Rész

 1 III |   kezdtem vakmerényemet. De nem, gondolám, most már vissza nem lépek,
 2 IV  |          ítéletnapig keresem is, gondolám, s sorra jártam a kártyatanyákat,
 3 VI  |         És mind e szépség enyém, gondolám, s e gondolatot nem adtam
 4 VI  |       Siettetém az esküvést. Azt gondolám, hogy a sietés életem ingadozó
 5 VI  |    egykor én is voltam boldog! - gondolám, s menék.~Mire hazaértem,
 6 VI  |          nyár? Ez a sors intése, gondolám, a sors elzárta síromat,
 7 VII |          Aha, jól tapintottam! - gondolám.~- De Máté, te mégis rettenetes
 8 VII |   közeledni. Ez õ; mégis eljött, gondolám. Néhány perc múlva elõttünk
 9 XII |         rám.~Hova menjek most? - gondolám. Egy úrhoz nézek be, ebben
10 XIV | megrázkódtam bele. Ha nyernék! - gondolám. És ha elvesztem e néhány
11 XVI |   foltozva.~- Nagy szegénység! - gondolám, s bementem dobogó szívvel.
12 XVI |       háborgatom - szólék -, azt gondolám, hogy e szoba régibb lakóit
13 XVII|          kell õt még ma látnom - gondolám -, mert amilyen nyugtalan,
14 XVII|      eltávozott. Majd visszajön, gondolám, s vacsorálni mentem az
15 XVII|   hidegen fogok vele találkozni, gondolám, úgy fogom tekinteni, mint
16 XVII|       Egy tõrdöfést adok neki! - gondolám, s kárörömmel mondám:~-
17 XVII|      ember tehát sérthetetlen? - gondolám, és fájt nekem, hogy õneki
18 XXV |        százezereimet. E pénzbõl, gondolám, melyet fiam számára gyûjték,