Rész

 1 III  |     szerelem volt. Oly jólesett mindig e nevet hallanom, és oly
 2 VII  |           Ismét ez a párbaj, és mindig csak a párbaj... sohasem
 3 VII  |         tiéd lesz; megérdemled, mindig jó fiú, hû cselédem voltál.
 4 XII  |         Így jutott eszembe Róza mindig, de ráemlékezésem nem okozott
 5 XIII |          felástam.~Így jár, aki mindig szomjazik,~Míg a temetõbe
 6 XVII |          Az a pimasz János, aki mindig ingerkedik velem - szólt
 7 XVII |      tennem, amit tettem. Aztán mindig jó fizetésem volt; most
 8 XVII |      egy pillanatig veszteg?... Mindig így tesz, a papirost összesodorja,
 9 XVII |            kiáltá utána fiam. - Mindig a virgácsot emlegeti; pedig
10 XVII |         örömemre válik hallani. Mindig mondtam, hogy még kigyógyulsz
11 XIX  |         elkárhoztam! Mert azóta mindig vizes bort ittam...~- Vizes
12 XIX  |         Azt, barátom, azt! Mert mindig sírva ittam boromat, s könnyeim
13 XX   |   láttam...~- Úgy! Hisz az úrfi mindig ezt mondja, valahányszor
14 XX   | megérkezik valahonnan...~- Mert mindig látok. De meg kell vallanom,
15 XXII |     megvett apámtól... és atyám mindig azt zúgá fülembe, hogy szerencséje,
16 XXII |      síron túl is; mert az élet mindig csak élet, s az ember nem
17 XXVII|      másnak szerzünk, egy része mindig a magunké. Azonban mennem