Rész
1 II | Jó fiú, hisz eddig még azt sem tudom, hogy örülsz-e
2 II | tudnám?~- Hát nem mondtam még?~- Egy bötüt sem...~- No
3 II | vagyis szeretõd...~- Még nem szeretõm...~- De remélsz?~-
4 II | mennyire vagytok már?~- Még semennyire.~- Ez nem igen
5 II | dehogy, nem beszéltem biz én még.~- Hát?~- Csak láttam.~Ternyei
6 II | ízlésem.~- Igen? Hát ha még látnád!~- Remélem, meg fogom
7 II | Elzsibbadtam tetõtül talpig. Erre még eddig nem gondoltam; s e
8 III | tõle, hogy jelenlétemben még inkább fog kegyed unatkozni.~-
9 III | megállt már - válaszoltam még jobban elpirulva, hogy baklövésemet
10 IV | eszméletemet.~Másnap hozzám jött. Még ágyban talált, mert gyöngélkedém.
11 IV | kedvesemet, lelkem idvességét, és még azt kérdezi: mi okért párbaj?~-
12 IV | Takarodjál!...~- Megállj, még egyet mondok...~- Nem akarok
13 V | szeretem õt! Ha rá emlékezem: még most is, közel ötven esztendõ
14 VI | kerültem Bettit, kerültem még gondolatban is; semmit sem
15 VI | úszott a habok alatt, s most még egyszer fölmerült, hogy
16 VI | emlékezetem holdvilága még egy halovány sugárt vet
17 VI | is, mit én bánom! S hátha még nagyobb gyávaság tûrni a
18 VI | síromat, azt kívánja, hogy még éljek. De minek éljek hát?...
19 VI | és... hah, hogy erre még eddig nem is gondoltam!...
20 VII | szemtelen - válaszolék -, hogy még most is barátodnak nevezz.
21 VII | vele, ott hagytam õket.~Még azon nap estéjén Ternyei
22 VII | az igazat kimondjam...~- Még egyszer mondom: fülednél
23 VII | sírt.~- Tán korán is van még, uram! - mondá szolgám,
24 VII | nagyon megnyugtatta õt.~Még üresek és csendesek voltak
25 VIII | te hát csak azért jöttél még egyszer hozzám, hogy gyötörj?
26 VIII | folytatá örömmel -, e gyûrû még kezeden van?~- És ott lesz
27 VIII | Lásd, a tied is itt van még, és elviszem magammal oda,
28 VIII | túléli-e testünket lelkünk? Még ezelõtt csak egy órával
29 VIII | búcsúzzál, édes angyalom, még látjuk egymást...~- Nem
30 IX | ellen oltalmaznak. S hátha még a holt láva szívem körül,
31 X | feléje sem jött, kerülte még az alkalmat is, mely által
32 XI | egy bosszúeszmét! Megvíjak még egyszer vele? Életemet nem
33 XI | szegény kisfiam, te... ah, még azt sem tudom, minek keresztelték?
34 XI | kutya.~- Hát mit akarsz még, Jancsi? - kérdém.~- Csak
35 XI | õ vissza. Az utca sarkán még egyszer visszanéztem...
36 XI | nap leáldozott. Túlnan a még leveletlen, gyér fák között
37 XI | hozzám, és megölelsz, mert még itt is szeretni fogsz. Lehajlok
38 XI | fogom várni az éjfélt, hogy még egyszer láthassalak, kit
39 XI | késel? Miért nem jössz? Még egyszer látnom kell téged,
40 XI | szívem kitépett gyökere! Még egyszer látnunk kell egymást.
41 XII | A hó már nagy volt, és még egyre esett, és a szél ragadta
42 XII | a kocsissal; megfér itt még egy harmadik is. Üljön fel.~-
43 XII | Szegény ember!... És még milyen fiatal!... Aztán
44 XII | igaz szeretõm akadna, tán még egyszer tudnék úgy szeretni,
45 XII | Elmondta, hogy atyja szabó, még anyja is él, de az õ hollétét
46 XII | Vegye el, ha kérem. Ád még az isten nekem. Lássa, én
47 XIII | tudósokra nézve, mert nálunk még nem méltányolják a tudományt.
48 XIII | hogy elcsaptak. Tudom, még most is siratja falum, hogy
49 XIII | de isten segítségével még majd én is kvalifikálom
50 XIII | gyûszûnyi bort sem. Hiszen még tennap itta el minden pénzét
51 XIII | kifogytam a pénzembõl...~- Adnak még arra a gyûrûre, amely’k
52 XIV | hogy jutottam e pénzhez. Még jeruzsálemi András idejében
53 XIV | forintot, mely nálam van? Még a kocsmárosnak sem fizettünk;
54 XIV | urát. De ez le sem feküdt még. Egyre kártyáztunk. Nemsokára
55 XV | hogy álmamat kérdezed? Még ezt soha nem tetted.~- Csak
56 XV | haragudni fogsz rám, s te még csak homlokodat sem vontad
57 XV | jó; hanem a példabeszéd még tovább is van...~- Sed si
58 XV | rendesen éltünk, de kissé még rendesebben élve megtakaríthattunk
59 XV | valami négynapi járóföld. Én még ma indulok, mindjárt. Eljössz-e
60 XVI | vagy éppen senki sem, ami még valószínûbb volt.~Beljebb
61 XVI | hogy fölmelegedjem, és még pénzt is adott. Én nem szoktam
62 XVI | évesnek véltem.~- Pedig még alig múltam huszonöt. Ifjan
63 XVII | fiam, megbocsáss, hogy még meg sem köszöntem...~- Mit? -
64 XVII | jó uram! - kiálta föl õ még érzékenyebben.~Kezemet akarta
65 XVII | szóla zavarodva.~- És te még jobb vagy, mint azelõtt
66 XVII | pöröljetek. - Jancsi, Jancsi vedd még egyszer, még százszor köszönetemet.
67 XVII | Jancsi vedd még egyszer, még százszor köszönetemet. Tudom,
68 XVII | becsületes helyen vagyok... hanem még ma fölmondom a szolgálatot.~-
69 XVII | végigdöngetem az egész iskolát, ha még annyian volnának is.~Így
70 XVII | leszálltunk. Meg kell õt még ma látnom - gondolám -,
71 XVII | mert amilyen nyugtalan, még csak elcsavarog valamerre.~-
72 XVII | valamerre.~- Kis végzendõm van még ma, anyám - szólék -, azért
73 XVII | kérdezõsködék, s minthogy még nem voltam itt, újra eltávozott.
74 XVII | elgondolkoztam néha, vajon volna-e még valami, ami engem képes
75 XVII | mondám, hogy semmi, semmi, még Ternyei látása sem. Legkevésbé
76 XVII | özönvíz óta nem láttalak, s még csak híredet sem hallottam.
77 XVII | hallani. Mindig mondtam, hogy még kigyógyulsz balga ábrándjaidból,
78 XVII | is, amit magammal hoztam, még marad annyi, mivel beéri
79 XVIII| bársony öltözetét, hogy még fényesebbet öltsön fel?
80 XIX | nem érünk rá. Siess, hogy még ott találd...~Eszmélet nélkül
81 XIX | hallottam...~- Igen, mert akkor még józan voltam uram, bocsásd
82 XIX | ruhádat hova tetted?~- S még kérdezheted? Avagy nincsen-e
83 XX | istállóban...~- De azokkal még több volna, amelyeket már
84 XX | hogy fiatal; de majd lesz még ön is ilyen vén...~Ezt felelte
85 XX | kell vallanom, hogy ilyet még soha nem láttam.~- Ezt sem
86 XX | cifra! - kiálta föl János. - Még megérem, hogy versekben,
87 XX | szomjúsága, a temetõbe; s még most is éreztem némi bánatot
88 XX | láttam halvány arcáról, midõn még egyszer visszapillanték.
89 XX | huszonegy éves vagyok, s még csak tíz párbajom volt...
90 XX | Meglássa, úrfi, hogy még párbajban vész el...~János
91 XX | Tíz párbaj és két seb! Ez még nem kétségbeejtõ.~- És kivel
92 XXII | szépsége; de õ jóságban még tökéletesebb, mint külsõ
93 XXII | szándékom Lujzát nõül venni, még pedig minél elébb...~- Ej,
94 XXII | minél elébb...~- Ej, ha még élne nagyanyja - szóla közbe
95 XXII | percig futott alattam, de még tízet nem bírna ki.~János
96 XXII | Elváltunk egymástól... még egyszer kezet szorított
97 XXII | mert eszembe jutott, hogy még számtalanan vannak, kik
98 XXII | õt körülállják, és átok még ezredik ivadékukra is!...
99 XXII | itt beszelünk... mert én még most is a’ hiszemben vagyok,
100 XXIII| azonban egyre dübörgött, talán még jobban, mint elébb. Fújt,
101 XXIII| nyakán kötéllel az, ki még tennap az új világ Adonisza
102 XXIII| messze... szegény fiam! Még holta után is oly soká nem
103 XXV | levelei... csak egy van még rajta, te; de néked is le
104 XXV | a világból, hol számodra még teremhetnek örömek.~- Micsoda
105 XXV | El-elbeszélgeténk a múltról, midõn még négyen valánk: Hiripi Gáspár,
106 XXV | majd az eltemetett völgynek még helyét is el akarná mosni.~
107 XXV | botját.~Én a kunyhó zugából még nagyobb bunkósbotot ragadtam
108 XXV | hurcoltam az égõ fa felé... még egy rántás... és õ a tûzben
109 XXV | kötélen, melyen fiam függött. Még megvan!~Tudtam, hogy el
110 XXV | ismét találkozunk... mert még fogunk találkozni.~ ~
111 XXVII| meggyilkolnának a pénzért, mely még nálam van. Azért hallgass...
112 XXVII| valakivel felõlem?~- Senkivel, még a feleségem sem tudja...~-
113 XXVII| Köszönöm, édes bátyám, de még nincs rá szükségem.~- Mindegy;
|