Rész
1 I | tartotta, kit szerettem. El fogja-e valaki olvasni tudni
2 II | virágát körülöttünk hinti el; s a csillagok elveszik
3 II | hinni - felelt õ.~- Hidd el, hogy az vagyok, bolond,
4 III | Fogj meg, Rózám, ne eressz el! - szólék - úgy tetszik,
5 III | mert ugye, nem válunk el többé?~- Elválni? Tõled?
6 IV | Eszeveszetten rohantam el tõle haza. Otthon jutott
7 IV | A többiek szakasztottak el tõle. Azután mi történt,
8 IV | Kezét nyújtá; nem fogadám el.~- Hát magyarázd meg: mi
9 IV | Párbaj? És mi okért?~- Hm, el akarja rabolni kedvesemet,
10 IV | szakíts félbe... hadd mondjam el a mondókámat. Te is szereted
11 IV | vagy!~- Tehát nem fogadod el ajánlatomat?... Sohasem
12 VI | ötvenévi átkot hárított volna el fejemrõl.~Éppen, amint az
13 VII | az ilyen elveket.~- Hidd el, ha mondom...~- Oh, nagyon
14 VII | korbácsolni, míg a párbajt el nem fogadod... szolgáink
15 VII | hol tartom pénzemet; azt el fogod vinni annak a leánynak,
16 VII | rá? Betti. Ennek viszed el pénzemet. Bútorom és ruhatáram
17 VII | Hanem, igaz, úgy temess el, hogy senki észre ne vegye
18 VII | tudni, hogy nem bujdostam el, hanem otthon vagyok...
19 VII | mondtam, hogy már most kezdd el a sírást. Ne könnyezz, jó
20 VII | jó fiú! Könnyezve aludt el, s bizonyosan miattam sírt.~-
21 VII | hogy:~- Most állítottam el egy seb vérét, s ti máris
22 VII | válaszolék.~Látszott, hogy el akart pirulni szavaimra,
23 VIII | egy oldalbordámat törte el, s bal kezembõl egy darab
24 VIII | És szólj: miként hitessem el veled, hogy te vagy az egyetlen,
25 VIII | lehet... arra kérnélek, jõj el síromhoz...~- Sírodhoz?~-
26 VIII | megtudod, hol takarítottak el: látogass meg, kedvesem,
27 VIII | elrohant.~Soká nem alhattam el, egész reggelig, Sírtam...
28 X | Szerettük-e azt, akiért ezt el nem merjük viselni?”...
29 X | és mondhassa önnek: rúgj el magadtól, és aztán nyújtsd
30 X | nem látogatám. Ma hagytam el szobámat elõször, és ezen
31 XI | teszünk, kinek életét vesszük el. Ternyeinek élnie kell,
32 XI | Csak egy darabra kísérem el önt, uram. Engedje meg,
33 XI | valami ellenséges kéz takarta el szemem elõl Rózám nevét.
34 XI | szellemek mellettem lebegtek el. Hallottam, véltem hallani
35 XI | bezárjalak!~- És miért?~- Hogy el ne futhass. Add ide ezt
36 XI | gyönyörûséges arc mily iszonyúan el volt éktelenítve! Ama homlok
37 XI | melyet a szellõ sokszor el akart fújni, mert azt gondolta,
38 XII | és fiatal létedre? Hordd el magadat. Vénülj meg és vakulj
39 XII | szeretõmmel... nem éktelenítette el annyira. - -~Közelgett az
40 XII | Madárijesztõ-váz közelében mentem el, mely kender között állt,
41 XII | elindult.~- Hogy is indulhatott el ilyen idõben hazulról? -
42 XII | volt.~- Hát minek takarja el? - szóla ismét. - Csak nem
43 XII | aranygyûrû! Ugyan beszélje el történetét; olyan kíváncsi
44 XII | boldogtalan: bánatában hagyta így el magát. Mért nem volt ilyen,
45 XII | ilyen szegénységben sem adta el ezt a gyûrût!... Már sokszor
46 XII | lesz reggelire... Tegye el ezt a csekélységet...~Egy
47 XII | akarám elfogadni.~- No, vegye el már, tegye meg ezt a kis
48 XII | szolgálatot az én kedvemért. Vegye el, ha kérem. Ád még az isten
49 XIII | nyomorúság nem búcsúzott el tõlem. Bujdosásom elején
50 XIII | Ahova löktek, ott aludtam el; s midõn kijózanodva fölébredtem,
51 XIII | mégis a világtól el vagyon felejtve, az érdemetlenek
52 XIII | életemet majd késõbb beszélem el önnek... mert, remélem,
53 XIII | egymást! Ez csúnyaság. Hagyjuk el azt az önt és mondjuk helyette,
54 XIII | Hiszen még tennap itta el minden pénzét nálam; az
55 XIII | próbáljuk biz azt...~- Hidd el, hogy én le tudnám venni...~-
56 XIII | emléke?~- Már akármi.~- Hadd el azt a golyhóságot, édes
57 XIV | sincs. És te nem ájulsz el örömedben?~- Nem.~- Én sem.
58 XIV | száz forintja nem utazott el vele.~ ~
59 XVI | hogy irgalmasságot követ el, midõn a legnagyobb kegyetlenséget
60 XVI | vagy egy kisfiú által küldi el...~- Öregasszony és kisfiú! -
61 XVI | Igen? Tehát lesz, aki el fog temettetni...~- Óh,
62 XVI | és nyomorúságban veszek el... de nem tagadhatom, hogy
63 XVII | pénzt is hoztam. Íme, tegye el, anyám.~- Hadd maradjon
64 XVII | végperceit boldogan tölté el, azé a menny, s ki boldogtalanul,
65 XVII | és én is ezreket vittem el, és ezen ezrek Ternyeiéi
66 XVIII| az utcán kutyától rabolt el egy száraz csontot, s ki
67 XIX | Amint egy lebuj elõtt mentem el, éppen akkor vetett ki a
68 XIX | barátja? Hihetetlen...~- El fogod hinni, ha majd elbeszélem
69 XIX | bõvségében”; de mindazonáltal el kell mennem, és minthogy
70 XIX | kell mennem, és minthogy el nem válhatunk egyimástól,
71 XIX | hiszen fiad van! Úgy hát el fogunk válni; szívem reped
72 XIX | szívem reped meg bele, de el kell válnunk, pajtáskám...~-
73 XIX | Sírva, zokogva búcsúzott el, s útnak indult. Hónapok
74 XIX | érkezett hozzám, s többé el sem mehetett. Többheti betegeskedés
75 XIX | ajkait. Fényesen temettem el, és sírjához nagy márványkõoszlopot
76 XX | oda, hova õt nem kísérte el szomjúsága, a temetõbe;
77 XX | nyom nélkül jön és enyészik el; a romboló fergetegnek hosszanti
78 XX | rám ablakaikból... tegyék el! Meguntam, mondom, itt mutogatni
79 XX | lovaglásban szerencsésen el is vesztettem... no, semmi!
80 XX | hogy még párbajban vész el...~János ismét jövendölt,
81 XX | fiam nem párbajban veszett el.~- És ha úgy lenne is -
82 XXII | szokott pontosságával járt el a város végi házhoz, s midõn
83 XXII | eszembe jutna megházasodni, el hagynád-e vennem e leánykát?~-
84 XXII | mert van-e cél, melyet el ne érhetnének a dúsgazdagok?~
85 XXII | földet.~- De ekképp hagynod el, gyermekem!~- Ekképp? Hát
86 XXII | élni, míg magától szárad el; a búzát pedig learatják.
87 XXII | Fölkeltém Jánost, ki sírva aludt el mellettünk, mint a gyermek.~
88 XXII | hallhatta ön, mert most haladtak el itt vele...~- Kivel?~- Bálint
89 XXII | ivadékukra is!... Vesszenek el mindnyájan ily halállal,
90 XXII | Ellátni-e? Felelj, ne kérdezz.~- El...~- Tehát fölmegyek...~-
91 XXIV | meghaljak. Meg sem haltam, el sem tudtam alunni. Irtózatos
92 XXIV | föstött panorámaként vonultak el szemeim elõtt a mai napnak,
93 XXIV | nagyúr volt, kinek te nyerted el mindenét, kinek neve Ternyei
94 XXV | télen kopaszon álljon a fa. El kell válnunk, barátom. Én
95 XXV | sincs többé, most hagynám el önt? Nem, soha! Ön elkorbácsolhat
96 XXV | ne vendégeskedjék senki! El fogom ásni a vadon közepében.~
97 XXV | könyörgék:~- Isten! Ne vedd el addig életemet, míg fiam
98 XXV | huszonhat esztendeig. Ott mondám el naponként térden állva az
99 XXV | életem nagy része folyt el, s hol senki nem ismert
100 XXV | völgyet fekete felhõ takarta el a menny kék szeme elõl.
101 XXV | eltemetett völgynek még helyét is el akarná mosni.~Magam valék
102 XXV | Még megvan!~Tudtam, hogy el nem futhat, míg visszajövök,
103 XXVII| leánykát!~- Jó. Azt vedd el. A házasság nagy boldogság.~-
104 XXVII| cselédeket, érted? Kezdj el úr lenni. Én azt gondoltam,
105 XXVII| itt hagyom, nesze, tedd el.~S átadtam neki az összeget.~
106 XXVII| be neki. Velök költöttem el az estebédet, s ezután ott
107 XXVII| Tehát, amint mondám, hagyd el e szállást, és keress hozzád
108 XXVII| fogadj cselédeket, s kezdj el úri módon élni.~- Amint
109 XXVII| kártyázni?~- Nem.~- Tehát kezdj el kártyázni; ez a legártatlanabb
110 XXVII| vesztek?~- Jöjj hozzám; annyit el nem vesztesz hamarjában,
111 XXVII| több nincs birtokomban; jól el is rejtettem, oda, hol senki
|