Rész

 1 I    |      azon lyány kezét tartotta, kit szerettem. El fogja-e valaki
 2 IV   |    lélekkel, hogy azon asszony, kit szeretsz, szükséget szenvedjen,
 3 VIII |           Utolszor lenni azzal, kit szeretünk! Megtébolyodom,
 4 VIII |       hogy te vagy az egyetlen, kit valaha szerettem, és bizonyosan,
 5 VIII |       szerettem, és bizonyosan, kit szeretni fogok is.~- Köszönöm,
 6 XI   |        még egyszer láthassalak, kit jobb lett volna soha nem
 7 XV   |      egy szegény kis gyermekem, kit eddig is táplálnom kellett
 8 XV   | legnagyobb ínségben sanyarog, s kit már tíz év óta nem láttam.~-
 9 XVII |        e világon õ az egyetlen, kit természet köteléke egyesít
10 XXII |     magamat szerettetni általa, kit utálok; õ erõszakkal szorított
11 XXIII|  megtudta hogy ama gazember(!), kit fölakasztottak, a temetõbe
12 XXIV |          Én azon koldus vagyok, kit fiad a sárból emelt ki egykor
13 XXV  |       jött be, hanem egy ember, kit tizenöt év óta nem láttam,
14 XXV  |        csak én óhajthattam, én, kit õ jegyesétõl és gyermekétõl
15 XXVII|        fia?~- Igen, az én fiam, kit a te nagyapád, édes öcsém,
16 XXVII|  engemet megrabolt egy lánytól, kit szerettem, éppen akkor,