légy... és kérdem tõled: mi nagyobb
453 XXV | ki ott feküdt a földön és nyögött, alig bírva lélegzetet
454 XXVI | fog akkor verni szívem, és így minden jól lesz. Oh,
455 XXVI | húsdarab, mely az idvességnek és kárhozatnak egy-egy határtalan
456 XXVII| nemesebben. Jer be a kunyhóba, és ne félj... no, jer.~Reszketve
457 XXVII| amit mondok. Majd meglátod.~És ásni kezdett. Ásott.~- Hah,
458 XXVII| de nem sokat.~- Nagyapád és én barátok valánk. Õ azzal
459 XXVII| remekelek, mesterré leszek és nagy mûhelyt állítok.~-
460 XXVII| csak ne tedd. Ennyi pénz és mûhely! Mi az ördögért lennél
461 XXVII| csak keress föl engemet, és lesz ismét.~- Jöjjön ön
462 XXVII| várva az ételt. Fölugrott és karjaimba rohant.~- Isten
463 XXVII| Ezelõtt egy hónappal, és a legboldogabb férj vagyok.~-
464 XXVII| magam, s megszokta a munkát, és gazdálkodom, amint lehet...~-
465 XXVII| szerelméért, õ nejével fõzet! És e szállás... nem éppen alávaló,
466 XXVII| szebbet, fényeset, pompásat, és fogadj cselédeket, érted?
467 XXVII| hogy tégedet szeressen...~- És õ szeret engemet! - kiálta
468 XXVII| mondám, hagyd el e szállást, és keress hozzád illõbbet és
469 XXVII| és keress hozzád illõbbet és fogadj cselédeket, s kezdj
470 XXVII| Máskor ismét nyersz.~- És ha nagyon sokat vesztek?~-
471 XXVII| És Ternyei unokája elkezdett
472 XXVII| van, a másodikat várja, és... mindenét eljátszotta.
473 XXVII| õket?~- Véghetetlenül!~- És õk téged?~- Õk is engem!~-
474 XXVII| téged?~- Õk is engem!~- És nõd?~- Egyedül értem és
475 XXVII| És nõd?~- Egyedül értem és gyermekeinkért él, az áldott
476 XXVII| s valamit vett ki belõle és összerogyott. Nemsokára
477 XXVII| Elnyomott az álom. Ledõltem és elaludtam.~Amint másnap
478 XXVII| hanem Ternyei Boldizsáréhoz; és így szólék:~- Ternyei Boldizsár,
|