Rész
1 I | kegyelmes voltál teljesíteni... ha fenn van a nap, minek volnának
2 I | akarok leírni?... Talán jobb, ha olvashatatlan lesz, mert
3 II | érdemel, egy ily hazugság. S ha mégis, ha mégis!...~Ki ne
4 II | ily hazugság. S ha mégis, ha mégis!...~Ki ne ismerné
5 II | kedvem szerint történt; mert ha õ néz reám, én nem mertem
6 II | ugye, bolond vagyok?~- Ha magad nem mondod is, kezdem
7 II | vagyok, bolond, õrült... de ha ilyen az õrültség, úgy sajnálom,
8 II | Boldizsár - szólék -, ha barátom vagy, ha szeretsz,
9 II | szólék -, ha barátom vagy, ha szeretsz, ki ne ejtsd többé
10 II | nem fogom többé említeni, ha úgy kívánod. Hát új szeretõd...
11 II | érzelmem oly szent, hogy ha nem is emberi, legalább
12 II | én ízlésem.~- Igen? Hát ha még látnád!~- Remélem, meg
13 II | legjobb barátodat?~- És ha már mást szeret?~Föl akartam
14 II | máris kétségbeesel. Én, ha igazán így volna, sem ijednék
15 II | ijednék meg. A manóba is, ha mást szeret, csapd le a
16 II | feleltem -, nincs addig. Ha valaki minden vagyonomat
17 II | szerelemre nézve értem.~- Ha csak arra is. Ki a szerelemrõl
18 III | sőt napjában többször. Ha megpillantám őt, hirtelen
19 III | meg talál engemet látni; ha pedig nem láthatám, kétségbeestem.~
20 III | most már vissza nem lépek, ha a sír van is megásva alattam,
21 III | ki által szerettetik! És ha nem láttam volna is: szívem
22 III | szeretned kell engemet... oh, ha ezt nem reméltem, nem tudtam
23 III | adják gyermekökre.~- És ha nem fogják adni?~- Miért
24 III | Szülõim meg fognak egyezni; és ha nem... mindegy! Kész leszek
25 IV | honn. Meg kell õt találnom, ha az ítéletnapig keresem is,
26 IV | nem kelhetek föl...~- Jer, ha mondom! - rivalltam rá,
27 IV | Ternyei, mégpedig általam, ha tovább is folytatod álnokságodat...~-
28 IV | ezeket, Máté barátom.~- És ha meggondolom?~- Át fogod
29 IV | édes barátom. Tudod mit? ha lemondasz: tiéd vagyonom
30 IV | semmit!...~- Csak azt, hogy ha az enyém nem lesz Róza,
31 V | V.~- Ha az enyém nem lesz Róza,
32 V | Oh, mennyire szeretem õt! Ha rá emlékezem: még most is,
33 V | csókoltunk le egymás arcáról.~Hm, ha tudná az ember a jövendõt:
34 VI | távozom - felelt Ternyei -, de ha nem akarnak önök hallani,
35 VI | szeretlek, nem foglak szeretni, ha szétszakad is bele szívem,
36 VI | gyávaság-e az öngyilkosság?... És ha mindjárt az is, mit én bánom!
37 VI | útját, légy áldott. Óh, ha van élet az élet után, és
38 VII | gyógyulsz már meg?~- Majd ha téged kiirtalak, mert te
39 VII | válassz fegyvert.~- Ám legyen, ha úgy akarod. Tehát a fegyver:
40 VII | ilyen elveket.~- Hidd el, ha mondom...~- Oh, nagyon hiszem!...
41 VII | vagy nem?~- De mivégre?~- Ha nem akarsz jõni, mindegy,
42 VII | vagy elhárítani...~- De ha én víni egyátaljában nem
43 VII | Mindegy akármikor és akárhol, ha már meg kell lennie.~- Tehát
44 VII | az akasztófa mellett. De ha meg nem jelensz?~- Ott leszek,
45 VII | valahogy odaveszni, jó uram?~- Ha én veszek oda? Akkor eltemetsz.
46 VII | öt óra tájban fölkeltsen, ha föl nem találnék ébredni.
47 VII | vagy, te Jancsi?... De meg, ha magyarázni akarjuk, én éppen
48 VII | Mindenesetre vívunk; de, ha neked jogod volt, mint kihívottnak,
49 VIII | lõtte keresztül szívemet!... Ha már õt pártolta az igazságtalan
50 VIII | igazságtalan szerencse, ha én nem lõhettem õt agyon.~
51 VIII | életem minden keserû emléke, ha most hallanám.~- Köztünk -
52 VIII | e sebet az örökléten át, ha e teher nehezednék rajta,
53 VIII | agyonverte lelkemet, óh, Róza!~- Ha fájáról leszakad a levél:
54 VIII | lelked szerint... de nem, ha nem lesz is igaz, ha hazudsz
55 VIII | nem, ha nem lesz is igaz, ha hazudsz is, csak mondd,
56 VIII | boldogan haljak meg... ha majd meg kell halnom; mondd,
57 VIII | reméltem, nem mertem remélni. Ha én ezt akkor tudtam volna,
58 VIII | ezt akkor tudtam volna, ha bizonyos lettem volna ebben:
59 VIII | de most már késõ minden ha.~Lankadtan csüggeszté le
60 VIII | holtunk után is. Nem bánom, ha nem jutok is a mennybe,
61 VIII | pedig én azt szeretném. Ha kedves volnék isten elõtt:
62 VIII | síromhoz...~- Sírodhoz?~- Ha meghalok... de az ember
63 VIII | fogják eltemetni. Hanem, ha megtudod, hol takarítottak
64 VIII | és karjaimba szorítalak, ha nem rettegsz majd tõlem...
65 X | én szeretni fogom õt, ha megcsal is!”... „De a megbecstelenítés,
66 X | tekinteni hajlékunkba, s ha szerelembõl nem is, legalább
67 X | szabadabban lehet ön apa, mint ha azon házasság megtörtént
68 X | az egyik vár teljesítést. Ha nem lehet ön gyermekem férje,
69 XI | párbajokban. Aztán mit érne nekem, ha megölném is Ternyeit? A
70 XI | fogom elfelejteni fiamat, ha pénzhez jutok.~- Tartsa
71 XI | tudom: fogok-e imádkozni, de ha igen, hadd tudjam imádságomba
72 XI | Bálintom, kisfiam, isten veled. Ha megtanulsz beszélni: emlegesd
73 XI | Ne kérdezd, csak adj. Ha nem adsz: agyonlõlek...
74 XI | Add ide ezt a kulcsot, ha mondom. Így. Most lódulj
75 XI | légy, meg ne moccanj; mert ha egy hangodat hallom, hogy
76 XII | korbács, hasította arcomat, ha fejemet fölemeltem. Amint
77 XII | messze van. Jõjön vissza, ha nincs valami sürgetõs útja.~
78 XII | Ej, azt nem hiszem, mert ha lopta volna, nem merné az
79 XII | kíváncsi vagyok rá...~- Ha csak e föltétel mellett
80 XII | nem mondom. Csak maradjon, ha nem akarja is elbeszélni...
81 XII | nem is gondoltam volna; de ha ez gazember volt. Hej, nem
82 XII | már sírtam érte. Istenem, ha egy igaz szeretõm akadna,
83 XII | Csak könnyebb a szívemnek, ha szerelemrõl beszélhetek.
84 XII | Igen, attól - válaszolék -, ha már úgy kívánja kegyed tudni.~-
85 XII | mint szerethette kedvesét, ha ilyen szegénységben sem
86 XII | isten kegyedet...~- No, ha már nem maradhat, hát menjen
87 XII | vacsoráravalója, ugye? Vagy ha van, jó lesz reggelire...
88 XII | én kedvemért. Vegye el, ha kérem. Ád még az isten nekem.
89 XII | képzelheti, milyen jólesik nekem, ha segíthetek a szegényeken.
90 XIII | csöndes, hideg voltam: ha megrészegedtem, pörlekedtem,
91 XIII | pazarolja kegyeit. Uram, ha én itt csaplár volnék, s
92 XIV | kötött velem barátságot... ha szövetségünket barátságnak
93 XIV | balzsamomja, jobb magnéziája, mint ha tele pince az õ patikája.”~
94 XIV | Látom.~- Mondd meg hát, ha látod, hogy mi ez?~- Pénz.~-
95 XIV | kétségbeesem a szégyen miatt, ha akkorra marad egy fillérünk.
96 XIV | kétségbeeséstõl. Nesze. Ha azt hiszed, hogy belénk
97 XIV | ki az ördög adna valamit, ha ilyen becsületes hüvelyben
98 XIV | Gvadányi: „És uniformisát ha felveszi, oly szép: Delphis
99 XIV | élõ, zöld természetet. És ha az ismét lefoszlik rólam?
100 XIV | oly keserûnek tetszett. Ha az ember egyszer lesüllyed,
101 XIV | nézheti süllyedését; csak ha ismét vergõdik kifelé, s
102 XIV | szinte megrázkódtam bele. Ha nyernék! - gondolám. És
103 XIV | nyernék! - gondolám. És ha elvesztem e néhány forintot,
104 XIV | kocsmárosnak sem fizettünk; ha elvesztem, és nem fizethetek...
105 XIV | jön ön? - kérdé azon úr.~- Ha úgy tetszik... nem bánom... -
106 XV | szomorú! Jobb szeretném, ha elvesztetted volna pénzemet.~-
107 XV | bona...~- Úgy van... de ha jó, nagyon jó!~- Hm, és
108 XVI | nagyon boldogtalan lehet! Ha nem látnám, tudtomra adnák
109 XVI | Hányan mondják ezt magokról! Ha engem látnának, nem mondanák.~-
110 XVI | vannak könyörületes szívek! Ha nem volnának, most nem szenvednék.
111 XVI | Mintegy kilenc-, tízéves...~- Ha õ volna! Hol is laknak?...~-
112 XVI | keserûség sírba vitt miattam, ha találkozunk a másvilágon,
113 XVII | gyõzve engemet nézni -, és ha sokkal szebb volna, éppen
114 XVII | Semmi okom sem volna, ha csakugyan küldtem volna.
115 XVII | azért, mert ön visszajött, s ha önt szolgálhatom, senki
116 XVII | senki mással nem leszek... ha ugyan megint befogad ön?...~-
117 XVII | már csak beszólok, mondok, ha erre vetõdtem. Hát holnap
118 XVII | végigdöngetem az egész iskolát, ha még annyian volnának is.~
119 XVII | velem, és mintha fájt volna, ha meggondoltam, hogy nem maradhatok
120 XVII | nincs nálam, az biztos; s ha elvesztem is, amit magammal
121 XVII | nyereségre...~- Hogyan?~- Ha elveszti ön, holnap visszafizet;
122 XVII | ön, holnap visszafizet; ha nyer, megosztozunk.~- Hm,
123 XVII | meg sem látunk többé?~- És ha meglátsz?~- Tehát eljössz?~-
124 XVIII| ruhája is legyen, s ki most, ha leveti, azért veti le fényes
125 XVIII| hogy õ nem szereti õket. Ha szerette volna nejét és
126 XIX | engedjem meg azt neki, hogy, ha már semmi dolga nem lesz,
127 XIX | Hihetetlen...~- El fogod hinni, ha majd elbeszélem történetünket.
128 XIX | én föl nem érem ésszel, ha mindjárt félmesszely vizet
129 XIX | meginnom; magyarázd meg hát, ha igaz; ne tarts így függõben...~-
130 XIX | nálad maradok holtomig, ha nem teljesíted is minden
131 XX | vagy hosszan merengeni... s ha valami zaj éri a fület,
132 XX | Lovagolni csak kell, s ha már lovon ülök, csak nem
133 XX | szamár volna alattam. Aztán, ha tûzbe jövök...~- Ami nagyon
134 XX | fiam -, meglehet. Tehát, ha tûzbe jövök, akaratlanul
135 XX | talán föl is szállna velem, ha szabad kényére ereszteném.~-
136 XX | azt a szegény állatot.~- Ha csakugyan gyötörni kell
137 XX | János?... Istenemre mondom, ha meglátná ön azt a leányt...
138 XX | leányoknál. Mondom, János, ha meglátná ön õt, hát önnek
139 XX | Holnap ismét arra lovaglok, s ha kinn lesz, kérek tõle mást.
140 XX | kezébe? - szóla fiam. - Ha nem azért, hogy a gazemberek
141 XX | párbajban veszett el.~- És ha úgy lenne is - felelt Jánosnak -,
142 XX | tetszik, hogy megismerjem, ha ismét találkozom vele. Nem
143 XX | hetvenkedésbõl beszélek, mert ha levetkezem, sem talál rajtam
144 XX | úgy föl a világon, mint ha rosszul bánnak elõttem a
145 XX | elõttem a szegénységgel. Ha fegyver lett volna nálam,
146 XXII | feneketlen tengerszem... vagy ha csillagok az indulatok,
147 XXII | ekképp szólított meg:~- Apám, ha eszembe jutna megházasodni,
148 XXII | rózsaszínû pápaszem ez, melyet ha fölteszek, tündérkertnek
149 XXII | valóságban bizony nem az. S ha már énelõttem sem szép,
150 XXII | pedig minél elébb...~- Ej, ha még élne nagyanyja - szóla
151 XXII | csak gondolni is!~- No, ha megígéri, úrfi, hogy...~-
152 XXII | azt akarom mondani, hogy ha majd annak idejében valahogyan
153 XXII | szomszédba... mert, mondok, ha már úgysem leszek ebben
154 XXII | sem fogtam volna tenni, ha majd szükség lesz rá? Nagyon
155 XXII | szerencséje, boldogsága áll azon, ha ezen ember... - - Hah, tehát
156 XXII | tartózkodásodat tudathatod velem, ha évek telnének is bele...~-
157 XXII | töltém, a siralomházban.~Ha ismertek apát, kinek oly
158 XXII | hallgatánk, mint beszélénk. Ha a gyertya hamva megnõtt,
159 XXII | tartozom a hõsök közé, de ha tovább élnék, érzi lelkem,
160 XXII | hárman fogtok megkönnyezni; ha hosszabb életû lennék, talán
161 XXII | Vond vissza szavadat, ha istened van! Hiszen mi hasznod
162 XXII | Hiszen mi hasznod abból, ha elveszed eszemet?~- Csillapuljon,
163 XXII | ámen!~Lerogytam volna, ha János meg nem tart.~- Te,
164 XXV | leghûségesebb kutya; és ha meghal ön, leülök sírjára,
165 XXV | legyen.~- Közelíts hát, ha lelked van! - kiálta, s
166 XXV | meghagyom, hogy láthass, ha ismét találkozunk... mert
167 XXVI | szív, e szív! Szeretném, ha kivehetném keblembõl, hogy
168 XXVII| Nem bánom, csak jõjön, ha szerencséjét akarja.~- Ki
169 XXVII| maga szerencséjét?... De ha rászed ön!~- Mi hasznom
170 XXVII| Csodálkozd ki magadat. Aztán, ha eszedre térsz, majd elmondom
171 XXVII| biztosítani akarom jövõdet. Ha ezt elköltöd...~- Óh, dehogy
172 XXVII| költöm, uram, dehogy!~- De ha mégis elköltenéd... várj,
173 XXVII| megmarad. Nos, megelégszel-e, ha most ötvenezer forintot
174 XXVII| most ötvenezer forint. Ha ez elfogy, jöjj bátran;
175 XXVII| isten veled. Amint mondám, ha elfogy pénzed, csak keress
176 XXVII| rá szükségem.~- Mindegy; ha már elhoztam, csak itt hagyom,
177 XXVII| este alig pillantott rám, s ha hozzám szólt, látni való
178 XXVII| menyecskék...~- Egyébiránt ha úgy van is, mint én mondom,
179 XXVII| egyre jobban szeretünk.~- De ha vesztek?~- Máskor ismét
180 XXVII| Máskor ismét nyersz.~- És ha nagyon sokat vesztek?~-
181 XXVII| félénk játékosok vesztenek. Ha valamire illik e közmondás,
182 XXVII| több helyre kincsemet... ha egy része fölfedeztetnék
|