Rész
1 II | szállt rám az átok? Nem, nem; egy hazugság ennyit nem érdemel,
2 II | hazugság ennyit nem érdemel, egy ily hazugság. S ha mégis,
3 II | véletlenül betoppan, és egy kizsákmányolt tündérvilágnak
4 II | volna Rózának elmondani... s egy szót sem szólhattam, nyelvem
5 II | Hát nem mondtam még?~- Egy bötüt sem...~- No lásd,
6 III | válaszoljak most már neki, s egy gondolatom sem jött. Megzavarodtam.
7 V | jutott; nem csoda, mert csak egy gondolatom volt: Róza. Oh,
8 V | esztendõ múltával, fölenged egy része keblem azon jégtengerének,
9 VI | emlékezetem holdvilága még egy halovány sugárt vet holt
10 VI | barátom számára, melyet egy percig is halasztani véteknek
11 VI | igen, barátom, a kis Betti egy fiúval ajándékozott meg.~
12 VI | szükség õt megcáfolnod, egy szót se e rágalmazóhoz! -
13 VI | lépett ki onnan két asszony egy... megkeresztelt csecsemõvel.~-
14 VI | kérdé:~- Kié e gyermek?~- Egy szegény leányé - felelt
15 VI | és nem.........~Fölvettem egy levelet Róza menyasszonyi
16 VI | Visszafordultam a templomhoz, hogy egy másikat vegyek föl, s amint
17 VII | folytatám -, jer beljebb egy szobával.~- Minek?~- Jössz,
18 VII | felé.~- Andorlaki, megállj, egy pillanatig, kérlek... lásd,
19 VII | úgy állt elõttünk, mint egy óriási terített asztal;
20 VII | óriási terített asztal; rajta egy tányér... a hollók tányérja...
21 VII | hogy:~- Most állítottam el egy seb vérét, s ti máris vért
22 VII | Jancsi olvasni kezdett:~- Egy...~- Kettõ...~- Három...~
23 VII | Kettõ...~- Három...~Egy pisztoly csattant, a másik
24 VIII | VIII.~Ternyei golyója csak egy oldalbordámat törte el,
25 VIII | törte el, s bal kezembõl egy darab bõrt és húst szakított
26 VIII | imént rád nehezedtem...~- Egy kis sebem van...~- Nagyon
27 VIII | lelkünk? Még ezelõtt csak egy órával is óhajtottam meghalni
28 VIII | mondok? Hosszú lett volna-e egy század ily boldogságban!~
29 VIII | melyek ringatva vittek egy haldokló hattyút... a hattyú
30 IX | hanem mint két halom, melyek egy közöttök emelkedõ csemetét
31 IX | Bementem Bettiékhez. A szobában egy öregasszony volt, Betti
32 IX | volt, Betti anyja; karján egy kisgyermeket ringatott,
33 X | Szerencsétlen leányom! - folytatá egy könnyet törölve le szemérõl,
34 X | ért oda, mint võlegénye egy más hölgynek. Az isten nem
35 X | azon éj óta, midõn álmamban egy haldokló hattyút láttam
36 XI | eszmét, én istenem, adj egy bosszúeszmét! Megvíjak még
37 XI | jutok.~- Tartsa meg ön ennek egy részét legalább - unszolt
38 XI | Megtartottam annyit, amennyi egy kis idõre biztosít az éhhalál
39 XI | Jancsi? - kérdém.~- Csak egy darabra kísérem el önt,
40 XI | A temetõ ajtajához közel egy roskadozó sírhalmon ült
41 XI | roskadozó sírhalmon ült egy igen öreg, szegény asszony,
42 XI | tetszett: szívem is megállt egy pillanatra... aztán, mintha
43 XI | gyorsan kezdett verni. Egy név állított meg... Róza
44 XI | hallható távolban zengett egy pásztorfuvola oly édesbúsan,
45 XI | meg ne moccanj; mert ha egy hangodat hallom, hogy segítségért
46 XI | megpillantám azt... és... egy jajkiáltással élettelenül
47 XI | zuhant, úgy éreztem, mintha egy óriási kalapáccsal ütnék
48 XI | hajtott magával, mintha egy szerecsen rabszolgasereget
49 XII | szerencse, nem messze tõlem egy kutya rágódott valamin.
50 XII | csonttal.~- Uram - szólíték meg egy mellettem elmenõt -, uram...~-
51 XII | elõtt többen ozsonnáztak. Egy ifjút, ki sajtozott, kértem,
52 XII | sajtozott, kértem, adjon egy darabot ozsonnájából.~-
53 XII | menjek most? - gondolám. Egy úrhoz nézek be, ebben talán
54 XII | be, ebben talán csak lesz egy kis könyörület. És mentem.
55 XII | szeretõmet.~Már éj volt, midõn egy faluhoz közeledém. A falutól
56 XII | hát tegye ezt a fejébe. Egy kicsint rosszacska biz ez,
57 XII | kender között állt, s rajta egy hajdani szûr maradványa
58 XII | kocsissal; megfér itt még egy harmadik is. Üljön fel.~-
59 XII | sírtam érte. Istenem, ha egy igaz szeretõm akadna, tán
60 XII | tudnék úgy szeretni, mint egy idõben szerettem. Maga tán
61 XII | feleltem.~- Hó, várjon csak egy kicsit. Tõlem nem szabadul
62 XII | Azt, hogy melegedjék meg egy kissé szobámban, mert bizony
63 XII | el ezt a csekélységet...~Egy aranyat nyújtott.~Nem akarám
64 XII | nyomta az aranyat, s szemébõl egy könny gördült szép arcára...
65 XII | gördült szép arcára... én egy tekintettel köszöném meg
66 XIII | ivótársaimmal.~Így ültem egyszer egy nyomorú csárdában szótlanul,
67 XIII | barátom! - szólított meg egy magam korabeli ember, ki
68 XIII | jól sejti ön... ez csak egy kis intermezzo volt. Én
69 XIII | vajban füröszteném õket egy hétig és ingyen. Hanem ebben
70 XIII | gubába, hanem kék mentébe, õ egy esküdtnek is mert állni
71 XIII | mûvészethez, annak okáért egy színésztársaságnak lelke
72 XIII | efölötti bosszankodását egy itce borom kétharmad részével
73 XIII | enyémbõl, ne félj. Most egy kissé szûk világot látok,
74 XIII | harapófogóval sem lehetne zsebembõl egy árva fillért is kihúzni...
75 XIII | rovására bizony nem adtam volna egy gyûszûnyi bort sem. Hiszen
76 XIII | ki sem tudta fizetni... egy szennyes, rongyos zsebkendõt
77 XIV | Ami pénzt összegyûjtött egy faluban, azt nem is vittük
78 XIV | Ötven forint.~- Annyi. Egy fitying híja sincs. És te
79 XIV | jeruzsálemi András idejében adtam egy iskolatársamnak kölcsön.
80 XIV | paptól kijövök, bementem egy úri házhoz... hát ki annak
81 XIV | miatt, ha akkorra marad egy fillérünk. Gondoskodjál,
82 XIV | generózus!~- És ez mi? - kérdém, egy kis batyura mutatva, melyet
83 XIV | van abban a kendõben?~- Egy tisztességes öltözet ruha,
84 XIV | ivásnak. Keveslette, hogy egy palack álljon elõtte; telerakatta
85 XIV | de nem sokáig maradhattam egy helyen. Nyugtalan voltam,
86 XIV | különös este volt.~Végre egy utazó úr jött a vendégszobába,
87 XIV | hitvány falukat, hol az utast egy éjen át is az unalom öli
88 XV | róla, hogy testvére õtet egy kád malváziai borba fullasztotta.
89 XV | elvesztém.~- Mind, mind?~- Egy fillérig.~- Ejnye! - kiálta
90 XV | Ejnye! Csak már legalább egy garasod maradt volna pálinkára;
91 XV | Nézd, nekem gyermekem van, egy szegény kis gyermekem, kit
92 XV | megtakaríthattunk volna egy kis összeget... s hol van
93 XV | annyit kért tõlem, hogy egy hordó bort vehessen. Megadtam
94 XVI | egészen az utolját járta. Egy gerenda, mely az utcáról
95 XVI | bõrszék, a szoba közepén egy nagy diófa asztal s az ablaknál
96 XVI | diófa asztal s az ablaknál egy kis varróasztal volt bútora,
97 XVI | harmincöt évesnek látszott. Egy zsup meztelen szalmán feküdt
98 XVI | ruhájával takarózott. Fejénél egy bögre ivóvízzel; egy üvegcse
99 XVI | Fejénél egy bögre ivóvízzel; egy üvegcse orvossággal; s egy
100 XVI | egy üvegcse orvossággal; s egy paraszttányér, benne kopott
101 XVI | de itt a szomszédban van egy öregasszony, ki könyörületbõl
102 XVI | ételt és orvosságot, vagy egy kisfiú által küldi el...~-
103 XVI | idõben utazott kegyed, s egy isten- és embertõl elhagyott
104 XVI | lemenõ nap kibontakozva egy fellegbõl, vérszín sugárokat
105 XVII | házasodni nem akartam, mert egy szörnyû példa állt elõttem,
106 XVII | Jancsi -, mikor marad már egy pillanatig veszteg?... Mindig
107 XVII | zeget-zugot. Nem találtam. Egy pincértõl hallám végre,
108 XVII | vízbe ugrott szegényke...~Egy tõrdöfést adok neki! - gondolám,
109 XVII | valaki bezúzta ablakának egy tábláját. - Igen? Nálad
110 XVII | megházasodtam barátom, ijedtemben. Egy este roppant összeget vesztettem,
111 XVII | vesztettem, s néhány nap múlva egy igen jómódú leányt vezettem
112 XVII | valamiképp. Óh, én kislelkû! Csak egy percig is kételkedhettem
113 XVII | együtt töltjük, nemde?~- Egy részét az éjnek legalább -
114 XVII | vesztettem, nyertem, s így ment egy darabig. Végre folyvást
115 XVII | Adok én - szólalt meg egy játszó -, hanem fele nyereségre...~-
116 XVII | Megálljon, uram - szólítá meg egy játszó -, ön a magáé helyett
117 XVII | kalapját, és távozni akart.~- Egy szóra, Ternyei - szólék
118 XVII | Ternyei - szólék én hozzá -, egy szóra. Ternyei Boldizsár;
119 XVIII| madárijesztõvázról vett le egy ócska szûrdarabot, hogy
120 XVIII| utcán kutyától rabolt el egy száraz csontot, s ki most
121 XIX | a városban voltam. Amint egy lebuj elõtt mentem el, éppen
122 XIX | ki a pincér vagy csaplár egy embert, aki szintoly rongyos,
123 XIX | kilökték, ott fekve is maradt; egy tapodtat sem volt képes
124 XIX | ide. Hanem vigy magaddal egy szolgát, mert egymagad tán
125 XIX | lakomba Hiripit Jancsi és egy szolga. Másnap délre szerencsésen
126 XIX | könnyû lesz tennem, mondám; egy szó megfejti az egészet.
127 XIX | Nos?~- Ez a nyugalmas élet egy üres lopótököt sem ér; menjünk
128 XIX | nálam kétszer-háromszor, s egy hétnél tovább sohasem tarthattam
129 XX | vagyok.~- Hát Bálint úrfi?~- Egy évvel fiatalabb, mint én
130 XX | nincs szó, ami kifejezzen egy oly lényt, mely az angyaloknál
131 XX | akarnám, mert nem bírnám. Egy szó, mint száz: õ szép.
132 XX | paripámat, a lyánykától egy szál virágot kértem, melyet
133 XX | esik minden két esztendõre egy! Szégyellem magamat.~- Meglássa,
134 XX | senkit sem akarok, csak egy kicsit megjegyezni szeretem
135 XX | hogy kivel tûzött össze?~- Egy haszontalan, semmiházi,
136 XX | utolértem. Õ is lovagolt. Egy öreg koldus jött vele szemközt,
137 XXII | találkoztam e gondolattal, hanem egy idõ óta szorosabb barátságot
138 XXII | láttak, mint a tiéd? Az élet egy táj, mely sivatagnak és
139 XXII | tudom, hol akadt kezemhez egy kés? Fölkaptam, és azon
140 XXII | Bármi nehezen esik is, de egy pillanatot sem tanácsos
141 XXII | szûkölködnek. Miért nincs egy szemünk és két szívünk,
142 XXIII| háborítatlanul.~Vadonerdõ közepén van egy kerek völgy. A völgyet környékezõ
143 XXIII| énekesmadarak beszélgetnek egy kis patakkal. Középütt a
144 XXIII| vannak irtva, s helyökön egy óriási fehér oszlop áll,
145 XXV | rengetegben, fiam sírja mellett, egy kis kunyhóban, melyet ide
146 XXV | lehullottak levelei... csak egy van még rajta, te; de néked
147 XXV | lesz meg, és végre nem lesz egy sem! - mondám, s elhallgatánk
148 XXV | Ternyeinek, kirõl mit sem tudtak, egy férfiunokája, aki valami
149 XXV | nem János jött be, hanem egy ember, kit tizenöt év óta
150 XXV | szakadatlanul. Utunkat állta egy eldõlt, hosszú fenyõ, melyet
151 XXV | iszonyú fergetegben... közel egy élõfa lángjaihoz, melyet
152 XXV | hurcoltam az égõ fa felé... még egy rántás... és õ a tûzben
153 XXVI | két mindenség helyett csak egy halványan pirosló, hamvadozó
154 XXVII| távolra.~- Sok idõre?~- Vagy egy napra.~- Igen, de munkában
155 XXVII| hogy engemet megrabolt egy lánytól, kit szerettem,
156 XXVII| valakit?~- Választottam... egy igen derék leánykát!~- Jó.
157 XXVII| megházasodtál?~- Ezelõtt egy hónappal, és a legboldogabb
158 XXVII| melyet másnak szerzünk, egy része mindig a magunké.
159 XXVII| kétségbeesve jött hozzám, hogy már egy gyermeke van, a másodikat
160 XXVII| magamat, s megvigasztalám õt egy oly összeggel, mint az elõbbiek
161 XXVII| pénzt, hanem az erdõben, egy szikla mellett, mondván,
162 XXVII| több helyre kincsemet... ha egy része fölfedeztetnék is,
163 XXVII| fölfedeztetnék is, a többi megmarad.~Egy nappal azelõtt, hogy e lapokat
164 XXVII| megmondom, hol találsz meg ismét egy összeget, mely helyre hozza
165 XXVII| akasztófa éjszakkeleti sarkától egy lépésnyire kétlábnyi mélységben
166 XXVII| az éjszakkeleti sarkától egy lépésnyire kétlábnyi mélységben,
167 XXVII| akasztófától jó darabra egy bokorban húztam meg magamat.
168 XXVII| Odanéztem az akasztófára...~Egy ember lógott rajta...~Ternyei
|