Rész

 1 XVII|       veled elégedve...~- Meg? Apám!... No, azon örülök, mert
 2 XVII| jószívûleg fiamat.~- No, nézd, apám, örökké úrfinak csúfol...~-
 3 XVII|   kérdém õt.~- A legeslegelsõ, apám; pedig Deregi Tóni a minap
 4 XVII|      fiam? - kérdém.~- Nem én, apám, semmitõl! Tûznek-víznek
 5 XXII|        ekképp szólított meg:~- Apám, ha eszembe jutna megházasodni,
 6 XXII|          Tehát nem ellenzenéd, apám?~- Legkevésbé sem, édes
 7 XXII|      lehet olyan szemek elõtt, apám, melyek annyit láttak, mint
 8 XXII|        keble. Milyen leány ez, apám! Azt véltem, hogy nem lehet
 9 XXII|             Nekem már mindegy, apám!~- De nekem, nekem nem mindegy,
10 XXII| mindegy, fiam...~- Megbocsáss, apám, nem is jutottál eszembe.
11 XXII|       kényszerítésbõl, Bálint! Apám mondá, hogy szeressem ezen
12 XXII|          mondá Lujza -, ez nem apám, csak anyámnak távoli rokona,
13 XXII|    magjaival.~- Miért búsulsz, apám? - kezdé fiam. - Hiszen
14 XXII|       akarom vonásaidat látni, apám - felelt õ -, mert már nem
15 XXII|     okoz!... Te ismersz engem, apám, nem egyszer láttad a harmatot,