Rész
1 II | Jó fiú, hisz eddig még azt sem tudom, hogy örülsz-e
2 II | bötüt sem...~- No lásd, én azt gondoltam, hogy már mindent
3 II | elismerem. Csak föl is tennem azt, hogy oly leányt szerethettél
4 II | beleszeretek?~- Nem, Boldizsár, azt nem fogod tenni, azt nem
5 II | Boldizsár, azt nem fogod tenni, azt nem szabad tenned. Képes
6 III | tisztelkedni... - mondám, azt sem tudva, mit beszélek.~
7 III | nyilatkozatán megörültem, mert azt a kedvemért tette. Törtem
8 III | hogy szeretsz? Hisz én azt úgyis tudtam. Leányszem
9 III | tudtam. Leányszem ne látná azt meg, ki által szerettetik!
10 III | és oly kíváncsi voltam azt látni, ki e nevet viseli.
11 IV | mi az ördög lelt?~- Éppen azt akarom megmondani, mi lelt?...
12 IV | nem tréfa...~- Magam is azt tartom, hogy nem az!... -
13 IV | lelkem idvességét, és még azt kérdezi: mi okért párbaj?~-
14 IV | hallani...~- Jó; hát csak azt adom tudtodra...~- Semmit,
15 IV | Semmit, semmit!...~- Csak azt, hogy ha az enyém nem lesz
16 VI | elé hítt, melyre tennap azt mondtuk Rózával: holnap
17 VI | álmam lett volna, mintha azt álmodtam volna, hogy fojtogattak...
18 VI | Siettetém az esküvést. Azt gondolám, hogy a sietés
19 VI | s összeszaggatva dobta azt lábaimhoz.~Az induló hintók
20 VI | eltépett koszorú. Körülnéztem; azt a csecsemõt... fiamat keresték
21 VI | Mért ne ráznók le a szívrõl azt a hernyót, melyet életnek
22 VI | a sors elzárta síromat, azt kívánja, hogy még éljek.
23 VII | Tudod, hol tartom pénzemet; azt el fogod vinni annak a leánynak,
24 VII | kell maradnia. A világ majd azt fogja gondolni, hogy bánatomban
25 VII | ajtó nyitva maradt... ez azt jósolja, hogy csakugyan
26 VII | ködön keresztül, mintha azt akarta volna mondani, hogy:~-
27 VII | válaszolék.~- És mi az?~- Azt sem tudod? Pisztoly...~-
28 VII | meg is lõhetsz...~- Éppen azt akarom.~- Ah - sóhajtott
29 VIII | szerethettél!~- Nem szerettelek!... Azt mondja, hogy nem szerettem
30 VIII | Mennyire szeretlek, azt ki nem mondhatom, de szerelmem
31 VIII | megrepedni bele... pedig én azt szeretném. Ha kedves volnék
32 VIII | meghalok... de az ember azt sem tudhatja, hol fogják
33 X | elismerem, hogy megérdemlem azt öntõl.~- Szerencsétlen leányom! -
34 X | erre gondol? Szerettük-e azt, akiért ezt el nem merjük
35 X | hogy ön õt nõül vegye; de azt remélte, hogy néha, bármily
36 X | elrúgtál, hogy megcsókolhassam azt!... Ezt remélte leányom;
37 X | volt az egyetlen, kinek én azt mondtam: gyermekem! És annak
38 X | szeretett engem, annak halálára azt kell mondanom: hála istennek.~
39 XI | szegény kisfiam, te... ah, még azt sem tudom, minek keresztelték?
40 XI | hogy jut eszembe most, azt próbálni: jól hangzik-e
41 XI | Igen, viszem.~- De hova?~- Azt a jóisten tudja.~- Ön tréfál,
42 XI | mert... hova mehetne ön?~- Azt magam sem tudom, mondtam
43 XI | könnyei egyszerre érték azt. Már jó messze haladtam
44 XI | tudja isten, oly jólesett azt olvasnom. Fejfája piroslott
45 XI | Félve tekintettem körül; azt gondoltam: valami ellenséges
46 XI | mi volt végszavad hozzám? Azt mondád te, hogy hajoljak
47 XI | foglak elfelejteni? Óh, nem, azt nem hiszem; de te már meghaltál,
48 XI | arcát... én megpillantám azt... és... egy jajkiáltással
49 XI | sokszor el akart fújni, mert azt gondolta, hogy rózsalevél;
50 XII | ismét. - Csak nem lopta? Ej, azt nem hiszem, mert ha lopta
51 XII | leszállok, asszonyom!~- Hisz azt nem mondom. Csak maradjon,
52 XII | olyan boldog, mint mikor azt az egyet szerettem. De,
53 XII | könnyen.~- Mit kíván kegyed?~- Azt, hogy melegedjék meg egy
54 XIII | csaplár jött, s újra megtölté azt.~- De tudja-e, tisztelt
55 XIII | mit gondol ön?~- Magam is azt tartom - válaszolék.~- Ugyebár?
56 XIII | hivatalomat, igen, letettem; azt ne gondolja ön, hogy elcsaptak.
57 XIII | Ez csúnyaság. Hagyjuk el azt az önt és mondjuk helyette,
58 XIII | barátom bosszankodva. Hát azt gondolod, hogy haszon fejében
59 XIII | meg...~- Nem próbáljuk biz azt...~- Hidd el, hogy én le
60 XIII | Már akármi.~- Hadd el azt a golyhóságot, édes pajtásom.
61 XIII | Tudod-e, mit mond Gvadányi?... Azt mondja, hogy: „Asszonynak
62 XIV | összegyûjtött egy faluban, azt nem is vittük másba. Ugyanott
63 XIV | sugárzott.~- Mit kérdezesz? Azt kérded, hogy mi lelt? Az
64 XIV | egykor együtt tanultunk, de azt rég elfeledtem hogy én hitelezõ
65 XIV | kétségbeeséstõl. Nesze. Ha azt hiszed, hogy belénk nem
66 XV | gyönyörût! - felelt õ. - Azt álmodtam, hogy én vagyok
67 XV | hadd öleljelek meg. Lásd, azt gondoltam, hogy bosszankodni,
68 XV | raro bona...~- Az igaz, azt tartják, hogy az elsõ szerencse
69 XV | látogatóba, s amit így szerzett, azt elitta. Csak annyit kért
70 XVI | hogy háborgatom - szólék -, azt gondolám, hogy e szoba régibb
71 XVI | nem szenvednék. Sokszor azt véli az ember, hogy irgalmasságot
72 XVI | beszél. Én megérdemeltem azt, amire jutottam, csak az
73 XVII | ni, aki éppen most üti be azt a csúf orrát...~Egykori
74 XVII | nem nagy mesterség volt azt tennem, amit tettem. Aztán
75 XVII | tudnak megbosszulni, hanem azt kérdik: „Hol van apád, te?”
76 XVII | át a szomszédba; nézd meg azt a szegény asszonyt, nem
77 XVII | csak föl is indítani? És azt mondám, hogy semmi, semmi,
78 XVII | megsebesítettelek; te erõvel azt akartad, hogy agyonlõjelek,
79 XVII | sem indulva meg, mintha azt adtam volna tudtára, hogy
80 XIX | fiam tekintetében tartám azt meg, s föltevém, hogy lehetõleg
81 XIX | növelt szívemben.~Jancsit, azt a nemeslelkû Jancsit magamhoz
82 XIX | arra kért, engedjem meg azt neki, hogy, ha már semmi
83 XIX | érdekelhet engem ez? - kérdém.~- Azt nem tudom - felelt Jancsi -,
84 XIX | nemigen jut eszembe. Azt mondá: nyújtsd karodat,
85 XIX | örömmel.~- Tehát ismeri ön azt az embert? Csakugyan?~-
86 XIX | tarts így függõben...~- Azt könnyû lesz tennem, mondám;
87 XIX | is volt rajta. - Most már azt sem tudom hamarjában, hogy
88 XIX | Vizes bort ittál?~- Azt, barátom, azt! Mert mindig
89 XIX | bort ittál?~- Azt, barátom, azt! Mert mindig sírva ittam
90 XIX | minden kívánságomat; de azt a nagy áldozatot ne követeld
91 XIX | vissza fogsz ismét jõni.~- Azt ígérem, arra esküszöm, barátom!~-
92 XIX | sajnálok ebben az életben, csak azt az egyet, hogy én, aki annyira
93 XX | szerint.~- Rég tudom én azt már - felelt János -, hogy
94 XX | sarkantyút érez, azonnal azt gondolja, hogy madarat akarok
95 XX | csak gyötörje ezután is azt a szegény állatot.~- Ha
96 XX | Istenemre mondom, ha meglátná ön azt a leányt... de mit mondok?
97 XX | csillagot kapjak le az égbõl, s azt nyújtsam a lyánykának a
98 XX | kicsit megjegyezni szeretem azt, aki nem tetszik, hogy megismerjem,
99 XX | mentegetõzék János -, csak azt akartam kérdeni, hogy kivel
100 XX | ért, ez a silány kölyök azt a szegény öreget a sár közepébe
101 XX | talán keresztülszúrtam volna azt a lelketlen fickót. Elébe
102 XX | ezzel nem elégedett meg; azt akarja, hogy holnap ismét
103 XXII | Milyen leány ez, apám! Azt véltem, hogy nem lehet tökéletesebb
104 XXII | Hát csupánságosan csak azt akarom mondani, hogy ha
105 XXII | válik az esze. Hanem hát azt hiszi, hogy ezt szó nélkül
106 XXII | majd elhurcolnak...~- Oh, azt nem szabad bevárnod...~-
107 XXII | kebléhez, midõn beléptél; azt mondá, hogy megvett apámtól...
108 XXII | apámtól... és atyám mindig azt zúgá fülembe, hogy szerencséje,
109 XXII | sem fog elaltatni?... És azt fogjátok hallani, hogy van.~
110 XXII | keserû könnyek áztattak már, azt a halál verítéke nem fogja
111 XXII | fogják kivégezni; hanem azt gondoltam, hogy a világ
112 XXII | képzelõdéseim vannak? Éppen most azt képzeltem, hogy fiamat,
113 XXIII| melyet ez rajta hagyott. Azt gondoltam, hogy letörlik
114 XXV | tudtam én, mi van... csak azt tudtam, mi nincs: fiam.~
115 XXV | volt, de ami terhünk akadt, azt közösen viseltük. Nem valánk
116 XXV | megragadva kezemet. - Megállj, azt nem engedhetem meg, hogy
117 XXVII| vagyok már gyermek...~- Azt jól látom.~- Tehát bízzék
118 XXVII| tegyek? - kérdé.~- Vedd föl azt az ásót.~- Hát aztán?~-
119 XXVII| akasztófára juttatá fiamat, azt, ki itt az oszlop alatt
120 XXVII| nagy mûhelyt állítok.~- Azt a bolondot csak ne tedd.
121 XXVII| hanem megházasodom.~- Azt már okosan cselekszed. Választottál
122 XXVII| igen derék leánykát!~- Jó. Azt vedd el. A házasság nagy
123 XXVII| érted? Kezdj el úr lenni. Én azt gondoltam, hogy pénzed már
|