Rész

 1 II  |        ki ne ejtsd többé e nevet elõttem.~- Megengedj, édes barátom -
 2 VI  |          de ott volt a bizonyság elõttem, az eltépett koszorú. Körülnéztem;
 3 VII |      hogy te hiába okoskodol itt elõttem. Határozz helyet és idõt,
 4 X   |     ebbõl? Miért hazudna most én elõttem? Én hiszek szavainak, noha
 5 XII |    engedném, az istenért?... Itt elõttem jó helye lesz, ni. Így.
 6 XIV |       alkony és kora hajnal állt elõttem; ott sötétedett, itt világosodott,
 7 XVII| örvendetes, amily megfoghatatlan elõttem. És ki hozta?~- Az a pimasz
 8 XVII|         uramnak a fia, hát az én elõttem úrfi...~- Mind jól van az -
 9 XVII|      mert egy szörnyû példa állt elõttem, mire viheti az embert a
10 XVII|     szíved is nemesül... mert én elõttem, barátom, legnemesebb szenvedély
11 XX  |           mint ha rosszul bánnak elõttem a szegénységgel. Ha fegyver