Rész

 1 II   |          Ternyei Boldizsár nagy úr volt, azonfölül kártyás;
 2 II   |    hittem, hogy õ barátom. Nagy úr és kártyás és... barátság!
 3 X    |                  X.~- Andorlaki úr - szólott Betti anyja szomorú,
 4 X    |    reszketõ hangon -, Andorlaki úr, ön leányommal nem bánt
 5 X    | gondolkozott leányom, Andorlaki úr...~- Nemeslelkû leány! -
 6 XIII |            De tudja-e, tisztelt úr - kezdé azon egyén, ki nem
 7 XIII |         köles. Azért, kocsmáros úr, áldja meg ezt az üveget.~-
 8 XIV  |       ami más tanult ember vagy úr volt a faluban. Hol garasokat,
 9 XIV  |      este volt.~Végre egy utazó úr jött a vendégszobába, hol
10 XIV  |       Nos, jön ön? - kérdé azon úr.~- Ha úgy tetszik... nem
11 XXV  |      viseltük. Nem valánk többé úr és szolga. Bejártam koronként
12 XXVII|    mesterember, midõn független úr lehetsz?~- Csakugyan igaza
13 XXVII|       is helyén az eszem. Igen, úr leszek... hanem megházasodom.~-
14 XXVII|     cselédeket, érted? Kezdj el úr lenni. Én azt gondoltam,