Rész

1 III  |       nem mertem, mert szemeid rajtam függtek. Csak nem veszed
2 VI   |       csecsemõvel.~- Könyörülj rajtam, én istenem! - sóhajték
3 XII  | szeretek. Néha mégis erõt vesz rajtam a bánat, aztán sírva fakadok.
4 XIV  |        vagy meleg futott végig rajtam, magam sem tudom; de szinte
5 XX   |       ha levetkezem, sem talál rajtam senki több sebet kettõnél.
6 XXVII|   oszlop alatt fekszik... Most rajtam a sor, ismét bosszút állani;