Rész

 1 II   |      örömemben...~- Jó fiú, hisz eddig még azt sem tudom, hogy
 2 II   |          nem szeretek mást, mert eddig senkit sem szerettem, most
 3 II   |         tetõtül talpig. Erre még eddig nem gondoltam; s e gondolat
 4 III  |       szeretem a sok beszédet...~Eddig ellenkezõt tapasztaltam:
 5 VI   |         és... hah, hogy erre még eddig nem is gondoltam!... Áldott
 6 VIII |           éppen sebemre, melynek eddig minden érintés fájdalmat
 7 XIII |         magam korabeli ember, ki eddig szinte némán ült a szoba
 8 XV   |         mennyit?~- Nyertél? Hisz eddig nem is kártyáztál...~- Nem,
 9 XV   |       szegény kis gyermekem, kit eddig is táplálnom kellett volna,
10 XV   |       mondtad ezt elõbb? Tán már eddig is kuporgathattunk volna
11 XVII |            Hol van apád, te?” Én eddig nem tudtam rá felelni, néha
12 XVII |       istenére, fogadom. De hisz eddig sem vagyok egynek sem adósa.
13 XVII | mellékszobában már kétségbeestek eddig, hogy nem vagyok ott, mert
14 XIX  |          Fiamé és a bosszúé volt eddig életem, s miután emennek
15 XXII |    hozott virágokat és csókokat. Eddig nem vettem észre benne a
16 XXII |         eléjövék a sarokból, hol eddig meghúztam magamat, s bemenék
17 XXV  | számolhatnék távol öntõl? Volt-e eddig is más örömem, mint az,
18 XXVI |        János, tán csak azért élt eddig, hogy a gyilkolástól megmentsen;
19 XXVII|             Beérem-e? Hát volt-e eddig reményem, hogy életemben