Rész
1 II | de egyetlen boldogsága is. A boldogság igen rövid,
2 II | vagyok?~- Ha magad nem mondod is, kezdem hinni - felelt õ.~-
3 II | irántad, elismerem. Csak föl is tennem azt, hogy oly leányt
4 II | mit a legszegényebb ember is megszerezhet... az ily szegény
5 II | megszerezhet... az ily szegény is, mint magam vagyok.~- S
6 II | esküszöm.~- Jaj, barátom, én is esküdtem már így eleget.~-
7 II | érzelmem oly szent, hogy ha nem is emberi, legalább baráti
8 II | vagy sem?~- S hátha én is beleszeretek?~- Nem, Boldizsár,
9 II | sem ijednék meg. A manóba is, ha mást szeret, csapd le
10 II | nézve értem.~- Ha csak arra is. Ki a szerelemrõl nem gondolkodik
11 III | visszafordultam, félvén, hogy ő is meg talál engemet látni;
12 III | honnan van, hogy most Róza is oly szótalan, holott máskor...
13 III | nem lépek, ha a sír van is megásva alattam, mely elsõ
14 III | reszketett, de érzém, hogy az övé is.~- Róza kisasszony - szóltam
15 III | És ha nem láttam volna is: szívem súgta, hogy te szeretsz,
16 III | szeretõk elsõ pillanatban is régi ismerõsek. Úgy tetszik,
17 III | Éppen azért...~- Ne is beszéljünk errõl - szakaszta
18 IV | menjünk kedvesemhez, sõt nem is említette õt.~A gazember
19 IV | ha az ítéletnapig keresem is, gondolám, s sorra jártam
20 IV | Ej, pajtás, a mennykõbe is, mi az ördög lelt?~- Éppen
21 IV | ez nem tréfa...~- Magam is azt tartom, hogy nem az!... -
22 IV | szeretõkrõli véleményemet.~- Én is elmondtam az enyémet.~-
23 IV | mégpedig általam, ha tovább is folytatod álnokságodat...~-
24 IV | Hát... igazán szólva, én is szeretem Rózát... no, ne
25 IV | mondjam el a mondókámat. Te is szereted Rózát, én is; te
26 IV | Te is szereted Rózát, én is; te is nõül akarod venni,
27 IV | szereted Rózát, én is; te is nõül akarod venni, én is...~-
28 IV | is nõül akarod venni, én is...~- Nem hallgatsz? - szakítám
29 V | Ha rá emlékezem: még most is, közel ötven esztendõ múltával,
30 VI | kerültem még gondolatban is; semmit sem hallottam felõle,
31 VI | számára, melyet egy percig is halasztani véteknek tartottam.
32 VI | úgy fogsz majd engemet is megcsalni...~- Menjünk,
33 VI | szavadnak, hinném hazugságodat is, mert nagyon szeretlek!...
34 VI | szeretni, ha szétszakad is bele szívem, mint e koszorú!~
35 VI | emléke annak, hogy egykor én is voltam boldog! - gondolám,
36 VI | idõ. És én e kínt tovább is szenvedjem?... Minek szenvedjen
37 VI | öngyilkosság?... És ha mindjárt az is, mit én bánom! S hátha még
38 VI | az be volt fagyva. Jutott is ekkor eszembe: tél van-e
39 VI | hogy erre még eddig nem is gondoltam!... Áldott légy,
40 VII | válaszolék -, hogy még most is barátodnak nevezz. Ne háborítsd
41 VII | halasztanom. Következõ alkalommal is nyerni kezdett... nyert...
42 VII | akarsz jõni, mindegy, itt is végezhetek...~- Menjünk
43 VII | tartani... hisz ezt már te is tapasztaltad...~- Hallgass,
44 VII | leánynak, aki... aki nálam is volt néhányszor azelõtt.
45 VII | síromhoz, s tán egy-egy könnyet is ejtesz rá? Mit?... No, ne
46 VII | miattam sírt.~- Tán korán is van még, uram! - mondá szolgám,
47 VII | fogunk állani...~- Úgy meg is lõhetsz...~- Éppen azt akarom.~-
48 VII | Válassz! - mondám.~Az egyikhez is nyúlt, a másikhoz is; végre
49 VII | egyikhez is nyúlt, a másikhoz is; végre elfordította fejét,
50 VII | életedet, és most engem is a pokolba akarsz rántani
51 VIII | húst szakított ki. Miért is reszketett úgy az a nyomorú
52 VIII | semmi szín alatt, annyival is inkább, mert Ternyeire nézve
53 VIII | szenvedtem, nagyon sokat.~- Én is, Róza, én is!~- És teéretted,
54 VIII | sokat.~- Én is, Róza, én is!~- És teéretted, Máté...~-
55 VIII | tettem, és, látod, bosszút is akartam állani... rajtad.
56 VIII | szerint... de nem, ha nem lesz is igaz, ha hazudsz is, csak
57 VIII | lesz is igaz, ha hazudsz is, csak mondd, hogy jobban
58 VIII | bizonyosan, kit szeretni fogok is.~- Köszönöm, Máté, köszönöm!
59 VIII | tedd ezt. Lásd, a tied is itt van még, és elviszem
60 VIII | ezelõtt csak egy órával is óhajtottam meghalni és megsemmisülni;
61 VIII | legyen élet holtunk után is. Nem bánom, ha nem jutok
62 VIII | Nem bánom, ha nem jutok is a mennybe, az idvesség honába;
63 VIII | legyen eszméletem... ott is boldogan fogok végetlen
64 VIII | hallani, bármi mélyen lesz is ásva sírom, és feljövök
65 IX | életet adtam, tehát nevet is adok neki. És mi elleszünk
66 X | szeretni fogom õt, ha megcsal is!”... „De a megbecstelenítés,
67 X | hogy néha, bármily ritkán is, be fog ön tekinteni hajlékunkba,
68 X | hajlékunkba, s ha szerelembõl nem is, legalább irgalomból csak
69 X | de mint ön, úgy reménye is megcsalta õt, szegényt.
70 X | kerülte még az alkalmat is, mely által hírt hallhatott
71 X | illetõdve, hogy tán magam is sírva fakadtam volna; de
72 XI | érne nekem, ha megölném is Ternyeit? A halál nem hosszúállás.
73 XI | kis hivatalom volt, arról is lemondtam, mert szétzúzott
74 XI | együtt talán balsorsomat is öröklötte volna...~- Nagyatyjára
75 XI | és úgy tetszett: szívem is megállt egy pillanatra...
76 XI | hallani, bármi mély lesz is sírod, és feljössz hozzám,
77 XI | megölelsz, mert még itt is szeretni fogsz. Lehajlok
78 XI | tõlem?~- Mit kívánok?... Mit is kívánok csak? Úgy, igaz!
79 XI | ide ezen ajtónak kulcsát is.~- Házam kulcsát? Minek?~-
80 XII | testem élve maradt, hogy õ is kikapja a magáét a szenvedésbõl.~
81 XII | hagyta prédáját.~Sokan nem is gondolják, milyen jólesik
82 XII | átadá kalapomat.~Hm, kalapom is kikerült a vízbõl, mint
83 XII | és jelen között.~És a tél is bekövetkezett.~Pusztán utaztam.
84 XII | megfér itt még egy harmadik is. Üljön fel.~- Megengedi?~-
85 XII | a kocsi elindult.~- Hogy is indulhatott el ilyen idõben
86 XII | mellett enged ön tovább is kocsiján ülnöm, úgy inkább
87 XII | maradjon, ha nem akarja is elbeszélni... noha nagyon
88 XII | a szeretõkben. Válogatok is. Az igaz, hogy nem vagyok
89 XII | szeretõmmel, soha másra nem is gondoltam volna; de ha ez
90 XII | szerettem. Maga tán nem is hallgat beszédemre?... Mindegy
91 XII | hogy ilyen szegény? Néz is arra a valódi szerelem!...
92 XII | hogy atyja szabó, még anyja is él, de az õ hollétét nem
93 XII | hírével; hanem tán nincs is vacsoráravalója, ugye? Vagy
94 XII | amennyire tõlem telt. Nem is képzelheti, milyen jólesik
95 XIII | mint apád. Hátha már meg is halt nagyanyád? Mi lett
96 XIII | hozzászoktam, s eszerint nem is kaptam össze ivótársaimmal.~
97 XIII | hörpentett belõle, hogy maradt is, nem is benne. - Adom becsülettel! -
98 XIII | belõle, hogy maradt is, nem is benne. - Adom becsülettel! -
99 XIII | mely rendes állapotban is oly vörös, mint az övé volt.
100 XIII | mit gondol ön?~- Magam is azt tartom - válaszolék.~-
101 XIII | tisztesség nem esik szólván, én is nótárius voltam; de... letettem
102 XIII | elcsaptak. Tudom, még most is siratja falum, hogy elhagytam;
103 XIII | ember a Szamos mentébe, nem is járt gubába, hanem kék mentébe,
104 XIII | mentébe, õ egy esküdtnek is mert állni szemébe, mert
105 XIII | segítségével még majd én is kvalifikálom benne magamat;
106 XIII | ehhez?... De, a mennykõbe is, ily jó barátok, és önözzük
107 XIII | iszom, de majd iszol te is az enyémbõl, ne félj. Most
108 XIII | zsebembõl egy árva fillért is kihúzni... de ez csak a
109 XIII | itt van a többinek az ára is.~- Így már jól van - monda
110 XIV | az én kezembe adta. Nem is igen szólított másként,
111 XIV | összegyûjtött egy faluban, azt nem is vittük másba. Ugyanott elittuk,
112 XIV | Gáspár? - kérdém, s magam is csaknem elmosolyodtam jókedvén,
113 XIV | elfeledtem hogy én hitelezõ is vagyok, és éppen ennek a
114 XIV | bejött.~- Ez? Hm, errõl meg is feledkeztem. Ez a sokévi
115 XIV | belebúhatol.~- Én? Magadra is rád fér...~- Az igaz; de
116 XIV | Valóban, szinte magam is örültem, amint végignéztem
117 XIV | lesüllyed, bármi mélyen is: egykedvûleg nézheti süllyedését;
118 XIV | s elaludt. Cigányok nem is voltak jelen tulajdonképp.~
119 XIV | hol az utast egy éjen át is az unalom öli meg.~- Szeret
120 XIV | kártyázni? - kérdé tõlem.~- Nem is tudok - válaszolta.~- Jöjjön
121 XV | nagyon sokat nyertem; nem is képzeled, mennyit?~- Nyertél?
122 XV | Nyertél? Hisz eddig nem is kártyáztál...~- Nem, mert
123 XV | kedvem sem volt hozzá, és nem is volt mivel.~- Pajtás, ez
124 XV | mond Gvadányi... azaz nem is Gvadányi, hanem a kártyások
125 XV | a példabeszéd még tovább is van...~- Sed si bona, valde
126 XV | forint? Ennyi pénz nincs is a világon!~- A zsebemben
127 XV | kis gyermekem, kit eddig is táplálnom kellett volna,
128 XV | fejcsóválva. - Hát miért is nem mondtad ezt elõbb? Tán
129 XV | ezt elõbb? Tán már eddig is kuporgathattunk volna össze
130 XV | mesterség, aztán gazdálkodni is kell gyermeked számára:
131 XVI | volt. Roskadozott már akkor is, midõn járni kezdtem bele;
132 XVI | jutott hirtelen, hogy már más is lakhatik itt, vagy éppen
133 XVI | tízéves...~- Ha õ volna! Hol is laknak?...~- Erre fölfelé,
134 XVI | kisfiú mondá, hogy ezelõtt õk is laktak e szobában.~- Óh,
135 XVI | Nem emlékezem...~- De hogy is emlékezhetnék! Akkor egészen
136 XVI | fölmelegedjem, és még pénzt is adott. Én nem szoktam elfelejteni
137 XVII | bírna vele. Most legközelebb is...~És a jó öreg nem gyõzte
138 XVII | No, azon örülök, mert mi is meg vagyunk ám önnel elégedve...~-
139 XVII | szorítottam.~- Oh, ön most is oly jó, mint azelõtt volt! -
140 XVII | beszéljen már, úrfi, az isten is áldja meg! - korholá jószívûleg
141 XVII | örökké úrfinak csúfol...~- Az is gazember, aki csúfolja! -
142 XVII | csaknem kétségbeesve. - Ne is beszéljünk errõl. Szót sem
143 XVII | jó fizetésem volt; most is nagyon becsületes helyen
144 XVII | üti; pedig a szamár füle is csiklandós. Hanem majd visszakapja
145 XVII | sürgetõs dolgom van. Nem is ide szándékoztam tulajdonképp;
146 XVII | addig ajánlom magamat. Nem is szükség tán mondanom, hogy
147 XVII | látta, hogy fiam nagyanyja is hálálkodni készül.~- Ej,
148 XVII | pedig Deregi Tóni a minap is két aranyat vitt a tanítónak.
149 XVII | vagyok. Ugyan haragusznak is ám a gyermekek rám. Egyébbel
150 XVII | tudtam rá felelni, néha sírva is fakadtam. Kérdezzék csak
151 XVII | ha még annyian volnának is.~Így beszélt fiam, és én
152 XVII | de igaz, hisz én pénzt is hoztam. Íme, tegye el, anyám.~-
153 XVII | este.~- Miért ne? Félek is én!~- Nem félsz, fiam? -
154 XVII | nekimegyek.~- Ember a lelked is, jer!~S mind a ketten távozánk,
155 XVII | föllázítani, de csak föl is indítani? És azt mondám,
156 XVII | dobom, nehogy másodszor is megbotoljam benne. A következés
157 XVII | tette. Az õ helyében magam is ezt cselekedtem volna. Mit
158 XVII | kislelkû! Csak egy percig is kételkedhettem a szerencsében,
159 XVII | hallok?~- Néha-néha magam is játszom.~- Lehetetlen!~-
160 XVII | vénül és okosodik.~- És te is megokosodtál? Ezt örömemre
161 XVII | csakhogy már a te eszed is érik, csakhogy már a te
162 XVII | csakhogy már a te szíved is nemesül... mert én elõttem,
163 XVII | az biztos; s ha elvesztem is, amit magammal hoztam, még
164 XVII | pénzzel jó játszani. Most én is tapasztaltam. Virradatkor
165 XVII | forintért ezreket kapott, és én is ezreket vittem el, és ezen
166 XVIII| szûrdarabot, hogy téli ruhája is legyen, s ki most, ha leveti,
167 XVIII| volna látnom, hogy azok is nyomorognak, kiknek nyomorúsága
168 XVIII| megismerém Ternyeit. Õ is megpillantott, hirtelen
169 XIX | mikor kilökték, ott fekve is maradt; egy tapodtat sem
170 XIX | mond Gvadányi, vagy hogy is híják, no... és elkezdett
171 XIX | mindjárt félmesszely vizet kell is meginnom; magyarázd meg
172 XIX | lekapja, mely azonban nem is volt rajta. - Most már azt
173 XIX | holtomig, ha nem teljesíted is minden kívánságomat; de
174 XIX | válhatunk egyimástól, tehát te is velem fogsz jõni, remélem...~-
175 XX | beszélni - vagy már tán ideje is volna Jánossá lenned. János
176 XX | melynek neve sír, és ekkor mi is része leszünk a soha nem
177 XX | mozdulatlanul. Jártam, és nem is gondolkoztam, jártam szótlanul,
178 XX | melyek reszkettek. János is odajött az ablakhoz, s fejét
179 XX | csigázza agyon ezt a csikót is, mint már oly sokat...~-
180 XX | tûzbe jövök...~- Ami nagyon is sokszor történik meg! -
181 XX | kívánkozom, és õ talán föl is szállna velem, ha szabad
182 XX | csak gyötörje ezután is azt a szegény állatot.~-
183 XX | tevé hozzá nevetve -, vén is volna már ön paripának,
184 XX | fiatal; de majd lesz még ön is ilyen vén...~Ezt felelte
185 XX | képtelenség csak gondolni is. Ön mosolyog, János?...
186 XX | a temetõbe; s még most is éreztem némi bánatot neve
187 XX | Sokszor jutott magamnak is eszembe, és sokszor emlegettük
188 XX | eszembe, és sokszor emlegettük is õt hol Jánossal, hol fiammal,
189 XX | senkinek, s kik holtok után is föl-fölvidítják azon néhányakat,
190 XX | lovaglásban szerencsésen el is vesztettem... no, semmi!
191 XX | vágtatva, hogy az országút sara is csaknem szikrát hányt patkója
192 XX | eszembe... János gazda, hova is tette a minapában kardjaimat?~-
193 XX | veszett el.~- És ha úgy lenne is - felelt Jánosnak -, mindaddig
194 XX | Deregi, aki iskolatársam is volt, s aki, midõn elsõ
195 XX | nem messze utolértem. Õ is lovagolt. Egy öreg koldus
196 XX | gõgös pofájára, hogy kardnak is becsületére vált volna.
197 XXII | Mert szegény...~- Én is az voltam...~- És alacsony
198 XXII | alacsony származású...~- Én is az vagyok...~- Tehát nem
199 XXII | házasság?~- Úgy néha, de akkor is csak futólag találkoztam
200 XXII | és mondhatom, hogy jól is mulatunk. Szép, rózsaszínû
201 XXII | külsõ szépségben. És szülõi is igen becsületes emberek,
202 XXII | Ilyen vadat csak gondolni is!~- No, ha megígéri, úrfi,
203 XXII | sarkantyúzás miatt, és az õ ruháján is vérfoltok voltak.~- Mi történt,
204 XXII | Megbocsáss, apám, nem is jutottál eszembe. Jó. Megyek.
205 XXII | lélek szívébe ütöttem. Lujza is így járt volna, de térdre
206 XXII | Hah, tehát apádat is megölöm - kiálték föl -,
207 XXII | velem, ha évek telnének is bele...~- Most hát, atyám,
208 XXII | övére.~- Bármi nehezen esik is, de egy pillanatot sem tanácsos
209 XXII | Szótalanul fogtam meg kezét; mit is szólhattam volna? Azt-e,
210 XXII | megöltem õt, azért nekem is halnom kell, mert itt a
211 XXII | hogy éljünk a síron túl is; mert az élet mindig csak
212 XXII | melyre nálam különb emberek is jutottak már s ártatlanabbul,
213 XXII | tetszett, mintha kísérõi zaját is hallottam volna...~- Ez
214 XXII | János -, ez való; és a zajt is hallhatta ön, mert most
215 XXII | átok még ezredik ivadékukra is!... Vesszenek el mindnyájan
216 XXII | beszelünk... mert én még most is a’ hiszemben vagyok, hogy
217 XXIII| valának... ily idõben kinek is volna kedve szabad ég alatt
218 XXIII| szegény fiam! Még holta után is oly soká nem lett nyugodalma!~
219 XXV | még rajta, te; de néked is le kell hullanod, mert illik,
220 XXV | távol öntõl? Volt-e eddig is más örömem, mint az, hogy
221 XXV | Bejártam koronként a városba is, hol életem nagy része folyt
222 XXV | eltemetett völgynek még helyét is el akarná mosni.~Magam valék
223 XXVII| kiálta föl elrémülve. - Hogy is hihettem ezen embernek?...
224 XXVII| századrésznyit kereshessek is, én, szegény mesterember?~-
225 XXVII| forintot adok?~- Kevesebbel is, uram, amint ön akarja,
226 XXVII| fösvénység. Mit fogsz elõször is tenni?~- Mindjárt remekelek,
227 XXVII| igaza van önnek; de nincs is helyén az eszem. Igen, úr
228 XXVII| Egyébiránt ha úgy van is, mint én mondom, sebaj.
229 XXVII| szívembõl örülök... hogy is ne? A boldogságnak, melyet
230 XXVII| már egyet, mást... de abba is hagytam, mert minden csak
231 XXVII| egy része fölfedeztetnék is, a többi megmarad.~Egy nappal
232 XXVII| bajod? Gyermekség!~- Egyéb is ért. Szegény nagyapám néhány
233 XXVII| körülményidet. Hány gyermeked is van már?~- Kettõ.~- Szereted
234 XXVII| Véghetetlenül!~- És õk téged?~- Õk is engem!~- És nõd?~- Egyedül
235 XXVII| melyet kaptál, de az utolsó is. Ennél több nincs birtokomban;
236 XXVII| nincs birtokomban; jól el is rejtettem, oda, hol senki
|