Rész
1 I | kezem, mely a tollat tartja, mint reszketett ezelõtt félszázaddal,
2 II | leányt szerethettél volna, mint az a... de hagyjuk õt; nem
3 II | megszerezhet... az ily szegény is, mint magam vagyok.~- S mennyire
4 II | szépség, barátom, ragyogó, mint a téli csillag.~- Szõke?
5 II | Szõke? Barna?~- Barnapiros, mint az esthajnal.~- Ah, éppen
6 II | Ternyei -, arcod fehér, mint a bemártott meszelõ... micsoda
7 III | mennyország olyan szép, mint most a föld.~Egymás mellé
8 III | megláttam õt; megláttalak. Mint szerettem volna rád-rád
9 V | zúgtak, s zúgások rémes volt, mint a félrevert harang kongása
10 VI | egykedvûleg. Úgy képzelém õt, mint vízbefúltat, ki hosszan
11 VI | Hanem hát mást, ugye?... S mint megcsaltál mást, úgy fogsz
12 VI | szétszakad is bele szívem, mint e koszorú!~Letépte fejérõl
13 VII | szeretetnél; mégis erõsebb volt, mint ez. Elõbb mentem Ternyeihez,
14 VII | Elõbb mentem Ternyeihez, mint fiamhoz.~- Isten hozott,
15 VII | komolyságod jobban meglep, mint a minapi dühöd. És mit akarsz
16 VII | nem oly könnyen halálos, mint a golyó.~- De nekem jogom... -
17 VII | róna úgy állt elõttünk, mint egy óriási terített asztal;
18 VII | de, ha neked jogod volt, mint kihívottnak, kardot választani:
19 VII | akarsz. Mindenre kész vagyok. Mint csináljak?~Kivontam zsebembõl
20 VIII | milyen halvány az arcod...~- Mint a tiéd, Róza.~- Óh, én sokat
21 VIII | ki mással vívtam volna, mint Ternyeivel.~- Hah, férjemmel! -
22 VIII | irtózatosságát? Érzed-e úgy, mint én?... Utolszor lenni azzal,
23 VIII | legalább úgy szerettél, mint azon leányt...~- Ah, Róza,
24 VIII | nem leszek talán oly szép, mint egykor valék; de nem foglak
25 VIII | foglak kevésbé szeretni, mint most!~Lázasan szorított
26 IX | elleszünk majd Bettivel, nem mint lángoló szeretõpár, hanem
27 IX | lángoló szeretõpár, hanem mint békés szomszédok... nem
28 IX | békés szomszédok... nem mint két csillag, melyek az égen
29 IX | egymást melegítik; hanem mint két halom, melyek egy közöttök
30 IX | hideg lehetett, oly hideg, mint szívem volt, mert a gyermek
31 X | Ezt remélte leányom; de mint ön, úgy reménye is megcsalta
32 X | templomból, ön akkor ért oda, mint võlegénye egy más hölgynek.
33 X | szabadabban lehet ön apa, mint ha azon házasság megtörtént
34 X | rég fölhagyott, hogy önt mint szeretõ láthassa; de hivé,
35 X | hogy meg fogja ön látogatni mint anyát, meg fogja ön látogatni
36 XI | nyomorultan!... De az a kérdés: mint tegyem õt nyomorúvá, legnyomorúbb
37 XI | Olyan jót nem ad többé, mint ön volt, uram.~- Eh, ne
38 XI | nyájassággal közeledett hozzám, mint a megvert kutya.~- Hát mit
39 XI | oly fényesen világított, mint a nap.~Most fölfeszítém
40 XI | helyett, mely fehér volt, mint a zuhatag tajtékja; amaz
41 XI | melyek pirosak valának, mint a rubint lelke; ama lehelet
42 XII | körülötte sötétségnek sötétsége, mint Golgotán, mikor az isten
43 XII | egykedvûleg vitte most kalapomat, mint egykor szeretõmet.~Már éj
44 XII | sokkal jobbak az emberek, mint városban. Az elsõ háznál,
45 XII | kalapom is kikerült a vízbõl, mint szeretõm; de kalapommal
46 XII | bánt az oly kegyetlenül, mint szeretõmmel... nem éktelenítette
47 XII | néztem föl, mert a szél, mint korbács, hasította arcomat,
48 XII | nem vagyok olyan boldog, mint mikor azt az egyet szerettem.
49 XII | egyszer tudnék úgy szeretni, mint egy idõben szerettem. Maga
50 XII | szerettem!... Mert képzelem, mint szerethette kedvesét, ha
51 XIII | nagyanyáddal együtt nyomorogsz, mint apád. Hátha már meg is halt
52 XIII | éppen oly rongyos volt, mint én. - Úri barátom! Hallotta-e
53 XIII | ön nagy férfi, nagyobb, mint én, kinek pedig neve Hiripi
54 XIII | állapotban is oly vörös, mint az övé volt. Ekképp folytatá
55 XIII | hogy ön nagyobb mester, mint én... az ivásban.~- Lehetetlen...~-
56 XIII | igaz. Ön jobban tud inni, mint én; pedig becsületem szentségére,
57 XIII | tudományt. Jól mondja Gvadányi: „Mint lehet, hogy ennek nagy a
58 XIII | nemzet nincs a világon, mint azok a csavargó komédiások,
59 XIII | végigsétálni az életen, mint két szerelmes valami szép
60 XIII | lesz pénz, barátom, annyi, mint a köles. Azért, kocsmáros
61 XIV | igen szólított másként, mint:~- Pénztárnokom!~Aki ezt
62 XIV | balzsamomja, jobb magnéziája, mint ha tele pince az õ patikája.”~
63 XIV | jólesett szememnek ezt látnia, mint a börtönébõl menekült rabnak
64 XIV | barátom hamarabb odalett, mint különben, nemhiába, hogy
65 XIV | elmémben. Múlt és jövõ, mint késõ alkony és kora hajnal
66 XV | gondolnál?~- Annyit se, mint a holnapi nappal!~- Dicsõ
67 XV | hogy majd olyan szép álom, mint a múlt éjjeli.~- Nesze,
68 XVI | könnyebben viseli az ember, mint a megérdemlettet, akárki
69 XVII | volna, éppen olyan volna, mint én.~- Nem hallgatsz? Te
70 XVII | Oh, ön most is oly jó, mint azelõtt volt! - szóla zavarodva.~-
71 XVII | És te még jobb vagy, mint azelõtt voltál! - feleltem
72 XVII | gondolám, úgy fogom tekinteni, mint valami követ, melyben menet
73 XVII | megvívtunk... ej barátom, mint sajnáltam, hogy megsebesítettelek;
74 XVIII| nyomorúsága jobban fáj neki, mint az önnön magáé.~Soká, igen
75 XVIII| hogy naponként dolgozik, mint a barom; s amint kikapja
76 XIX | Éppen oly jó, igaz barátom, mint te vagy...~- Önnek barátja?
77 XIX | félénken.~- Csak szólíts, mint ezelõtt, barátodnak - bátorítám
78 XIX | bétakarva s nagy ostobasággal” - mint Gvadányi mondja. Nem találtam
79 XIX | Avégre, hogy mulassunk, mint hajdanában...~- Mint hajdanában?~-
80 XIX | mulassunk, mint hajdanában...~- Mint hajdanában?~- Ama régi jó
81 XIX | nem volt, annak kebelében, mint te házadnál volt, mert mindenfelében
82 XX | harangszó, minden másforma, mint különben... olyan mintha
83 XX | hulladoznak a levelek...~- Mint a mi fejünkrõl a haj - folytatá
84 XX | születtél, két évvel utóbb, mint én. Én negyvenhárom éves
85 XX | Egy évvel fiatalabb, mint én voltam, midõn õ született.
86 XX | mi megyünk... hátrafelé, mint a rák; azért észre sem vesszük,
87 XX | csigázza agyon ezt a csikót is, mint már oly sokat...~- Hadd
88 XX | inkább állatot gyötrök, mint embert. Önt csak nem nyergelem
89 XX | versekben, kezd beszélni, mint sokszor beszélt istenben
90 XX | mert nem bírnám. Egy szó, mint száz: õ szép. Szegény lyányka
91 XX | lázít úgy föl a világon, mint ha rosszul bánnak elõttem
92 XXII | Sokat gondolkodtam azon: mint lehet, hogy én, amint Rózát
93 XXII | tüzesebb természetû volt, mint én, a szerelem csak lassanként
94 XXII | szabályokat állítani föl, mint a szerelemrõl: a lélek országában
95 XXII | apám, melyek annyit láttak, mint a tiéd? Az élet egy táj,
96 XXII | lehet tökéletesebb valami, mint az õ szépsége; de õ jóságban
97 XXII | jóságban még tökéletesebb, mint külsõ szépségben. És szülõi
98 XXII | nagyanyja - szóla közbe János -, mint örülne a jó öreg, isten
99 XXII | kezdett beszélni a jövendõrõl: mint fogja beszélni és járni
100 XXII | unokáimat, Bálint gyermekeit, mint fog velök játszani, mulatni,
101 XXII | ábrándozását.~Sebesebben, mint valaha, vágtatott be fiam
102 XXII | Jánossal, aki sápadt volt, mint magam... s ment kifelé...~
103 XXII | Deregi sokkal gazdagabb volt, mint én.~Fiamra kimondatott a
104 XXII | nagylelkû gyermeke volt, mint az enyém, s ki ezen gyermekével
105 XXII | kezében a vágóhídon úgy, mint az embert a hóhér kezében
106 XXII | melléje. Fejem lekonyult, mint az érett kalász... hiszen
107 XXII | az éj. Többet hallgatánk, mint beszélénk. Ha a gyertya
108 XXII | jutottak már s ártatlanabbul, mint én. Én nem tartozom a hõsök
109 XXII | szégyenére az alkotónak, mint oly számtalanan! Meghalok
110 XXII | sírva aludt el mellettünk, mint a gyermek.~E búcsú!... De
111 XXIII| dübörgött, talán még jobban, mint elébb. Fújt, fújt a szél,
112 XXIII| volna neki, oly gyöngéden, mint az édesanya bánik beteg
113 XXV | bekövetkezett; úgy állok itt, mint a fa, melynek lehullottak
114 XXV | Volt-e eddig is más örömem, mint az, hogy önnel együtt lehettem?
115 XXV | vissza fogok sompolyodni, mint a leghûségesebb kutya; és
116 XXV | volt.~Nem kopaszodott meg, mint én; de hosszú sûrû haja
117 XXV | haja egészen fehér volt, mint az én szakállam. Fejét széles,
118 XXV | Ternyei fájdalmában elbõdült, mint a vadállat. Föléje kerültem...
119 XXVII| pénzzel megajándékozlak, mint unokáját.~- Ah, mily nagylelkû
120 XXVII| téged. A másik felét pedig mint kamatot, úgy adom.~- Hogy
121 XXVII| mocska az emberi léleknek, mint a fösvénység. Mit fogsz
122 XXVII| oly alacsony sorsból való, mint magam, s megszokta a munkát,
123 XXVII| hogy minden inkább légy, mint zsugori. Az isten szerelméért,
124 XXVII| szelíd, szõke menyecske. Mint távol atyafi mutattatám
125 XXVII| feleségem olyan félénk kis bohó, mint az afféle új menyecskék...~-
126 XXVII| Egyébiránt ha úgy van is, mint én mondom, sebaj. A fõ dolog
127 XXVII| szerencsés kártyás lett, mint nagyapja volt, mielõtt én
128 XXVII| megvigasztalám õt egy oly összeggel, mint az elõbbiek voltak. Most
129 XXVII| s nagyobb levertséggel, mint valaha.~- Miért e bánat
130 XXVII| Éppenoly szép hajnal volt, mint ezelõtt huszonhat évvel,
|