Rész

 1 VII |    csak eljössz síromhoz, s tán egy-egy könnyet is ejtesz
 2 VII |  bizonyosan miattam sírt.~- Tán korán is van még, uram! -
 3 X   |  meg voltam illetõdve, hogy tán magam is sírva fakadtam
 4 XII |   egy igaz szeretõm akadna, tán még egyszer tudnék úgy szeretni,
 5 XII |  egy idõben szerettem. Maga tán nem is hallgat beszédemre?...
 6 XII |       Tehát volt?~- Volt.~- Tán hûtelen lett?~- Nem.~- Meghalt?~-
 7 XII | menjen isten hírével; hanem tán nincs is vacsoráravalója,
 8 XIII|    fáraszd magadat...~- Hm, tán a szeretõd emléke?~- Már
 9 XV  |   is nem mondtad ezt elõbb? Tán már eddig is kuporgathattunk
10 XVII|     magamat. Nem is szükség tán mondanom, hogy örülök, és
11 XVII|      hiszen csak nem akarsz tán mindjárt elhagyni bennünket?~-
12 XIX |  egy szolgát, mert egymagad tán nem bírnád idevezetni...
13 XIX |       Légy õszinte, Gáspár, tán valami nem tetszik itt neked
14 XX  |  kezdék beszélni - vagy már tán ideje is volna Jánossá lenned.
15 XX  | elfogni, vagy hogy meguntam tán a földi életet, s a mennybe
16 XX  |     lakásukról ítélve... de tán csak azért tette a sors
17 XXVI|      Utolsó barátom, János, tán csak azért élt eddig, hogy