Rész

 1 II   |    Ternyeihez jutottam. Jutottam, mondom, mert eszemen kívül voltam;
 2 IV   |         kelhetek föl...~- Jer, ha mondom! - rivalltam rá, megragadva
 3 VII  |      ilyen elveket.~- Hidd el, ha mondom...~- Oh, nagyon hiszem!...
 4 VII  |        kimondjam...~- Még egyszer mondom: fülednél fogva viszlek
 5 VIII |           De nem szemrehányásként mondom - tevé hozzá oly nyájas
 6 XI   |         Add ide ezt a kulcsot, ha mondom. Így. Most lódulj be, hadd
 7 XII  |          szólék.~- Úgy hát, amint mondom, forduljon vissza. Csak
 8 XII  |         asszonyom!~- Hisz azt nem mondom. Csak maradjon, ha nem akarja
 9 XIV  |      háznak az ura?... Már meg se mondom, úgyis tudod. Megismertem,
10 XVII |           máshol?... De nem azért mondom, mintha nem akarnék adni;
11 XX   |     mosolyog, János?... Istenemre mondom, ha meglátná ön azt a leányt...
12 XX   |          angyalokat a leányoknál. Mondom, János, ha meglátná ön õt,
13 XX   |              tegyék el! Meguntam, mondom, itt mutogatni magamat;
14 XXVII|            amint jónak látom. Nem mondom éppen, hogy pazarolj, de
15 XXVII|       azért itt maradok... de nem mondom, hogy néha meg nem látogatlak.~-
16 XXVII| Egyébiránt ha úgy van is, mint én mondom, sebaj. A fõ dolog az, hogy