Rész

 1 II   |          az én örömemben...~- Jó fiú, hisz eddig még azt sem
 2 IV   |         mi okért párbaj?~- Balga fiú - szólt õ mosolyogva -,
 3 VII  |           megérdemled, mindig jó fiú, hû cselédem voltál. Hanem,
 4 VII  |          sírást. Ne könnyezz, jó fiú. Ez mind csak mesebeszéd
 5 VII  |    bágyadt világánál. Szegény jó fiú! Könnyezve aludt el, s bizonyosan
 6 XI   |         No, isten áldjon meg, jó fiú.~- Isten önnel, isten önnel!~
 7 XV   |          holnapi nappal!~- Dicsõ fiú vagy, Gáspár, dicsõ! Méltó
 8 XVI  | gondolkodám. - És hány éves az a fiú?~- Mintegy kilenc-, tízéves...~-
 9 XVII |       Eleven, sötét szemû, barna fiú volt.~- Tehát ön az atyám? -
10 XVII |        nekem esnek! - szólt a jó fiú, csaknem kétségbeesve. -
11 XXVII|     terítve, midõn beléptem, s a fiú ott ült maga az asztalnál,
12 XXVII|       ezután ott hagytam õket. A fiú kikísért.~- Úgy vettem észre -
13 XXVII|      édes bátyám - menté nejét a fiú -, ne higgye; csak szemérmesség,
14 XXVII|          engemet! - kiálta föl a fiú. - Õ szeret engemet kimondhatatlanul,