Rész
1 I | meghallgattad!~Amily forró volt imádságom, oly forró most
2 II | Hm, õ volt életem átka, és mégis sóhajtok
3 II | mégis sóhajtok nevére. Õ volt életem átka, igaz, de egyetlen
4 II | rövid, az átok igen hosszú volt... kis lángocska és égig
5 II | Lábaim ingadoztak. Kis híja volt, hogy térdre nem estem,
6 II | elõfordult, mindaz lelkemben volt e pillanatban, s szerettem
7 II | e szavára, nem tudom, mi volt, amit éreztem: fájdalom-e
8 II | folytatám én -, de e látás elég volt arra, hogy örökre boldog
9 II | gondoltam; s e gondolat fájdalma volt szerelmem nagyságának mértéke.~-
10 II | Ternyei Boldizsár nagy úr volt, azonfölül kártyás; s én
11 III | bemenni...~- Nem... nem volt szándékomban... majd... -
12 III | tapasztaltam: Róza igen beszédes volt. De nyilatkozatán megörültem,
13 III | leheltem tulajdonképp, mert nem volt erõm hangot adni -, Róza
14 III | gyémántjáért, mert gyöngy volt az, mely az érzelem végtelen
15 III | Most tudom, hogy szerelem volt. Oly jólesett mindig e nevet
16 III | voltak redõk, hanem haj volt, s melyen most nincs haj,
17 IV | Csakugyan kártyaasztalnál volt.~- Ternyei Boldizsár! -
18 V | zúgtak, s zúgások rémes volt, mint a félrevert harang
19 V | gazdájának; zúgások rémes volt, mintha árvizet hallottam
20 V | mert csak egy gondolatom volt: Róza. Oh, mennyire szeretem
21 VI | szép jegyesemen. Mily szép volt õ menyasszonyi ruhájában,
22 VI | meg.~Ez temetõi jelenés volt. Úgy tetszett, mintha Ternyei
23 VI | akármeddig, mert nyelvem le volt kötve, le volt fagyva. Róza
24 VI | nyelvem le volt kötve, le volt fagyva. Róza szakítá õt
25 VI | Andorlakinak vetélytársa volt... és ez elég magyarázatul...~
26 VI | vagy halálomból, vagy mi volt? Mit én tudom. Egyedül álltam;
27 VI | valóban megtörtént... de ott volt a bizonyság elõttem, az
28 VI | elvitték, s ez szerencséje volt, mert kétségbeesésemben
29 VI | koponyáját... szerencséje volt? Ah, inkább szerencsétlensége.
30 VI | gondolatomra emlékezem, és az halál volt, öngyilkosság.~- Megölöm
31 VI | ugortam bele, mert az be volt fagyva. Jutott is ekkor
32 VII | szeretetnél; mégis erõsebb volt, mint ez. Elõbb mentem Ternyeihez,
33 VII | leánynak, aki... aki nálam is volt néhányszor azelõtt. Emlékezel
34 VII | Ez mind csak mesebeszéd volt... nem én leszek az, aki
35 VII | ülve szendergett; szeme be volt hunyva, de pilláin könnyek
36 VII | vívunk; de, ha neked jogod volt, mint kihívottnak, kardot
37 VIII | bejött. Fátyolát fölveté.~Nem volt Betti.~Róza volt.~Keservesen
38 VIII | fölveté.~Nem volt Betti.~Róza volt.~Keservesen zokogva borult
39 VIII | akarok hazudni... párbajom volt.~- Párbaj? Az istenért!
40 VIII | Óh, istenem, milyen rég volt ez, milyen messze van tõlem
41 VIII | negyvennyolc év! És azóta nem volt csak egyetlen boldog órám
42 VIII | ez gyötrelmes-édes ölelés volt, mintha a leszakadt mennyország
43 IX | fölgyógyultam, elsõ gondom volt fiam anyját keresni föl.
44 IX | szobában egy öregasszony volt, Betti anyja; karján egy
45 IX | közeledtem... szeme hunyva volt félig; szendergett. Ráhajoltam
46 IX | oly hideg, mint szívem volt, mert a gyermek hangosan
47 X | meglátszott, hogy ez a könny nem volt az elsõ e napokban. - Szerencsétlen
48 X | megörült rajta. Nem káröröm volt ez, nem irigylette õ ama
49 X | nyomorú az én életem!... Õ volt az egyetlen, kinek én azt
50 X | annak halálára, ki egyedül volt szívemhez kapcsolva, ki
51 X | volna; de szemeim forrása ki volt apadva azon éj óta, midõn
52 X | sóhajték. - Ellensége volt a sors...~- A sors? - szakíttatám
53 XI | gondolatim.~Ami kis hivatalom volt, arról is lemondtam, mert
54 XI | pénzzel bírtam, de elég volt, hogy belõle több évig neveltessék
55 XI | jót nem ad többé, mint ön volt, uram.~- Eh, ne beszélj
56 XI | sírhalmát.~Szép derült alkony volt. Tavaszodni kezdett az idõ,
57 XI | olvasóval kezében. Más nem volt a temetõben, csak ezen aggastyán
58 XI | szólék. - Tudod-e, mi volt végszavad hozzám? Azt mondád
59 XI | volna hallani, mert csend volt, oly csend, mintha a világ
60 XI | férfiak. Csak Róza nem volt köztök. A szellemek mellettem
61 XI | gyönyörûséges arc mily iszonyúan el volt éktelenítve! Ama homlok
62 XI | homlok helyett, mely fehér volt, mint a zuhatag tajtékja;
63 XI | helyett, mely illatosabb volt Arábia minden fûszerénél...
64 XI | kalmárok.~Midõn a sír be volt hányva, s a temetõt elhagyám:
65 XII | esztendeig.~Milyen tíz esztendõ volt ez!~Láttatok-e már katonavesszõzést?
66 XII | Magas, termetes, piros ember volt; a folyosón ült; hideg sültet
67 XII | kalapomat.~Mert az a víz volt, melybe én bele akartam
68 XII | egykor szeretõmet.~Már éj volt, midõn egy faluhoz közeledém.
69 XII | víz.~- Ez a magam kalapja volt - mondám -, a szél belesodorta
70 XII | oly vékony, oly rongyos volt.~Madárijesztõ-váz közelében
71 XII | Pusztán utaztam. A hó már nagy volt, és még egyre esett, és
72 XII | szemközt velem. Szibériai idõ volt... s én rongyos ruhában
73 XII | szavakat hallám... a hang nõé volt:~- Kocsis, hallja, kocsis!
74 XII | kezemet, melyen Róza gyûrûje volt.~- Hát minek takarja el? -
75 XII | tekintettem szemébe. Fiatal volt és szép. Sejteni kezdtem,
76 XII | volna; de ha ez gazember volt. Hej, nem érdemli meg, amennyit
77 XII | szeretõje...~- Nincs.~- Tehát volt?~- Volt.~- Tán hûtelen lett?~-
78 XII | Nincs.~- Tehát volt?~- Volt.~- Tán hûtelen lett?~- Nem.~-
79 XII | hagyta így el magát. Mért nem volt ilyen, akit én szerettem!...
80 XII | én kiindultam. Két fogadó volt; az elõkelõbbikbe hajtatott.
81 XIII | nem hal meg éhen, és ez volt nyugtatóm a sanyarúságoknak
82 XIII | fiamra... és ez az egyetlen volt, mi örök egykedvûségemet
83 XIII | s ki éppen oly rongyos volt, mint én. - Úri barátom!
84 XIII | csak egy kis intermezzo volt. Én gratulálni jöttem, mert
85 XIII | is oly vörös, mint az övé volt. Ekképp folytatá beszédét:~-
86 XIII | nótáriusról mond Gvadányi: „Nem volt ilyen ember a Szamos mentébe,
87 XIII | énekelni kezde:~Két krajcárom volt, elástam,~Megszáradt a torkom,
88 XIV | nem csalhat, miután nem volt mit vesztenem a földön,
89 XIV | földön, s hogy õ barátom volt, mutatta az, hogy semmit
90 XIV | helységre. Az én hivatalom volt a kocsmában szállást csinálni;
91 XIV | más tanult ember vagy úr volt a faluban. Hol garasokat,
92 XIV | hogy no; szegény fráter volt, látod. Most, amint a paptól
93 XIV | magamon. Már közel tíz éve volt, hogy folyvást rongyok födözték
94 XIV | tisztán.~Ez olyan különös este volt.~Végre egy utazó úr jött
95 XV | Nem, mert kedvem sem volt hozzá, és nem is volt mivel.~-
96 XV | sem volt hozzá, és nem is volt mivel.~- Pajtás, ez szomorú,
97 XV | táplálnom kellett volna, és nem volt mibõl; ki talán a legnagyobb
98 XVI | Ezt fölkeresni elsõ gondom volt. Roskadozott már akkor is,
99 XVI | utcára nézett, papírral volt foltozva.~- Nagy szegénység! -
100 XVI | Elrémültem.~Betti anyja szegény volt; de szobáját csinosan, rendben
101 XVI | ablaknál egy kis varróasztal volt bútora, s falán képek lógtak,
102 XVI | most mindezekbõl semmi nem volt a szobában. Egészen üresen
103 XVI | sem, ami még valószínûbb volt.~Beljebb léptem, s könnyebbült
104 XVI | arcot pillanték meg. Nõ volt; mintegy harmincöt évesnek
105 XVI | feküdt betegen; semmi más nem volt alatta, s igen ócska, kopott
106 XVI | megdöbbentett, oly nagy volt.~- Megbocsásson, jó asszony,
107 XVI | kilenc éve...~- Nagyon rég volt már, nem jut eszembe.~-
108 XVI | Mindegy. Kegyed jóltevõm volt, szobájába vezetett, hogy
109 XVI | temettetni...~- Óh, milyen szép volt akkor kegyed - vágtam szavába,
110 XVI | eltérítsem -, milyen szép volt akkor kegyed!~- Siettem
111 XVI | álla leesett... halva volt. A lemenõ nap kibontakozva
112 XVII | sötét szemû, barna fiú volt.~- Tehát ön az atyám? -
113 XVII | is oly jó, mint azelõtt volt! - szóla zavarodva.~- És
114 XVII | mert nem egypár forint volt.~- Ugyan, ne beszéljen már,
115 XVII | létemre nem nagy mesterség volt azt tennem, amit tettem.
116 XVII | Aztán mindig jó fizetésem volt; most is nagyon becsületes
117 XVII | négyszáz forintot...?~Ennyi volt az összeg, melyet fiam nagyanyjánál
118 XVIII| alatt fatuskó vagy kõdarab volt vánkosa az éjen át, s ki
119 XIX | XIX.~Fiamé és a bosszúé volt eddig életem, s miután emennek
120 XIX | de se híre, se hamva nem volt. Végre fölhagytam a kutatással,
121 XIX | kivéve, egyetlen barátom volt, s kinek egyedül köszönhetém,
122 XIX | rongyos, amilyen részeg volt. Annyira leitta magát, hogy
123 XIX | maradt; egy tapodtat sem volt képes mozdulni.~- Hát? Hogy
124 XIX | lekapja, mely azonban nem is volt rajta. - Most már azt sem
125 XIX | méhében oly jó dolgom nem volt, annak kebelében, mint te
126 XIX | kebelében, mint te házadnál volt, mert mindenfelében részes
127 XX | Azon õszi délutánok egyike volt, midõn a város és természet
128 XX | szóla János -, egykor fekete volt hajunk, és most szürke.~-
129 XX | vén.~- És ma különös okom volt tûzbe jõni - folytatá Bálint. -
130 XX | uram.~Körülbelül három éve volt már, hogy Gáspár barátomat
131 XX | s még csak tíz párbajom volt... alig esik minden két
132 XX | Deregi, aki iskolatársam is volt, s aki, midõn elsõ voltam,
133 XX | folytattam utamat. - - -~Ilyen volt fiam huszonegy éves korában.~
134 XXII | XXII.~Elvem ellen volt, fiam szerelmébe valaha
135 XXII | sokkal tüzesebb természetû volt, mint én, a szerelem csak
136 XXII | aztán Jánossal, aki sápadt volt, mint magam... s ment kifelé...~
137 XXII | Deregi sokkal gazdagabb volt, mint én.~Fiamra kimondatott
138 XXII | oly nagylelkû gyermeke volt, mint az enyém, s ki ezen
139 XXII | s bemenék fiamhoz. János volt nála, sírt és imádkozott...
140 XXII | kalász... hiszen kalász volt fejem, telve a kárhozat
141 XXII | Karszékembe mélyedtem... nem az volt többé eszemben, hogy gyermekemet
142 XXIII| oly viharos, amily derült volt a hajnal.~- Induljunk, barátom! -
143 XXIII| fiamat eltemessük.~Sötét volt. A szél süvöltött, zúgott.
144 XXIII| tennap az új világ Adonisza volt.~Leoldám nyakáról a kötelet,
145 XXIII| vittem a temetõbe. Kinek volt már ily teher vállain, az
146 XXIV | vagyok, ki egykor nagyúr volt, kinek te nyerted el mindenét,
147 XXV | a világot: oly ájulásban volt lelkem, hogy semmi életjelt
148 XXV | elaléltságának legnagyobb tanúja volt az, hogy Ternyeinek ama
149 XXV | völgybe, hol fiam sírja volt, és megláttam oszlopát:
150 XXV | élelemszerekért. Nem sok dolgunk volt, de ami terhünk akadt, azt
151 XXV | vadonban.~Forró, nyári délután volt. Rekedt volt a völgy levegõje,
152 XXV | nyári délután volt. Rekedt volt a völgy levegõje, mintha
153 XXV | naponként.~Ternyei Boldizsár volt.~Nem kopaszodott meg, mint
154 XXV | sûrû haja egészen fehér volt, mint az én szakállam. Fejét
155 XXV | visszajövök, mert éktelenül meg volt nyomorítva. Szaladtam kunyhónkba
156 XXVI | nemeslelkû gondviselõje volt.~Hát én hol fogok majd elporlani?...
157 XXVII| kincsnek fele nagyapádé volt, s így joggal illet téged.
158 XXVII| unokáját. Szállása csinos volt, de fényûzés nélkül. Minden
159 XXVII| mutatott benne. Vacsorára volt terítve, midõn beléptem,
160 XXVII| hasonlót illet. Egyébiránt jó volt kezdetnek, hogy meggazdagodásod
161 XXVII| hozzám szólt, látni való volt, hogy nyájassága erõltetett.~-
162 XXVII| kártyás lett, mint nagyapja volt, mielõtt én elnyertem vagyonát.
163 XXVII| Csillagos, de holdatlan éjszaka volt, csak homályosan láttam,
164 XXVII| szélére.~Éppenoly szép hajnal volt, mint ezelõtt huszonhat
|