Rész

 1 IV   |       körülnézve. - A patvarba, csakugyan... hát forduljunk vissza.~
 2 IV   |      reméltem. Végre ráakadtam. Csakugyan kártyaasztalnál volt.~-
 3 VI   |        a paradicsomból.~- Tehát csakugyan igaz? - szóla. - Mentsd
 4 VI   |       magadat. Hallgatsz? Tehát csakugyan megcsaltál...~- Nem, Róza,
 5 VII  | pontosan meg fogsz jelenni...~- Csakugyan olyan gyáva vagy, amilyennek
 6 VII  |            ez azt jósolja, hogy csakugyan visszajövök.~- Hm, meglehet.
 7 XI   |       fegyver van nálam.~- Hah, csakugyan zsivány...~- Nem, nem igaz,
 8 XIII |        nem azért kínáltam, hogy csakugyan igyék! Csupán azért, mert
 9 XIV  |    sóhajta fájdalmasan -, tehát csakugyan egészen elfajulsz? Kivetkezel
10 XVI  |        tudja neveimet?~- Óh, és csakugyan kegyed az?~- És ön ismer
11 XVII |        Semmi okom sem volna, ha csakugyan küldtem volna. Nekem tíz
12 XVII |   kétségkívül nem azért, mintha csakugyan sürgetõs dolga lett volna,
13 XIX  |        ismeri ön azt az embert? Csakugyan?~- Nagyon jól...~- Furcsa
14 XIX  |       egyenesen rád fogni, hogy csakugyan pénztárnokom vagy... - felelt
15 XIX  |       tõlem, édes pajtásom...~- Csakugyan jobbíthatatlan vagy hát,
16 XX   |         a szegény állatot.~- Ha csakugyan gyötörni kell valakit -
17 XXII |           Vajha mondhatnám...~- Csakugyan való tehát? Hah, és mi itt
18 XXVII|         független úr lehetsz?~- Csakugyan igaza van önnek; de nincs
19 XXVII|       bútorok, számos cseléd.~- Csakugyan életrevaló ember kezdesz