Rész
1 II | cselekszem, hova megyek? Csak azon vettem észre magamat,
2 II | elmondtam. Megállj hát... ülj le csak... üljünk le... elmondom.
3 II | voltam irántad, elismerem. Csak föl is tennem azt, hogy
4 II | beszéltem biz én még.~- Hát?~- Csak láttam.~Ternyei egyet pattantott
5 II | mondani:~- Ábrándos golyhó!~- Csak láttam - folytatám én -,
6 II | micsoda kislelkûség ez? Én csak úgy mondtam, s te máris
7 II | ilyet: fáj.~- No, hiszen ezt csak a szerelemre nézve értem.~-
8 II | szerelemre nézve értem.~- Ha csak arra is. Ki a szerelemrõl
9 III | mertem Rózát látogatni, de csak olyankor, midõn bizonyos
10 III | felelt az.~- És?~- Más nincs; csak maga van... tessék bemenni...~-
11 III | kezdé -, már úgy unatkozom; csak egyedül vagyok.~- Tartok
12 III | szemeid rajtam függtek. Csak nem veszed rossz néven õszinteségemet?
13 III | Igaz, hogy, úgyszólván, csak ma beszélünk elõször egymással,
14 III | akár égen, akár földön: csak veled lehessek... mert ugye,
15 III | leszek veled éhezni, fázni... csak szeress!~És nyakamba borult,
16 IV | mindjárt vége a játéknak; addig csak nem kelhetek föl...~- Jer,
17 IV | semmit hallani...~- Jó; hát csak azt adom tudtodra...~- Semmit,
18 IV | Semmit, semmit!...~- Csak azt, hogy ha az enyém nem
19 V | jutott; nem csoda, mert csak egy gondolatom volt: Róza.
20 VI | gondolkodtam, isten tudja, mit, csak utolsó gondolatomra emlékezem,
21 VI | vagyok néhány század... vagy csak óra óta? Boldogtalanoknak
22 VII | Ismét ez a párbaj, és mindig csak a párbaj... sohasem láttam
23 VII | új hivatalomban?~- Semmi, csak nézni fogod, hogy ölöm meg
24 VII | gondolja. Gyilkosomon kívül csak te fogod tudni, hogy nem
25 VII | sírban, melynek helyét szinte csak te fogod tudni. Aztán te,
26 VII | Aztán te, Jancsi, néha-néha csak eljössz síromhoz, s tán
27 VII | könnyezz, jó fiú. Ez mind csak mesebeszéd volt... nem én
28 VII | csendesek voltak az utcák; csak a kakasok kukorikoltak koronként,
29 VII | kérdé.~- Sehányról, majd csak így egymás mellõl - feleltem.~-
30 VII | mellõl?~- Igen.~- Hogyan?~- Csak úgy szépen, hogy mind a
31 VII | mind a ketten meghalunk.~- Csak az egyik pisztoly van megtöltve.~-
32 VIII | VIII.~Ternyei golyója csak egy oldalbordámat törte
33 VIII | is igaz, ha hazudsz is, csak mondd, hogy jobban szerettél,
34 VIII | leányt...~- Ah, Róza, te hát csak azért jöttél még egyszer
35 VIII | testünket lelkünk? Még ezelõtt csak egy órával is óhajtottam
36 VIII | mennybe, az idvesség honába; csak a földben, a hideg földben
37 VIII | negyvennyolc év! És azóta nem volt csak egyetlen boldog órám sem.
38 X | is, legalább irgalomból csak vet feléje egy-egy tekintetet.
39 X | meg fogja önt láthatni, csak azért, hogy térdeit átkulcsolhassa,
40 X | könnyebben teheti, mert már úgyis csak az egyik vár teljesítést.
41 X | mellett, balra... miért?~- Csak óhajtom tudni...~- Ah, isten
42 XI | halál nem hosszúállás. Azzal csak jót teszünk, kinek életét
43 XI | ruhatáram legyen a tiéd. Csak a legszükségesebbeket viszem
44 XI | még, Jancsi? - kérdém.~- Csak egy darabra kísérem el önt,
45 XI | Más nem volt a temetõben, csak ezen aggastyán és én és
46 XI | holtak nem kelhetnek föl, csak éjfélkor. Jó, be fogom várni
47 XI | a csillagok ragyogtak... csak szívemben nem ragyogott
48 XI | világ nem létezett volna. Csak távol, alig hallható távolban
49 XI | Mindnyájan. Egyszerre. Csak mellettem Rózáé nem. A megnyílt
50 XI | vének, hölgyek, férfiak. Csak Róza nem volt köztök. A
51 XI | föl -, minden sír nyitva, csak a tiéd nem, Róza; a világ
52 XI | minden halottját látom, csak tégedet nem, Róza!... Hol
53 XI | látnunk kell egymást. És te csak nem jelensz meg? Nem jössz
54 XI | mondám.~- De ki az?~- Csak nyiss ajtót!~- Minek?~-
55 XI | kívánok?... Mit is kívánok csak? Úgy, igaz! Adj nekem ásót,
56 XI | Mi végre?~- Ne kérdezd, csak adj. Ha nem adsz: agyonlõlek...
57 XI | nincs töltött fegyverem, csak ijeszteni akartalak. De
58 XII | szólt az megvetõleg.~- Csak héját legalább kenyerének
59 XII | úrhoz nézek be, ebben talán csak lesz egy kis könyörület.
60 XII | szólított meg jó gazdám:~- Nézze csak, úgy sincs kalapja; hogy
61 XII | viszontagság; de a semminél csak többet ér. Tennap este,
62 XII | kocsiból a hölgy.~- Majd csak arrafelé - mondám.~- De
63 XII | mondom, forduljon vissza. Csak ketten vagyunk a kocsissal;
64 XII | takarja el? - szóla ismét. - Csak nem lopta? Ej, azt nem hiszem,
65 XII | kíváncsi vagyok rá...~- Ha csak e föltétel mellett enged
66 XII | Hisz azt nem mondom. Csak maradjon, ha nem akarja
67 XII | kegyed? - kérdém egykedvûleg.~Csak most tekintettem szemébe.
68 XII | ember, amint lehet. Én most csak búfelejtésül szeretek. Néha
69 XII | mondtam, hogy meghallgassa. Csak könnyebb a szívemnek, ha
70 XII | feleltem.~- Hó, várjon csak egy kicsit. Tõlem nem szabadul
71 XIII | szert, inkább koplaltam, csak hogy ihassam és felejtsek.
72 XIII | Nem jól sejti ön... ez csak egy kis intermezzo volt.
73 XIII | Ah, ön igen kegyes...~- Csak igazságos, és nemkülönben
74 XIII | fillért is kihúzni... de ez csak a legközelebbi helységig
75 XIII | neveltek téged zsemlén, csak vakarón; pokrócon hevertél,
76 XIV | nézve jobb idõk jártak. Csak úgy adtam neki, hogy no;
77 XIV | egykedvûleg nézheti süllyedését; csak ha ismét vergõdik kifelé,
78 XIV | egyiket, hol a másikat. Aki csak bejött a kocsmába boldog,
79 XIV | Jöjjön szobámba, megtanítom; csak hogy idõm teljék.~E szavakra
80 XV | kinek nevét már nem tudom, csak ennyit tudok róla, hogy
81 XV | Még ezt soha nem tetted.~- Csak azért kérdeztem, hogy vajon
82 XV | kiálta föl Hiripi. - Ejnye! Csak már legalább egy garasod
83 XV | haragudni fogsz rám, s te még csak homlokodat sem vontad redõkbe.
84 XV | van.~- Ezer forint... eh, csak álmodom, hanem az igaz,
85 XV | így szerzett, azt elitta. Csak annyit kért tõlem, hogy
86 XVI | megérdemeltem azt, amire jutottam, csak az vigasztal, hogy már nem
87 XVII | volna. Nekem tíz év óta csak az fájt, hogy mindeddig
88 XVII | értett hozzá, hogy azzal csak elárulta magát.~- Ne titkold,
89 XVII | Már úgyis rajtakaptak, hát csak megvallom, hogy hébe-hóba
90 XVII | sem szólít engem úrfinak, csak õ...~- Már az nekem mindegy -
91 XVII | jól van az - vágtam közbe, csak ne pöröljetek. - Jancsi,
92 XVII | Miért, Jancsi? - kérdém.~- Csak azért, mert ön visszajött,
93 XVII | Sajnálom. De tudja mit, uram, csak itt marad már?~- Itt; de
94 XVII | ami kelleni fog önnek, csak parancsoljon... jaj! - kiáltott
95 XVII | tulajdonképp; hanem már csak beszólok, mondok, ha erre
96 XVII | a második, és Náci mégis csak a harmadik... de hiszen
97 XVII | szerint... én pedig mégis csak az elsõ vagyok. Ugyan haragusznak
98 XVII | sírva is fakadtam. Kérdezzék csak ezután, majd megtanítom
99 XVII | mert amilyen nyugtalan, még csak elcsavarog valamerre.~-
100 XVII | Hadd maradjon nálad, hiszen csak nem akarsz tán mindjárt
101 XVII | neki? Eredj, fiacskám.~- Csak maradj, fiam - mondám én -,
102 XVII | lenne nem föllázítani, de csak föl is indítani? És azt
103 XVII | óta nem láttalak, s még csak híredet sem hallottam. Csakhogy
104 XVII | utóbb! A fõ eseményeket csak elmondom. Hát tudod-e, hogy
105 XVII | félretartám a pisztolyt, hogy csak sebet, és ne halált adjak...~-
106 XVII | lett? Hanem házasságunk csak néhány hétig tartott, mert
107 XVII | és kárhozatról beszélnek, csak azon áll, miként halunk
108 XVII | valamiképp. Óh, én kislelkû! Csak egy percig is kételkedhettem
109 XVIII| Másoktól kérdezõsködém felõle. Csak annyit tudtak róla mondani,
110 XIX | fejed tetejétõl a nyakadig csak ismernélek; de azon túl
111 XIX | melyben valánk.~- Pedig csak fogd rám - válaszoltam -,
112 XIX | folytatá félénken.~- Csak szólíts, mint ezelõtt, barátodnak -
113 XIX | teljesítem minden kívánságodat. Csak egyre kérlek, barátom, hagyj
114 XIX | neki! Tedd, amit akarsz, csak maradj.~És elvégezõk, hogy
115 XIX | sajnálok ebben az életben, csak azt az egyet, hogy én, aki
116 XX | lenned. János barátom, nézd csak, semmi szél nem fúj, s a
117 XX | tudom az esztendõ számát, csak annyit tudok, hogy most
118 XX | szólt fiam. - Jól van csak leckéztessen meg... szokása
119 XX | édes Jánoskám? Lovagolni csak kell, s ha már lovon ülök,
120 XX | kell, s ha már lovon ülök, csak nem ballaghatok, mintha
121 XX | van hát - szólt János -, csak gyötörje ezután is azt a
122 XX | gyötrök, mint embert. Önt csak nem nyergelem meg - tevé
123 XX | ennél szebbet képtelenség csak gondolni is. Ön mosolyog,
124 XX | mert akármeddig beszélnék, csak ott volnék, ahonnan elindultam,
125 XX | le akarnám õt festeni, de csak akarnám, mert nem bírnám.
126 XX | lakásukról ítélve... de tán csak azért tette a sors szegénnyé,
127 XX | huszonegy éves vagyok, s még csak tíz párbajom volt... alig
128 XX | megölni senkit sem akarok, csak egy kicsit megjegyezni szeretem
129 XX | mentegetõzék János -, csak azt akartam kérdeni, hogy
130 XXII | volt, mint én, a szerelem csak lassanként vált komoly indulattá.
131 XXII | mindezt elhagyta nagyobbára, csak a virágokban lelte gyönyörûségét.
132 XXII | Oh, milyen jó vagy...~- Csak apai kötelességemet teljesítem.
133 XXII | Úgy néha, de akkor is csak futólag találkoztam e gondolattal,
134 XXII | ön engemet? Ilyen vadat csak gondolni is!~- No, ha megígéri,
135 XXII | hogy...~- Mindent ígérek, csak ki vele!~- Hát csupánságosan
136 XXII | vele!~- Hát csupánságosan csak azt akarom mondani, hogy
137 XXII | legalább keresztapa, vagy mi. Csak így gondolkodtam.~- Nagyon
138 XXII | mert ez, melyen odavoltam, csak öt percig futott alattam,
139 XXII | szeretlek; ne öld meg, aki csak téged szeret; kegyelmezz!...
140 XXII | megölöm - kiálték föl -, csak jõjön be a vén lator!...
141 XXII | mondá Lujza -, ez nem apám, csak anyámnak távoli rokona,
142 XXII | eloszlik, melynek mindene van, csak szíve nincs, mely mindent
143 XXII | mit felelni. Csend lett; csak a föl s alá sétáló õr hangos
144 XXII | is; mert az élet mindig csak élet, s az ember nem vétkezhetik
145 XXII | néhányon, kiken segíthettem, csak annál jobban fájt szívem,
146 XXII | szemünk és két szívünk, hogy csak felényi ínséget látnánk,
147 XXII | hogy most halok meg. Most csak te, ti ketten vagy legfölebb
148 XXII | mégis mindent hallék!~Vagy csak képzeltem, hogy hallok? - -~
149 XXII | tenyerében tartva fejét.~- Csak gondold - szólék hozzá-
150 XXII | hiszemben vagyok, hogy csak álom...~Fölszaladtam a padlásra,
151 XXIII| senkinek sem szabad nyúlnia, csak nekem és neked. Jer.~És
152 XXIII| szabad ég alatt lenni?... Csak az akasztott emberek vannak
153 XXIII| örömem!~Nem éledett föl.~Csak szemeit mereszté rám, és
154 XXIII| becsületes(!) embereknek van csak helye, s ki akarta onnan
155 XXIII| alant csend és béke van, csak az énekesmadarak beszélgetnek
156 XXIV | olyan nagyok, milyenek csak embernek lehettek, és lehetnek
157 XXIV | ködbe burkolóztak... már csak kétesen láttam körrajzaikat...
158 XXV | tudják, ki és mi vagyok, csak így neveznek:~Az erdei ember.~
159 XXV | Nem tudtam én, mi van... csak azt tudtam, mi nincs: fiam.~
160 XXV | melynek lehullottak levelei... csak egy van még rajta, te; de
161 XXV | senki nem látogatta ezt meg. Csak János és én; mi ketten valánk
162 XXV | a jelenbe jöttünk, midõn csak ketten vagyunk: õ és én.~-
163 XXV | és én.~- Talán nemsokára csak egyikünk lesz meg, és végre
164 XXV | mintha a nap minden sugarát csak idelövellte volna. Alig
165 XXV | Menedéket? Mindenkinek szívesen, csak Ternyei Boldizsárnak nem! -
166 XXV | nyomorultan, amilyennek csak én óhajthattam, én, kit
167 XXVI | Utolsó barátom, János, tán csak azért élt eddig, hogy a
168 XXVI | e két mindenség helyett csak egy halványan pirosló, hamvadozó
169 XXVII| családjából senki nem élt már, csak egyetlen unokája, aki mesterséget
170 XXVII| kérdé.~- Ne kérdezze, csak jõjön.~- Messzire?~- Jó
171 XXVII| Hagyja ott munkáját.~- De csak szeretném tudni, miért?~-
172 XXVII| nevet?~- Önt.~- Nem bánom, csak jõjön, ha szerencséjét akarja.~-
173 XXVII| reményem, hogy életemben csak századrésznyit kereshessek
174 XXVII| állítok.~- Azt a bolondot csak ne tedd. Ennyi pénz és mûhely!
175 XXVII| mondám, ha elfogy pénzed, csak keress föl engemet, és lesz
176 XXVII| önt, vagy atyámnak...~- Csak maradjunk a bátyánál, édes
177 XXVII| Mindegy; ha már elhoztam, csak itt hagyom, nesze, tedd
178 XXVII| nejét a fiú -, ne higgye; csak szemérmesség, nem ellenszenv...
179 XXVII| Hiszen a gazdag embernek csak körültekintenie kell, s
180 XXVII| is hagytam, mert minden csak rövid, futó élvezetet nyújt.~-
181 XXVII| tõlem elhozasz. Egyébiránt csak a félénk játékosok vesztenek.
182 XXVII| mindenemet! - sóhajta.~- Csak ez a bajod? Gyermekség!~-
183 XXVII| holdatlan éjszaka volt, csak homályosan láttam, de láthatám
|