Rész

 1 III|     jelenlétemben még inkább fog kegyed unatkozni.~- Óh, miért?~-
 2 XII|    szólítson asszonynak.~- Leány kegyed? - kérdém egykedvûleg.~Csak
 3 XII| válaszolék -, ha már úgy kívánja kegyed tudni.~- Hát van szeretõje?~-
 4 XII|         oly könnyen.~- Mit kíván kegyed?~- Azt, hogy melegedjék
 5 XVI|        szünet múlva. Rég van itt kegyed?~- Néhány hét óta - felelt
 6 XVI|        hangon.~- S ki lakott itt kegyed elõtt?~- Senki. Betegen
 7 XVI|     reményem.~- Szegény asszony, kegyed nagyon boldogtalan lehet!
 8 XVI|     neveimet?~- Óh, és csakugyan kegyed az?~- És ön ismer engem?~-
 9 XVI|           És ön ismer engem?~- S kegyed engemet már nem?~- Nem emlékezem...~-
10 XVI|        Hideg téli idõben utazott kegyed, s egy isten- és embertõl
11 XVI|         én voltam. Nem emlékezik kegyed.~- Régen lehetett...~- Valami
12 XVI|          jut eszembe.~- Mindegy. Kegyed jóltevõm volt, szobájába
13 XVI|       jótéteményt sem. Számolhat kegyed hálámra!~- Igen? Tehát lesz,
14 XVI|           milyen szép volt akkor kegyed - vágtam szavába, hogy sötét
15 XVI|           milyen szép volt akkor kegyed!~- Siettem élni...~- Midõn