Rész
1 II | pillanatban, s szerettem volna Rózának elmondani... s egy
2 II | tetszett, mintha ezt észrevette volna... mert szemlátomást kerülte
3 II | néz reám, én nem mertem volna szemeimet fölemelni. Az
4 II | mintha tüzes vasat ütöttek volna oldalamhoz. Ismét lecsillapultam,
5 II | oly leányt szerethettél volna, mint az a... de hagyjuk
6 II | ajkaival, mintha ilyesmit akart volna mondani:~- Ábrándos golyhó!~-
7 II | kétségbeesel. Én, ha igazán így volna, sem ijednék meg. A manóba
8 III | rengett, melyet nem adtam volna a brazíliai korona gyémántjáért,
9 III | szerettetik! És ha nem láttam volna is: szívem súgta, hogy te
10 III | nem reméltem, nem tudtam volna, talán már ott volnék, hol
11 III | megláttalak. Mint szerettem volna rád-rád pillantani, de nem
12 III | szomszéd csillagok lettünk volna ezelõtt; te lehulltál, én
13 V | mintha árvizet hallottam volna felém tódulni, mely elnyeléssel
14 V | sem õ, sem én nem sírtunk volna örömkönnyeket.~ ~
15 VI | s e gondolatot nem adtam volna a csillagos égért.~A násznép
16 VI | szent szerelmeért, hogyne volna közöd hozzá? - folytatá
17 VI | mintha Ternyei toronyóra lett volna, mely tizenkettõt ütött,
18 VI | Ternyei.~Miattam beszélhetett volna akármeddig, mert nyelvem
19 VI | valami irtózatos álmam lett volna, mintha azt álmodtam volna,
20 VI | volna, mintha azt álmodtam volna, hogy fojtogattak... fölébredtem
21 VI | Rohanni, röpülni szerettem volna a templomba, az oltárhoz.
22 VI | ötvenévi átkot hárított volna el fejemrõl.~Éppen, amint
23 VI | Egyedül álltam; nem hittem volna, hogy mindez valóban megtörtént...
24 VI | kétségbeesésemben a templom falán zúztam volna szét koponyáját... szerencséje
25 VI | szerencsétlensége. Jobb lett volna neked ekkor, itt halnod
26 VI | te!... legalább apád lett volna hóhérod, nem más; s legalább
27 VI | legalább templomnál haltál volna meg, és nem.........~Fölvettem
28 VI | és én a mennybe jutottam volna: leszálltam volna az idvek
29 VI | jutottam volna: leszálltam volna az idvek országából e kárhozatos
30 VII | Amit már a minap kellett volna tennem: téged kitörölni
31 VII | ég, mintha gyilkot döftek volna szívébe, s vér folyna sebébõl.
32 VII | keresztül, mintha azt akarta volna mondani, hogy:~- Most állítottam
33 VIII | Teérted ki mással vívtam volna, mint Ternyeivel.~- Hah,
34 VIII | Ha én ezt akkor tudtam volna, ha bizonyos lettem volna
35 VIII | volna, ha bizonyos lettem volna ebben: most... de most már
36 VIII | csókolt, mintha belém akarta volna lehelni lelkét. Óh, ez gyötrelmes-édes
37 VIII | mennyország a pokol mélyébe esett volna, s összekeveredett volna
38 VIII | volna, s összekeveredett volna az idvesség és a kárhozat.~
39 X | mely által hírt hallhatott volna leányomról. Midõn gyermekét
40 X | azon házasság megtörtént volna. Azon reményével már rég
41 X | magam is sírva fakadtam volna; de szemeim forrása ki volt
42 X | minden hibámat jóvá tettem volna...~- Ön jóvá tette volna
43 X | volna...~- Ön jóvá tette volna hibáját? - kérdé gyermekem
44 X | mosollyal.~- Igen, jóvá tettem volna - feleltem. - Hosszas betegségem
45 X | leányomat... Hanem mi haszna volna ebbõl? Miért hazudna most
46 XI | balsorsomat is öröklötte volna...~- Nagyatyjára kereszteltetém
47 XI | jegyesem, hogy tréfálni volna kedvem, vagy oly kevéssé
48 XI | örvény szélére bukkantam volna, megálltam, és úgy tetszett:
49 XI | aztán, mintha ki akarta volna pótolni, amit elmulasztott,
50 XI | láthassalak, kit jobb lett volna soha nem látnom!~Így panaszkodám
51 XI | mintha eolhárfa pengett volna keblemben, mert azok boldogságos
52 XI | sóhajomat messzirõl meg lehetett volna hallani, mert csend volt,
53 XI | mintha a világ nem létezett volna. Csak távol, alig hallható
54 XI | rabszolgasereget hajtottak volna haragos kalmárok.~Midõn
55 XII | nem hiszem, mert ha lopta volna, nem merné az ujján viselni.
56 XII | aztán sírva fakadok. Beértem volna holtomig az elsõ szeretõmmel,
57 XII | soha másra nem is gondoltam volna; de ha ez gazember volt.
58 XII | ruhája, hogy meg ne fázhatott volna... de ne vegye sértésként
59 XIII | kíváncsiságomat... szerettem volna látni, milyen lehet piruláskor
60 XIII | rovására bizony nem adtam volna egy gyûszûnyi bort sem.
61 XV | legalább egy garasod maradt volna pálinkára; olyan jólesnék
62 XV | szeretném, ha elvesztetted volna pénzemet.~- Miért, te balga?~-
63 XV | eddig is táplálnom kellett volna, és nem volt mibõl; ki talán
64 XV | eddig is kuporgathattunk volna össze valamicskét a számára;
65 XV | rendesebben élve megtakaríthattunk volna egy kis összeget... s hol
66 XVI | élnie?~- Már rég éhen haltam volna, de itt a szomszédban van
67 XVI | kilenc-, tízéves...~- Ha õ volna! Hol is laknak?...~- Erre
68 XVI | hogy megérdemlem. Bár ne volna így. A méltatlan szenvedést
69 XVII | nézni -, és ha sokkal szebb volna, éppen olyan volna, mint
70 XVII | szebb volna, éppen olyan volna, mint én.~- Nem hallgatsz?
71 XVII | fiam?~- Semmi okom sem volna, ha csakugyan küldtem volna.
72 XVII | volna, ha csakugyan küldtem volna. Nekem tíz év óta csak az
73 XVII | körülményben, hogy segíthettem volna kegyedet és fiamat.~- Én
74 XVII | csakugyan sürgetõs dolga lett volna, hanem mert látta, hogy
75 XVII | egyesít velem, és mintha fájt volna, ha meggondoltam, hogy nem
76 XVII | indulva meg, mintha azt adtam volna tudtára, hogy valaki bezúzta
77 XVII | magam is ezt cselekedtem volna. Mit a túlvilági üdvesség-
78 XVIII| szereti õket. Ha szerette volna nejét és gyermekeit, ezeket
79 XVIII| gyermekeit, ezeket sem sajnáltam volna; sõt, jólesett volna látnom,
80 XVIII| sajnáltam volna; sõt, jólesett volna látnom, hogy azok is nyomorognak,
81 XIX | vagyonát akár vízbe dobhattam volna, de fiam tekintetében tartám
82 XX | olyan mintha nem a jelenben volna, hanem mintha messze múltból
83 XX | vagy már tán ideje is volna Jánossá lenned. János barátom,
84 XX | Teremtõm! Mintha tennap lett volna, mikor ön hosszú távolléte
85 XX | De azokkal még több volna, amelyeket már elpusztított -
86 XX | ballaghatok, mintha szamár volna alattam. Aztán, ha tûzbe
87 XX | hozzá nevetve -, vén is volna már ön paripának, János.~-
88 XX | fölfuvalkodott, mintha õ volna ezen összegnek elsõ száma;
89 XX | legközelebb ült, bár megérdemelte volna, hogy legtávolabb üljön
90 XX | szegénységgel. Ha fegyver lett volna nálam, talán keresztülszúrtam
91 XX | talán keresztülszúrtam volna azt a lelketlen fickót.
92 XX | kardnak is becsületére vált volna. Õ ezzel nem elégedett meg;
93 XXII | szó nélkül meg sem fogtam volna tenni, ha majd szükség lesz
94 XXII | ütöttem. Lujza is így járt volna, de térdre rogyott, és könyörge:
95 XXII | kezét; mit is szólhattam volna? Azt-e, hogy:~- Jó estét!~
96 XXII | kísérõi zaját is hallottam volna...~- Ez nem képzelõdés -
97 XXII | vesszenek... ámen!~Lerogytam volna, ha János meg nem tart.~-
98 XXIII| valának... ily idõben kinek is volna kedve szabad ég alatt lenni?...
99 XXIII| minden kemény érintésem fájt volna neki, oly gyöngéden, mint
100 XXIII| mintha a világot vittem volna.~- Hah - kiálték föl útközben -,
101 XXV | sugarát csak idelövellte volna. Alig hallható távolban
102 XXV | rántás... és õ a tûzben lett volna. Ekkor jutott valami eszembe.~-
103 XXVII| rászed ön!~- Mi hasznom volna belõle? S látja, hogy nem
104 XXVII| életnek közepette?~- Igen jó volna ez, bátyám - felelt õ -,
|