Rész

 1 VII  |        amilyennek tart a világ, látom.~- Már megengedj, Andorlaki,
 2 VII  |           Ah - sóhajtott fel -, látom, hogy erõvel életem ellen
 3 XI   |        a világ minden halottját látom, csak tégedet nem, Róza!...
 4 XII  |       mégpedig jegygyûrû, amint látom.~Hirtelen eldugtam kezemet,
 5 XIV  |         a virtus ösvényérõl?... Látom, hogy napról napra romlottabb
 6 XIV  |        romlottabb lesz a világ! Látom, hogy maholnap meg lesz
 7 XIV  |  szemünk megkíván. Látod ezt?~- Látom.~- Mondd meg hát, ha látod,
 8 XVII | szívességed mellett...~- No már látom, hogy mindnyájan nekem esnek! -
 9 XXII |        fölteszek, tündérkertnek látom a világot... pedig a valóságban
10 XXII |   felelt õ -, mert már nem soká látom, és azután nem fogom látni
11 XXVII|        már gyermek...~- Azt jól látom.~- Tehát bízzék bennem.~-
12 XXVII|     vagy kétannyit, amint jónak látom. Nem mondom éppen, hogy
13 XXVII|         hogy mindenkor szívesen látom önt?~- Jó. Légy boldog.