Rész

 1 VI   | Körülnéztem; azt a csecsemõt... fiamat keresték szemeim. Már elvitték,
 2 IX   |   kisgyermeket ringatott, az én fiamat. Hozzá közeledtem... szeme
 3 XI   |      hogy nem fogom elfelejteni fiamat, ha pénzhez jutok.~- Tartsa
 4 XVII | mondhatom, érzéssel szorítottam fiamat keblemre.~Eleven, sötét
 5 XVII |   segíthettem volna kegyedet és fiamat.~- Én nem értelek - szólt
 6 XVII |       meg! - korholá jószívûleg fiamat.~- No, nézd, apám, örökké
 7 XXII |    tanácsos késni, úrfi! - inté fiamat János.~Elváltunk egymástól...
 8 XXII |         ne halljak semmit; mert fiamat erre vitték.~Karszékembe
 9 XXII |        most azt képzeltem, hogy fiamat, Bálintot, akasztani viszik,
10 XXII |        te, így mered rágalmazni fiamat?... Vond vissza szavadat,
11 XXIII|     neked. Jer.~És menénk, hogy fiamat eltemessük.~Sötét volt.
12 XXIII|     János segítségével levettem fiamat... oly gyöngéden bántam
13 XXIII|  Megelõztem a várost; kiásattam fiamat magam, és elvitettem messze,
14 XXVII|       azért akasztófára juttatá fiamat, azt, ki itt az oszlop alatt
15 XXVII|  ezelõtt huszonhat évvel, midõn fiamat akasztották.~Odanéztem az
16 XXVII|        Te akasztófára juttattad fiamat a hóhér által; én akasztófára