Rész

 1 VI   |     indultam, és jártam, isten tudja, hol, és gondolkodtam, isten
 2 VI   |         és gondolkodtam, isten tudja, mit, csak utolsó gondolatomra
 3 XI   |       De hova?~- Azt a jóisten tudja.~- Ön tréfál, uram.~- Ej,
 4 XI   |        Újra elolvasám nevét... tudja isten, oly jólesett azt
 5 XIII |      Exercitium facit virum... tudja, mit tesz ez? Érti ön a
 6 XIV  |       a régi rongyházi leszek. Tudja isten, e gondolat oly keserûnek
 7 XVI  |        vagy Judit ön?~- Honnan tudja neveimet?~- Óh, és csakugyan
 8 XVII | tartani.~- Nincs? Sajnálom. De tudja mit, uram, csak itt marad
 9 XVII |      virgácsot emlegeti; pedig tudja, hogy az elsõ vagyok az
10 XVII |  magamhoz veszem; az ember nem tudja, mi szüksége akadhat...
11 XX   |         Hát hiszen jól van no; tudja, úrfi, hogy én nemigen értek
12 XXIII|      már ily teher vállain, az tudja, milyen nehéz a világ...
13 XXVII|  Senkivel, még a feleségem sem tudja...~- Tehát megházasodtál?~-
14 XXVII|        segítsége nélkül, isten tudja, lett volna-e valaha módom