Rész

 1 II  |    de annak, ki szeretõmtõl, lelkem kincsétõl fosztana meg,
 2 II  |       pajtás...~- Lelkembõl, lelkem szentírásából!~- A léleknek
 3 IV  |  csókjaimmal.~- Bocsáss meg, lelkem, bocsáss meg! - folytatám. -
 4 IV  |   akarja rabolni kedvesemet, lelkem idvességét, és még azt kérdezi:
 5 VIII|    kegyetlenség!~- Nem, édes lelkem, én nem akartalak megbántani,
 6 VIII| egyetlen boldog órám sem. De lelkem föl-fölül az emlékezet csónakára,
 7 XI  |   lemondtam, mert szétzúzott lelkem mindenre képtelen vala.~
 8 XII | arcát megpillantám ott lenn: lelkem kiszenvedett, keresztre
 9 XII |  isten fia feszíttetett meg. Lelkem meghalt, de testem élve
10 XXII|     de ha tovább élnék, érzi lelkem, hogy nem válnám szégyenére
11 XXV |  világot: oly ájulásban volt lelkem, hogy semmi életjelt nem