Rész

 1 II  |           Lásd - folytatám kis idõ múlva -, nevetni akartam
 2 VI  |   eszembõl.~Közelgett végre az idõ, mely a templomba, az oltár
 3 VI  |  Boldogságban oly hamar jár az idõ; és boldogtalan vagyok néhány
 4 VI  |  Boldogtalanoknak oly lassú az idõ. És én e kínt tovább is
 5 VII |   semmi... a hely: sehol... az idõ: soha. Aztán, remélem, pontosan
 6 VII |        mibe egyébiránt nem sok idõ telt. Kártyázott, de egyre
 7 VII |       ekképp szólt:~- Hûvös az idõ.~- De kimelegedhetik az
 8 VIII|       Róza, eredj - szólék kis idõ múlva -, te engemet soha
 9 XI  |   semmi módot. Várni fogok. Az idõ már sokat meghozott magával;
10 XI  |     szerettem õt, hogy ily kis idõ...?~- Nem, ön nem mondhatja
11 XI  |    volt. Tavaszodni kezdett az idõ, a fák hajtottak, a tavalyi
12 XI  | valának.~- És hová lett e szép idõ? - kérdém, s keresve tekinték
13 XI  | kalapáccsal ütnék mellemet. Az idõ elkomorodott. Szél jött,
14 XII |      szemközt velem. Szibériai idõ volt... s én rongyos ruhában
15 XII |         addig megfagy; mert az idõ oly rossz, és a csárda oly
16 XX  |      esztendeje. Hogy eljár az idõ!~- Az idõ áll, János barátom,
17 XX  |        Hogy eljár az idõ!~- Az idõ áll, János barátom, de mi
18 XXII|       e gondolattal, hanem egy idõ óta szorosabb barátságot