Rész
1 II | jártam, midõn Rózát láttam meg.~Lábaim ingadoztak. Kis
2 II | úgy sajnálom, hogy már rég meg nem õrültem. Hanem, Boldizsár
3 II | ha még látnád!~- Remélem, meg fogom látni...~- Meg kell
4 II | Remélem, meg fogom látni...~- Meg kell õt látnod, hogy megítélhesd:
5 II | igazán így volna, sem ijednék meg. A manóba is, ha mást szeret,
6 II | minden vagyonomat elrabolná, meg tudnék neki bocsátani; de
7 II | lelkem kincsétõl fosztana meg, soha, soha!~- Könyvekbõl
8 II | szólj?~Illetõdve ragadtam meg jobb kezét, mondván:~Bocsáss
9 II | kezét, mondván:~Bocsáss meg, barátom!...~Ternyei Boldizsár
10 III | visszafordultam, félvén, hogy ő is meg talál engemet látni; ha
11 III | nekibátorodtam... annyira, hogy meg mertem Rózát látogatni,
12 III | a kertben a fák levelei meg sem mozdulnak.~- Úgy bizonyosan
13 III | elhatározottság szállta meg szívemet. Most vagy soha! -
14 III | elnyeljen! Erõsebben fogtam meg kezét... az enyém reszketett,
15 III | végre ölelésembõl.~- Fogj meg, Rózám, ne eressz el! -
16 III | között:~- Minek mondtad meg, hogy szeretsz? Hisz én
17 III | Leányszem ne látná azt meg, ki által szerettetik! És
18 III | szakaszta félbe Róza. - Szülõim meg fognak egyezni; és ha nem...
19 IV | Rosszkedvû vagy - szólítám meg -, mi lelt?~- Eh, az éjjel
20 IV | azzal az újsággal lepett meg Róza, hogy Ternyei kezét
21 IV | tetéztem csókjaimmal.~- Bocsáss meg, lelkem, bocsáss meg! -
22 IV | Bocsáss meg, lelkem, bocsáss meg! - folytatám. - Keservet
23 IV | Odasiettem. Nem lelém õt honn. Meg kell õt találnom, ha az
24 IV | fogadám el.~- Hát magyarázd meg: mi bajod? Mit akartál velem
25 IV | de remélem, hogy idõvel meg fogsz gyógyulni.~- És te
26 IV | fogsz gyógyulni.~- És te meg fogsz betegedni, Ternyei,
27 IV | nyomorogjon? Mit?... gondold meg ezeket, Máté barátom.~-
28 VI | midõn belépett... Ternyei.~- Meg fognak önök bocsátani -
29 VI | egy fiúval ajándékozott meg.~Ez temetõi jelenés volt.
30 VI | simulva.~- Uram - szólítá meg Rózának atyja Ternyeit -,
31 VI | neked ekkor, itt halnod meg, szegény, szegény fiam,
32 VI | templomnál haltál volna meg, és nem.........~Fölvettem
33 VII | kell, Ternyei; vagy te ölj meg engem, vagy én öllek meg
34 VII | meg engem, vagy én öllek meg tégedet.~- Párbaj?~- Élet-halálra!~-
35 VII | Máté, mikor gyógyulsz már meg?~- Majd ha téged kiirtalak,
36 VII | Aztán, remélem, pontosan meg fogsz jelenni...~- Csakugyan
37 VII | Szeretném tudni: miként?~- Meg fogod tudni! - szólék, s
38 VII | szobában -, utoljára kérdem: meg fogsz-e víni velem, vagy
39 VII | akármikor és akárhol, ha már meg kell lennie.~- Tehát holnap
40 VII | akasztófa mellett. De ha meg nem jelensz?~- Ott leszek,
41 VII | adtam, s amit megígérek, meg szoktam tartani... hisz
42 VII | csak nézni fogod, hogy ölöm meg Ternyeit.~- Oh, ezer örömmel!...
43 VII | babonás vagy, te Jancsi?... De meg, ha magyarázni akarjuk,
44 VII | közel fogunk állani...~- Úgy meg is lõhetsz...~- Éppen azt
45 VIII | mielõtt... ah! Vigasztalj meg, barátom, kedvesem; mondd
46 VIII | barátom, kedvesem; mondd meg igaz lelked szerint... de
47 VIII | akartalak megbántani, bocsáss meg! De megnyugtatásomul...
48 VIII | nyugodtan, boldogan haljak meg... ha majd meg kell halnom;
49 VIII | boldogan haljak meg... ha majd meg kell halnom; mondd, hogy
50 VIII | takarítottak el: látogass meg, kedvesem, hajolj le hantomra,
51 VIII | mondd ki nevemet... óh, én meg fogom hallani, bármi mélyen
52 X | kerüld Andorlakit, mert õ meg fog csalni téged”... „Mit
53 X | Remélte, hogy koronként meg fogja önt láthatni, csak
54 X | láthassa; de hivé, hogy meg fogja ön látogatni mint
55 X | ön látogatni mint anyát, meg fogja ön látogatni gyermekét,
56 X | fájdalmasan zokogott. Annyira meg voltam illetõdve, hogy tán
57 X | többször, sokszor gondoltam, meg nem látogatám. Ma hagytam
58 X | tudni...~- Ah, isten áldja meg önt érte, uram!~Eltávoztam.~ ~
59 XI | az idõre.~Ezen nyugodtak meg kóbor gondolatim.~Ami kis
60 XI | nem tudok semmit. Tartsa meg e pénzt, és gazdálkodjék
61 XI | pénzhez jutok.~- Tartsa meg ön ennek egy részét legalább -
62 XI | minek keresztelték? Mondja meg nevét, asszonyom. Nem tudom:
63 XI | Ej, hát már oly rég halt meg jegyesem, hogy tréfálni
64 XI | kezedet, hadd szorítsam meg. Isten veled!~Megragadta
65 XI | kísérem el önt, uram. Engedje meg, könnyebb lesz a lelkemnek.~-
66 XI | valami. No, isten áldjon meg, jó fiú.~- Isten önnel,
67 XI | verni. Egy név állított meg... Róza neve... az én Rózámé!
68 XI | s híjalak neveddel... te meg fogod hallani, bármi mély
69 XI | nevedet, imádott Rózám! Halld meg ott alant... és kelj föl...
70 XI | és sóhajomat messzirõl meg lehetett volna hallani,
71 XI | És te csak nem jelensz meg? Nem jössz fel sírodból?...
72 XI | hozzád!~Õrült gondolat gyújtá meg agyvelõmet.~Rohantam a sírásó
73 XI | vagyok haramja... jõj ki, és meg fogod látni, hogy nem vagyok
74 XI | De addig csendesen légy, meg ne moccanj; mert ha egy
75 XII | az isten fia feszíttetett meg. Lelkem meghalt, de testem
76 XII | csonttal.~- Uram - szólíték meg egy mellettem elmenõt -,
77 XII | Hordd el magadat. Vénülj meg és vakulj meg, vagy törjék
78 XII | magadat. Vénülj meg és vakulj meg, vagy törjék ki kezed-lábad...
79 XII | éheztem; félnyersen ettem meg. S amint jóllaktam sületlen
80 XII | Azonkívül így szólított meg jó gazdám:~- Nézze csak,
81 XII | hallja, kocsis! Álljon meg...!~A kocsis megállt.~-
82 XII | gazember volt. Hej, nem érdemli meg, amennyit már sírtam érte.
83 XII | jutottak eszembe. Vallja meg, hogy leánytól kapta...
84 XII | szerelem!... No, vallja meg már, hogy van szeretõje...~-
85 XII | lett?~- Nem.~- Meghalt?~- Meg.~- Szegény fiatalember!...
86 XII | Azt, hogy melegedjék meg egy kissé szobámban, mert
87 XII | nem olyan a ruhája, hogy meg ne fázhatott volna... de
88 XII | szóltam én végre -, áldja meg az isten kegyedet...~- No,
89 XII | No, vegye el már, tegye meg ezt a kis szolgálatot az
90 XII | egy tekintettel köszöném meg adományát, s távozám.~ ~
91 XIII | féltem, hogy éhen halok meg... Bosszulatlanul halni
92 XIII | Bosszulatlanul halni meg! Ezért féltem a haláltól,
93 XIII | végre, hogy az ember nem hal meg éhen, és ez volt nyugtatóm
94 XIII | nyomorogsz, mint apád. Hátha már meg is halt nagyanyád? Mi lett
95 XIII | kocsmából, mert a bor nem ártott meg többé, úgy hozzászoktam,
96 XIII | Úri barátom! - szólított meg egy magam korabeli ember,
97 XIII | szokás.~- És az én szokásom: meg nem vetni a szíves kínálást...~-
98 XIII | Igen? Hah!... E csárda meg nem érdemli e szerencsét.
99 XIII | két tudós férfiú tisztelné meg jelenlétével házamat: tejben,
100 XIII | Tudja-e ön, miért szerettem meg Gvadányit? Mert a peleskei
101 XIII | Azért, kocsmáros úr, áldja meg ezt az üveget.~- S ki fizeti
102 XIII | hangzanak ily aprón.” Töltse meg az üveget és hozza ide!~-
103 XIII | ujjamról...~- Próbáljuk meg...~- Nem próbáljuk biz azt...~-
104 XIV | lettem, mert tudtam, hogy meg nem csalhat, miután nem
105 XIV | világ! Látom, hogy maholnap meg lesz hazudtolva Gvadányinak
106 XIV | Látod ezt?~- Látom.~- Mondd meg hát, ha látod, hogy mi ez?~-
107 XIV | úri háznak az ura?... Már meg se mondom, úgyis tudod.
108 XIV | bejött.~- Ez? Hm, errõl meg is feledkeztem. Ez a sokévi
109 XIV | járnék kéregetni? Gondold meg.~Ezen okot helyesnek találtam,
110 XIV | éjen át is az unalom öli meg.~- Szeret ön kártyázni? -
111 XV | Hiripi pajtás - szólítám õt meg másnap, amint fölébredt -,
112 XV | hogy vajon nem álmodtad-e meg bajunkat, szerencsétlenségünket?~-
113 XV | lény. Jer, hadd öleljelek meg. Lásd, azt gondoltam, hogy
114 XV | redõkbe. Óh, barátom. Tudd meg hát az igazat, hogy kártyáztam
115 XV | éjjeli.~- Nesze, markold meg, hogy meggyõzõdjél, miszerint
116 XVI | hol a szegénység húzta meg magát. Ezt fölkeresni elsõ
117 XVI | homlokának támasztatott, tartá meg az összerogyástól. Falán
118 XVI | megett idegen arcot pillanték meg. Nõ volt; mintegy harmincöt
119 XVI | huszonöt. Ifjan vénültem meg és nyomorúságban veszek
120 XVII | nagyanyja elhallgatott. - Meg vagyok veled elégedve...~-
121 XVII | vagyok veled elégedve...~- Meg? Apám!... No, azon örülök,
122 XVII | azon örülök, mert mi is meg vagyunk ám önnel elégedve...~-
123 XVII | fiam, megbocsáss, hogy még meg sem köszöntem...~- Mit? -
124 XVII | gyermekemnek, mikor hálálhatom ezt meg?~Jancsi bámulást akart tettetni,
125 XVII | Jancsi - szóltam -, valld meg, hogy te voltál jótevõnk?~-
126 XVII | jótevõnk?~- Az a csekélység meg sem érdemli ezt a szép nevet,
127 XVII | úrfi, az isten is áldja meg! - korholá jószívûleg fiamat.~-
128 XVII | Láttam. Heidinger Náci meg egyre hordja neki a süteményeket.
129 XVII | hiszen ezt sem érdemlik meg igazság szerint... én pedig
130 XVII | hagytam õt, hol leszálltunk. Meg kell õt még ma látnom -
131 XVII | pénznek visszavettem.~- Te meg Bálint - szólt fiamnak nagyanyja -,
132 XVII | eredj át a szomszédba; nézd meg azt a szegény asszonyt,
133 XVII | igen: temetés.~- Meghalt?~- Meg. Régi lakásán kerestem kegyedet,
134 XVII | jól járt, isten nyugtassa meg.~- Gondoskodjék, anyám,
135 XVII | kérdé, annyira sem indulva meg, mintha azt adtam volna
136 XVII | azon áll, miként halunk meg? Ki életének végperceit
137 XVII | minél boldogabban halni meg.~Ez az ember tehát sérthetetlen? -
138 XVII | Egyébiránt sohasem bántam meg házasságomat, mindamellett,
139 XVII | boldogságodban semmi sem háboríthatna meg? - kérdém.~- Semmi, semmi! -
140 XVII | természet bõven látogatott meg, pajtás. No, csakhogy már
141 XVII | hagytam.~- Adok én - szólalt meg egy játszó -, hanem fele
142 XVII | e néhány fillérrel, hogy meg sem látunk többé?~- És ha
143 XVII | Megálljon, uram - szólítá meg egy játszó -, ön a magáé
144 XIX | tekintetében tartám azt meg, s föltevém, hogy lehetõleg
145 XIX | de õ arra kért, engedjem meg azt neki, hogy, ha már semmi
146 XIX | és ezentúl már igazán meg fogom érdemelni e nevet...~-
147 XIX | kell is meginnom; magyarázd meg hát, ha igaz; ne tarts így
148 XIX | fogunk válni; szívem reped meg bele, de el kell válnunk,
149 XIX | Ám eredj hát! De ígérd meg, hogy vissza fogsz ismét
150 XIX | íme, vízkórságban halok meg.~Ezután idézni kezdett valamit
151 XX | udvaron álló nagy diófán akadt meg.~- Jancsi... - kezdék beszélni -
152 XX | ablakon... fiam érkezett meg. Lova alig látszott a tajtéktól
153 XX | már elpusztított - jegyzé meg bölcsen János.~Fiam leugrott
154 XX | állatokat, a Jézus áldja meg? - dorgálá õt János.~- Ismét
155 XX | Jól van csak leckéztessen meg... szokása szerint; én majd
156 XX | nagyon is sokszor történik meg! - vágott szavába János.~-
157 XX | Önt csak nem nyergelem meg - tevé hozzá nevetve -,
158 XX | Mert mindig látok. De meg kell vallanom, hogy ilyet
159 XX | menjetek hozzá, és tanuljátok meg, hogy nem a ruha teszi széppé
160 XX | háznál valék, ott láttam meg e kis medicei Venust. Háza
161 XX | memoria e szókat: jobbítsd meg magadat!~- Az ég szerelmére -
162 XX | volna. Õ ezzel nem elégedett meg; azt akarja, hogy holnap
163 XXII | közben ekképp szólított meg:~- Apám, ha eszembe jutna
164 XXII | teljesítem. Tehát fordult már meg elmédben a házasság?~- Úgy
165 XXII | jó öreg, isten nyugtassa meg!... Hanem, úrfi, Bálint
166 XXII | Hát... de nem sértem meg, úrfi?~- Dehogy sért, János,
167 XXII | hiszi, hogy ezt szó nélkül meg sem fogtam volna tenni,
168 XXII | vagyok; szeretlek; ne öld meg, aki csak téged szeret;
169 XXII | vigasztalta õt!~Szótalanul fogtam meg kezét; mit is szólhattam
170 XXII | isten két élettel büntesse meg. Vagyonunk engem boldoggá
171 XXII | eltorzítani. Nem gyáván halok meg. Bátran lépek az akasztófa
172 XXII | annál jobb, hogy most halok meg. Most csak te, ti ketten
173 XXII | rombadõl.~Egyszerre zaj üté meg fülemet... szekerek zörgése...
174 XXII | Lerogytam volna, ha János meg nem tart.~- Te, barátom -
175 XXIII| a párbajban Ternyei lõtt meg engemet.~János segítségével
176 XXIV | elaludjam vagy meghaljak. Meg sem haltam, el sem tudtam
177 XXV | ama szavai sem rázhaták meg. Nem tudtam én: ki az a
178 XXV | senki nem látogatta ezt meg. Csak János és én; mi ketten
179 XXV | nemsokára csak egyikünk lesz meg, és végre nem lesz egy sem! -
180 XXV | tetszett, hogy az égzengés meg akarja repeszteni a sziklákat,
181 XXV | Boldizsár volt.~Nem kopaszodott meg, mint én; de hosszú sûrû
182 XXV | melyet a mennykõ gyújtott meg. Botjainkkal hadonáztunk
183 XXV | halálod órája! - ordítám. - Meg fogsz halni... meg fogsz
184 XXV | ordítám. - Meg fogsz halni... meg fogsz égni... e fának lángjai
185 XXV | visszajövök, mert éktelenül meg volt nyomorítva. Szaladtam
186 XXV | és gyermekétõl fosztott meg.~- Megállj, Máté! - szólt
187 XXV | Megállj, azt nem engedhetem meg, hogy te hóhér légy... és
188 XXVII| úgy adom.~- Hogy köszönjem meg?~- Sehogy. Nem köszönetért
189 XXVII| de nem mondom, hogy néha meg nem látogatlak.~- S szükség-e
190 XXVII| kiálték utána. - Megállj. Meg ne mondd senkinek, hol vetted
191 XXVII| lenni, öcsém - szólítám õt meg -, szavamat fogadtad. Hát
192 XXVII| meghalt, isten nyugtassa meg.~- Mit? - kiálték föl. -
193 XXVII| Meghalt nagyapád?~- Igen, meg.~- Hah!... Béke hamvaira...
194 XXVII| mindjárt megmondom, hol találsz meg ismét egy összeget, mely
195 XXVII| megmondom, hol a pénz; tudd meg egyszersmind, hogy ez a
196 XXVII| darabra egy bokorban húztam meg magamat. Õ a városnak tartott,
197 XXVII| hallod-e hangomat? Halld meg, én vagyok, Andorlaki Máté!...
|