Rész

 1 IV   |             õt.~A gazember maga járt hozzá, tudtomon kívül.~Egyszer
 2 VI   |      szerelmeért, hogyne volna közöd hozzá? - folytatá Ternyei. - Hiszen
 3 VII  |        együtt.~- Te, Jancsi - szólék hozzá útközben -, holnap víni
 4 VIII |       szemrehányásként mondom - tevé hozzá oly nyájas hangon, milyentõl
 5 IX   |             ringatott, az én fiamat. Hozzá közeledtem... szeme hunyva
 6 XIV  |           végünk lesz, tehát lássunk hozzá és együnk, igyunk, amit
 7 XV   |            Nem, mert kedvem sem volt hozzá, és nem is volt mivel.~-
 8 XVII |      tettetni, de oly rosszul értett hozzá, hogy azzal csak elárulta
 9 XVII |           szóra, Ternyei - szólék én hozzá -, egy szóra. Ternyei Boldizsár;
10 XX   |              János.~- Egykor - tevém hozzá -, egykor milyen zöldek
11 XX   |             nem nyergelem meg - tevé hozzá nevetve -, vén is volna
12 XX   | felpiperézett kisasszonyok, menjetek hozzá, és tanuljátok meg, hogy
13 XXII |          kezébõl!...~- Nem férhet ön hozzá...~- Miért?~- Mert ezren
14 XXV  |      szemléltem kínját, s így szólék hozzá:~- Ternyei Boldizsár, megelégszem
15 XXVII|          pompás szobákon át jutottam hozzá. Fényes bútorok, számos