Rész
1 I | ha olvashatatlan lesz, mert az iszonyú!~ ~
2 II | ezt észrevette volna... mert szemlátomást kerülte tekintetemet.
3 II | kedvem szerint történt; mert ha õ néz reám, én nem mertem
4 II | jutottam. Jutottam, mondom, mert eszemen kívül voltam; nem
5 II | te nem vagy igaz barátom, mert egyátaljában nem veszesz
6 II | szeretek! Én nem szeretek mást, mert eddig senkit sem szerettem,
7 III | unatkozni.~- Óh, miért?~- Mert én igen rossz mulattató
8 III | nyilatkozatán megörültem, mert azt a kedvemért tette. Törtem
9 III | vagy leheltem tulajdonképp, mert nem volt erõm hangot adni -,
10 III | brazíliai korona gyémántjáért, mert gyöngy volt az, mely az
11 III | szép csendesen pihennek. Mert, lásd, én az elsõ pillanat
12 III | pillantani, de nem mertem, mert szemeid rajtam függtek.
13 III | csak veled lehessek... mert ugye, nem válunk el többé?~-
14 III | adni?~- Miért ne adnák?~- Mert én szegény vagyok...~- Hisz
15 IV | lassanként szûntek aggodalmaim, mert Ternyei maga sem mondta,
16 IV | jött. Még ágyban talált, mert gyöngélkedém. Kezét nyújtá;
17 V | eszembe sem jutott; nem csoda, mert csak egy gondolatom volt:
18 VI | beszélhetett volna akármeddig, mert nyelvem le volt kötve, le
19 VI | hinném hazugságodat is, mert nagyon szeretlek!... Nem,
20 VI | s ez szerencséje volt, mert kétségbeesésemben a templom
21 VI | beleugorjam. Nem ugortam bele, mert az be volt fagyva. Jutott
22 VII | Majd ha téged kiirtalak, mert te vagy a nyavalyám.~- Bolond
23 VII | észre ne vegye síromat, mert halálomnak titokban kell
24 VII | képesek voltunk a nagy hóban; mert, úgy látszott, egész éjjel
25 VII | látszott venni, mit mosolygok, mert ekképp szólt:~- Hûvös az
26 VIII | alatt, annyival is inkább, mert Ternyeire nézve becsületbeli
27 VIII | ismered?~- Nem ismerhetem, mert fátyol van az arcán...~-
28 VIII | szemrehányások idejének, mert... hah, Máté, mi lelte karodat
29 VIII | nem rettegsz majd tõlem... mert nem leszek talán oly szép,
30 IX | fog hajtani?... Ah, soha! Mert ahhoz századok kellenének.~
31 IX | hideg, mint szívem volt, mert a gyermek hangosan sikoltott
32 X | Türelemmel fogom végighallgatni, mert nagyon elismerem, hogy megérdemlem
33 X | Leányom, kerüld Andorlakit, mert õ meg fog csalni téged”... „
34 X | a sorsot - válaszolék -, mert minden hibámat jóvá tettem
35 X | annál könnyebben teheti, mert már úgyis csak az egyik
36 XI | nem szabad kockáztatnom, mert megfogadtam, hogy apa leszek.
37 XI | volt, arról is lemondtam, mert szétzúzott lelkem mindenre
38 XI | gazdálkodjék vele, amint lehet; mert nem tudom, mikor adhatok
39 XI | Jól tette ön, asszonyom, mert nevemmel együtt talán balsorsomat
40 XI | És miért ne mondhatnám?~- Mert... mert... hova mehetne
41 XI | ne mondhatnám?~- Mert... mert... hova mehetne ön?~- Azt
42 XI | Adjon isten neked jó gazdát, mert megérdemled.~- Olyan jót
43 XI | feljössz hozzám, és megölelsz, mert még itt is szeretni fogsz.
44 XI | pengett volna keblemben, mert azok boldogságos órák valának.~-
45 XI | lehetett volna hallani, mert csend volt, oly csend, mintha
46 XI | megindíthatta a sírásót, mert kijött.~- Ki az hát? - kérdé,
47 XI | csendesen légy, meg ne moccanj; mert ha egy hangodat hallom,
48 XI | sokszor el akart fújni, mert azt gondolta, hogy rózsalevél;
49 XII | sanyarúság vesszejével.~Mert hajlékom nem vala: nyáron
50 XII | bírtak lábaim; nem csoda, mert az éhség nagy teher. Erõsen
51 XII | szeretõmet és most kalapomat.~Mert az a víz volt, melybe én
52 XII | gyõztem bevárni, míg megsült, mert nagyon éheztem; félnyersen
53 XII | felém, de nem néztem föl, mert a szél, mint korbács, hasította
54 XII | csárdához ér, addig megfagy; mert az idõ oly rossz, és a csárda
55 XII | lopta? Ej, azt nem hiszem, mert ha lopta volna, nem merné
56 XII | ilyen, akit én szerettem!... Mert képzelem, mint szerethette
57 XII | meg egy kissé szobámban, mert bizony nem olyan a ruhája,
58 XII | maga különösen megérdemli, mert hiszen oly hû szeretõ!~A
59 XIII | annál megelégültebb voltam, mert annál zöldebben virult bennem
60 XIII | belõled?... Talán boldog vagy, mert kiszenvedél.~Fiam napról
61 XIII | vetettek ki a kocsmából, mert a bor nem ártott meg többé,
62 XIII | Sajnálom, fölötte sajnálom, mert az én vagyok.~- Örülök...
63 XIII | csakugyan igyék! Csupán azért, mert szokás.~- És az én szokásom:
64 XIII | volt. Én gratulálni jöttem, mert ön nagy férfi, nagyobb,
65 XIII | korszak a tudósokra nézve, mert nálunk még nem méltányolják
66 XIII | szerettem meg Gvadányit? Mert a peleskei nótáriust írta,
67 XIII | siratja falum, hogy elhagytam; mert rám illenek ama szavak,
68 XIII | mentébe, õ egy esküdtnek is mert állni szemébe, mert hazánk
69 XIII | esküdtnek is mert állni szemébe, mert hazánk törvénye gõzölgött
70 XIII | késõbb beszélem el önnek... mert, remélem, egyhamar nem fogunk
71 XIII | kissé szûk világot látok, mert harapófogóval sem lehetne
72 XIII | ez már az utolsó itce ám, mert kifogytam a pénzembõl...~-
73 XIII | fognak adni...~- Miért?~- Mert nem jön le az ujjamról...~-
74 XIV | nevezni; és miért ne lehetne? Mert rongyosak, földönfutók,
75 XIV | levénk.~Én barátja lettem, mert tudtam, hogy meg nem csalhat,
76 XIV | elittuk, vagyis elitta, mert én a rám esõ részt elettem.
77 XIV | hogy elraboltam pénzét; mert valóságos rablás lesz...
78 XV | tudom, mit jelent e szó, mert sohasem tapasztaltam. Rám
79 XV | is kártyáztál...~- Nem, mert kedvem sem volt hozzá, és
80 XV | Miért, te balga?~- Azért mert elõször játszottál, s tudod-e,
81 XVI | keresém. Ez a legolcsóbb, mert senki nem mer benne lakni,
82 XVII | melyeket én örömmel hallgattam, mert mindenik tüzes lelket, nemes
83 XVII | Apám!... No, azon örülök, mert mi is meg vagyunk ám önnel
84 XVII | János - szólalt föl fiam -, mert nem egypár forint volt.~-
85 XVII | házasodni nem akartam, mert egy szörnyû példa állt elõttem,
86 XVII | kérdém.~- Csak azért, mert ön visszajött, s ha önt
87 XVII | fogadhatlak be...~- És miért?~- Mert nincs módom szolgát tartani.~-
88 XVII | dolga lett volna, hanem mert látta, hogy fiam nagyanyja
89 XVII | ma látnom - gondolám -, mert amilyen nyugtalan, még csak
90 XVII | eddig, hogy nem vagyok ott, mert nélkülem a kártya nem ér
91 XVII | csak néhány hétig tartott, mert a vízbe ugrott szegényke...~
92 XVII | nagyon jól tudom Boldizsár, mert nõd utolsó éjjelét éltének
93 XVII | te szíved is nemesül... mert én elõttem, barátom, legnemesebb
94 XVIII| kiket egyébiránt sajnáltam, mert tudtam, hogy õ nem szereti
95 XIX | nyújtsd hát karodat és vezess, mert tudod, mit mond Gvadányi,
96 XIX | vigy magaddal egy szolgát, mert egymagad tán nem bírnád
97 XIX | fogd rám - válaszoltam -, mert én valóban pénztárnokod
98 XIX | nem vagy valódi barátom, mert temérdek aggodalmat szereztél
99 XIX | elkárhoztam, igen, elkárhoztam! Mert azóta mindig vizes bort
100 XIX | ittál?~- Azt, barátom, azt! Mert mindig sírva ittam boromat,
101 XIX | jöttél vissza a fogadóba?~- „Mert a pia-mater vastag bolondsággal
102 XIX | amint hallottam...~- Igen, mert akkor még józan voltam uram,
103 XIX | mint te házadnál volt, mert mindenfelében részes voltam,
104 XX | János, de nem jól jövendölt, mert fiam nem lett olyan vén.~-
105 XX | megérkezik valahonnan...~- Mert mindig látok. De meg kell
106 XX | De bizonyosan utolszor, mert ennél szebbet képtelenség
107 XX | elõbbeni szavait fiam -, mert akármeddig beszélnék, csak
108 XX | festeni, de csak akarnám, mert nem bírnám. Egy szó, mint
109 XX | utolsó virágait szemlélve, mert a kert nagy részét elhervasztotta
110 XX | jövendölt, de ismét rosszul, mert fiam nem párbajban veszett
111 XX | élet-halálra senkivel sem vívok, mert megölni senkit sem akarok,
112 XX | hetvenkedésbõl beszélek, mert ha levetkezem, sem talál
113 XX | használja - felelt fiam - mert ezért megharagszom. Én senkivel
114 XXII | leánykát?~- Miért ne, fiam?~- Mert szegény...~- Én is az voltam...~-
115 XXII | menjen úrfi a szomszédba... mert, mondok, ha már úgysem leszek
116 XXII | Lovat kell nyergeltetni, mert ez, melyen odavoltam, csak
117 XXII | végezteti ki, és célját érte, mert van-e cél, melyet el ne
118 XXII | azért nekem is halnom kell, mert itt a jelszó: életet életért!
119 XXII | látni, apám - felelt õ -, mert már nem soká látom, és azután
120 XXII | hogy éljünk a síron túl is; mert az élet mindig csak élet,
121 XXII | annál jobban fájt szívem, mert eszembe jutott, hogy még
122 XXII | halálomat, amit fájlalnék, mert más szemébõl könnyet ontani
123 XXII | lássak és ne halljak semmit; mert fiamat erre vitték.~Karszékembe
124 XXII | a zajt is hallhatta ön, mert most haladtak el itt vele...~-
125 XXII | férhet ön hozzá...~- Miért?~- Mert ezren és ezren állják õt
126 XXII | amirõl itt beszelünk... mert én még most is a’ hiszemben
127 XXII | kitekinték... nem láttam semmit, mert a kelõ nap éppen ekkor lövellte
128 XXIII| szüntelenül zúgnak a fenyõfák, mert közülök indulnak csatára
129 XXV | néked is le kell hullanod, mert illik, hogy télen kopaszon
130 XXV | pedig nem jöhetsz velem, mert nem akarom, hogy miattam
131 XXV | láttam, s mégis megismertem, mert tizenöt év óta miatta imádkoztam
132 XXV | futhat, míg visszajövök, mert éktelenül meg volt nyomorítva.
133 XXV | ha ismét találkozunk... mert még fogunk találkozni.~ ~
134 XXVI | gyilkolástól megmentsen; mert az elébbi jelenés után nemsokára
135 XXVI | ahol utolér a halál... mert nem lesz, aki eltemessen.
136 XXVII| világért se fukarkodjál, mert nincs undokabb mocska az
137 XXVII| boldogságot önnek köszönhetem, mert ön segítsége nélkül, isten
138 XXVII| megvallom, hogy kissé untat, mert én azelõtt mesterember levén,
139 XXVII| mást... de abba is hagytam, mert minden csak rövid, futó
140 XXVII| Mindjárt a kapu mellett, mert a temetõ már egészen tele
141 XXVII| senki kincset nem gyanítana, mert, megvallom, nagyon féltettem.~-
|