Rész

 1 II   |        ennyit nem érdemel, egy ily hazugság. S ha mégis, ha
 2 II   |    ember is megszerezhet... az ily szegény is, mint magam vagyok.~-
 3 IV   |      szólt õ mosolyogva -, hát ily csekélységért az a roppant
 4 VII  |      Úgy hivém, könnyû lesz õt ily alkalommal annyira fölingerelnem,
 5 VII  |       párbaj... sohasem láttam ily unalmas embert!~- Ternyei
 6 VIII |        lett volna-e egy század ily boldogságban!~Óh, istenem,
 7 XI   |     kevéssé szerettem õt, hogy ily kis idõ...?~- Nem, ön nem
 8 XI   |           Mit keres itt, uram, ily késõn? Mit kíván tõlem?~-
 9 XIII |       én itt csaplár volnék, s ily két tudós férfiú tisztelné
10 XIII |            De, a mennykõbe is, ily jó barátok, és önözzük egymást!
11 XIII |      azért kérdéseid hangzanak ily aprón.” Töltse meg az üveget
12 XVII |       s büszke voltam rá, hogy ily derék fiam van.~- Szép ember -
13 XX   |       furcsaságai. Áldottak az ily emberek, kik életökben nem
14 XXII | virágaira hullott; amely arcot ily keserû könnyek áztattak
15 XXII |        Vesszenek el mindnyájan ily halállal, amilyet most bámulnak;
16 XXIII|        utcák üresek valának... ily idõben kinek is volna kedve
17 XXIII|       temetõbe. Kinek volt már ily teher vállain, az tudja,