Rész

 1 VIII |     milyen rég volt ez, milyen messze van tõlem ez az este, negyvennyolc
 2 XI   |    egyszerre érték azt. Már jó messze haladtam az utcán, midõn
 3 XI   |         Mentem, mentem, és már messze jártam, mikor eszembe jutott,
 4 XII  |       hah, mily szerencse, nem messze tõlem egy kutya rágódott
 5 XII  |       közeledém. A falutól nem messze a legelõn tûz pislogott,
 6 XII  |     oly rossz, és a csárda oly messze van. Jõjön vissza, ha nincs
 7 XVIII| rendelt lovak megérkeznek. Nem messze a postaháztól építettek.
 8 XX   |   jelenben volna, hanem mintha messze múltból elfáradtan vándorolna
 9 XX   |    kiindultam délután, itt nem messze utolértem. Õ is lovagolt.
10 XXII |       No, ki hinné, hogy ilyen messze jár az esze - szólt János
11 XXIII|    fiamat magam, és elvitettem messze, messze... szegény fiam!
12 XXIII|   magam, és elvitettem messze, messze... szegény fiam! Még holta