Rész

 1 II  |       én örömemben...~- Jó fiú, hisz eddig még azt sem tudom,
 2 II  |         ilyen õrjöngõ örömre?~- Hisz tudod...~- Hogy tudnám?~-
 3 II  |  huszonkét éves korában mit nem hisz az ember?~ ~
 4 III |     mondtad meg, hogy szeretsz? Hisz én azt úgyis tudtam. Leányszem
 5 III |     Mert én szegény vagyok...~- Hisz õk sem igen gazdagok...~-
 6 IV  |   végigmentünk.~- Haza.~- Haza? Hisz már rég elhagytuk lakásodat.~-
 7 IV  |        öltönye gallérját.~- Ej, hisz ez nem tréfa...~- Magam
 8 IV  | Csekélység!~- Szót sem érdemel. Hisz elmondtam már a szeretõkrõli
 9 VII |          meg szoktam tartani... hisz ezt már te is tapasztaltad...~-
10 VII |     szögezzük a pisztolyokat.~- Hisz úgy mind a ketten meghalunk.~-
11 XII |         leszállok, asszonyom!~- Hisz azt nem mondom. Csak maradjon,
12 XV  |   képzeled, mennyit?~- Nyertél? Hisz eddig nem is kártyáztál...~-
13 XVII|  magyarok istenére, fogadom. De hisz eddig sem vagyok egynek
14 XVII|         Bálint fiam... de igaz, hisz én pénzt is hoztam. Íme,
15 XVII|        hagyni és az ördög... de hisz fele nincs nálam, az biztos;
16 XIX |       van itt valami hiányod?~- Hisz éppen az a bajom, hogy semmi
17 XX  |    kedve, barátom - feleltem -, hisz van elég az istállóban...~-
18 XX  |      kisleányt láttam...~- Úgy! Hisz az úrfi mindig ezt mondja,