Rész

 1 II   |         volt életem átka, igaz, de egyetlen boldogsága is. A boldogság
 2 VIII |          el veled, hogy te vagy az egyetlen, kit valaha szerettem, és
 3 VIII |             És azóta nem volt csak egyetlen boldog órám sem. De lelkem
 4 X    |            én életem!... Õ volt az egyetlen, kinek én azt mondtam: gyermekem!
 5 XIII |       gondoltam fiamra... és ez az egyetlen volt, mi örök egykedvûségemet
 6 XVI  |         Falán repedések ásítottak, egyetlen ablaka, mely az utcára nézett,
 7 XVII |         hogy széles e világon õ az egyetlen, kit természet köteléke
 8 XIX  |         életemben, Jancsit kivéve, egyetlen barátom volt, s kinek egyedül
 9 XIX  |           VAN ÍRVA~KITÖRÖLHETLENÜL~EGYETLEN BARÁTJA~SZÍVÉBEN.~BÉKE HAMVAIRA!~ ~
10 XXIII|            és lengeté gyermekemet, egyetlen gyermekemet. Midõn melléje
11 XXIII| összekuszált, s mondám: éledj föl, egyetlen magzatom, egyetlen örömem!~
12 XXIII|            föl, egyetlen magzatom, egyetlen örömem!~Nem éledett föl.~
13 XXVII|            senki nem élt már, csak egyetlen unokája, aki mesterséget