Rész

 1 III  |      keblében.~Róza, én szeretlek téged! - kiálték föl magamon kívül. -
 2 VI   |              Nem, Róza, istenemre téged nem... - hebegém.~- Engem
 3 VII  |       minap kellett volna tennem: téged kitörölni az élõk sorából!~-
 4 VII  |      gyógyulsz már meg?~- Majd ha téged kiirtalak, mert te vagy
 5 X    | Andorlakit, mert õ meg fog csalni téged”... „Mit én bánom! - felelt
 6 XI   |        már elfeledtél engemet, ki téged sohasem foglak elfelejteni?
 7 XI   |           Még egyszer látnom kell téged, szívem kitépett gyökere!
 8 XIII |        földi, karón; nem neveltek téged zsemlén, csak vakarón; pokrócon
 9 XXII |   szeretlek; ne öld meg, aki csak téged szeret; kegyelmezz!... Kényszerítésbõl
10 XXV  |                Az, Andorlaki, aki téged évek óta keresett, és nem
11 XXVII|          volt, s így joggal illet téged. A másik felét pedig mint
12 XXVII|            Véghetetlenül!~- És õk téged?~- Õk is engem!~- És nõd?~-