Rész
1 I | volt imádságom, oly forró most köszönetem.~Köszönöm, köszönöm!~
2 II | hetedikben, pajtás.~- Szép. Most már tökéletesen hiszem,
3 II | eddig senkit sem szerettem, most szeretek elõször.~- Megbocsáss.
4 II | az emberi szívnél. De én most hiszem, hogy az enyém kivétel,
5 III | fejemet rajta: mit válaszoljak most már neki, s egy gondolatom
6 III | gondolkozni: honnan van, hogy most Róza is oly szótalan, holott
7 III | elhatározottság szállta meg szívemet. Most vagy soha! - kiálték föl
8 III | vakmerényemet. De nem, gondolám, most már vissza nem lépek, ha
9 III | mennyország olyan szép, mint most a föld.~Egymás mellé ültünk.
10 III | Akkor nem tudtam, mi az. Most tudom, hogy szerelem volt.
11 III | elbujdostam, hogy keresselek, és most föltaláltalak! Most már
12 III | és most föltaláltalak! Most már mindegy, akár égen,
13 III | hanem haj volt, s melyen most nincs haj, hanem redõk vannak.~ ~
14 IV | becsületemre!~- Csodálkozol most, hogy úgy magamon kívül
15 IV | dehogy!~- Hát hova akarsz most menni? - kérdém tõle, miután
16 IV | megátalkodottságot!~- Elég!... Most már elég!... Takarodjál!...~-
17 V | õt! Ha rá emlékezem: még most is, közel ötven esztendõ
18 VI | úszott a habok alatt, s most még egyszer fölmerült, hogy
19 VI | szóla. - Mentsd magadat, most mentsd magadat. Hallgatsz?
20 VII | válaszolék -, hogy még most is barátodnak nevezz. Ne
21 VII | Hiszen nem mondtam, hogy már most kezdd el a sírást. Ne könnyezz,
22 VII | akarta volna mondani, hogy:~- Most állítottam el egy seb vérét,
23 VII | te meguntad életedet, és most engem is a pokolba akarsz
24 VIII | minden keserû emléke, ha most hallanám.~- Köztünk - folytatá
25 VIII | egymást...~- Utoljára? Óh, most már fájni kezdenek sebeim!~-
26 VIII | bizonyos lettem volna ebben: most... de most már késõ minden
27 VIII | volna ebben: most... de most már késõ minden ha.~Lankadtan
28 VIII | meghalni és megsemmisülni; de most mióta tudom, hogy szeretsz,
29 VIII | foglak kevésbé szeretni, mint most!~Lázasan szorított szívéhez,
30 X | boldogságot; de gondolá, hogy most már szabadabban lehet ön
31 X | volna ebbõl? Miért hazudna most én elõttem? Én hiszek szavainak,
32 X | azok. Óh, teljesítse, amit most kimondott, annál könnyebben
33 XI | hm, hogy jut eszembe most, azt próbálni: jól hangzik-e
34 XI | kulcsot, ha mondom. Így. Most lódulj be, hadd zárjam rád
35 XI | világított, mint a nap.~Most fölfeszítém a koporsófödelet...
36 XI | fûszerénél... mindezek helyett most mit láttam és mit... óh!...~
37 XII | rivallt rám.~Hova menjek most? - gondolám. Egy úrhoz nézek
38 XII | elrabolta szeretõmet és most kalapomat.~Mert az a víz
39 XII | folyam! Oly egykedvûleg vitte most kalapomat, mint egykor szeretõmet.~
40 XII | jó helye lesz, ni. Így. Most már mehetünk.~És a kocsi
41 XII | kérdém egykedvûleg.~Csak most tekintettem szemébe. Fiatal
42 XII | szeretõm megcsalt, elhagyott, Most szabadon válogathatok a
43 XII | az ember, amint lehet. Én most csak búfelejtésül szeretek.
44 XIII | rég elfogyhatott, és te most nagyanyáddal együtt nyomorogsz,
45 XIII | hogy elcsaptak. Tudom, még most is siratja falum, hogy elhagytam;
46 XIII | igaz - folytatá -, hogy most a te borodból iszom, de
47 XIII | is az enyémbõl, ne félj. Most egy kissé szûk világot látok,
48 XIV | szegény fráter volt, látod. Most, amint a paptól kijövök,
49 XV | nem egzisztál...~- Úgy hát most tapasztalod. Hímezés-hámozás
50 XV | epocha kezdõdik... hiszen most már két hétig sem lesz szükség
51 XVI | midõn járni kezdtem bele; most már egészen az utolját járta.
52 XVI | Egyiptomban fáraónál van stb. És most mindezekbõl semmi nem volt
53 XVI | lakóit fogom itt találni... Most már nem tudom, hol keressem
54 XVI | szívek! Ha nem volnának, most nem szenvednék. Sokszor
55 XVI | élni...~- Midõn megláttam most kegyedet, mintegy harmincöt
56 XVII | vármegye sem bírna vele. Most legközelebb is...~És a jó
57 XVII | János?~- Ez ni, aki éppen most üti be azt a csúf orrát...~
58 XVII | keblemhez szorítottam.~- Oh, ön most is oly jó, mint azelõtt
59 XVII | mindig jó fizetésem volt; most is nagyon becsületes helyen
60 XVII | visszakapja ezt busásan...~- De most én adtam vissza a minapit! -
61 XVII | minapit! - állítá fiam.~- Hm, most jut eszembe - kiálta föl
62 XVII | eszembe - kiálta föl Jancsi -, most jut eszembe, hogy sürgetõs
63 XVII | egymást, mindent! Hanem most, fájdalom, nem érek rá...
64 XVII | Achilles-sarka.~- Hanem most már válnunk kell, barátom -
65 XVII | kölcsönözött pénzzel jó játszani. Most én is tapasztaltam. Virradatkor
66 XVIII| göröngyös országutakon, s ki most aranyrojtos bakancsban tapossa
67 XVIII| téli ruhája is legyen, s ki most, ha leveti, azért veti le
68 XVIII| vánkosa az éjen át, s ki most selyemtakaró alatt, patyolatpárnákon
69 XVIII| egy száraz csontot, s ki most ezüstkanállal meri ezüsttálakból
70 XIX | elbeszélem történetünket. De erre most nem érünk rá. Siess, hogy
71 XIX | azonban nem is volt rajta. - Most már azt sem tudom hamarjában,
72 XIX | lesz más, amennyi kell. És most beszéljünk a jövendõrõl,
73 XX | zöldek valának e levelek, és most olyan sárgák.~- Egykor -
74 XX | egykor fekete volt hajunk, és most szürke.~- Vénülünk, barátom,
75 XX | csak annyit tudok, hogy most nemrég múltam negyvenegy
76 XX | szomjúsága, a temetõbe; s még most is éreztem némi bánatot
77 XX | egykor fattyúnak gúnyoltak, most szerelmes pillantásokat
78 XX | kedve tartaná... hanem, hó! Most jut eszembe... János gazda,
79 XXII | virágokkal foglalkozni, de most mindezt elhagyta nagyobbára,
80 XXII | hallgatta mindezeket, és most kirohant, hogy lovat nyergeltessen.~-
81 XXII | Lujza, én végighallgatám, és most itt vagyok... - ezzel végzé
82 XXII | évek telnének is bele...~- Most hát, atyám, szeretett édesatyám...~
83 XXII | múlva; de annál jobb, hogy most halok meg. Most csak te,
84 XXII | jobb, hogy most halok meg. Most csak te, ti ketten vagy
85 XXII | képzelõdéseim vannak? Éppen most azt képzeltem, hogy fiamat,
86 XXII | zajt is hallhatta ön, mert most haladtak el itt vele...~-
87 XXII | mindnyájan ily halállal, amilyet most bámulnak; vesszenek, vesszenek...
88 XXII | beszelünk... mert én még most is a’ hiszemben vagyok,
89 XXII | és láttam... a hóhér most tekerte ki fiam nyakát.~ ~
90 XXIII| nem lett nyugodalma!~De most már nyugszik háborítatlanul.~
91 XXV | éves valék. Vagyok pedig most hetvenéves, s talán nincs
92 XXV | önnel együtt lehettem? És most, midõn már senkije sincs
93 XXV | már senkije sincs többé, most hagynám el önt? Nem, soha!
94 XXV | Ternyei Boldizsár, megelégszem most egyik szemeddel; a másikat
95 XXVI | foglalta magában, s melyben most e két mindenség helyett
96 XXVII| hihettem ezen embernek?... Most bosszút akar ön állani,
97 XXVII| lépett be.~- Itt vagyok; most mit tegyek? - kérdé.~- Vedd
98 XXVII| az ásót.~- Hát aztán?~- Most ásd föl itt a földet.~-
99 XXVII| oszlop alatt fekszik... Most rajtam a sor, ismét bosszút
100 XXVII| gondoltam egyet. Nem adom most mind a kezedbe; nálam biztosabb,
101 XXVII| Nos, megelégszel-e, ha most ötvenezer forintot adok?~-
102 XXVII| természetesen.~- Tehát, nesze, most ötvenezer forint. Ha ez
103 XXVII| Elveszem, elveszem!~- Most isten veled. Amint mondám,
104 XXVII| magad java kívánja úgy. Most elmehetsz... tudod, mit?
105 XXVII| jólesett a dologtalanság, de most már mindinkább terhemre
106 XXVII| mint az elõbbiek voltak. Most azonban nem a kunyhóban
107 XXVII| keressem, édes bátyám?... Oh, most már úgy gazdálkodom, hogy
108 XXVII| leteszek sírhalmodra. Kösd föl most vele magadat te, ahol vagy,
|