Rész

  1 I    |     voltál teljesíteni... ha fenn van a nap, minek volnának akkor
  2 II   |         csapd le a kezérõl. Addig van.~- Nincs addig, Ternyei -
  3 II   |            legfölebb kalendáriuma van, melyet minden évben újjal
  4 III  |         benne, hogy többedmagával van. Ternyeit hítam egypárszor
  5 III  |    kártyázni kellett mennie.~- Ki van itthon? - kérdém egyszer
  6 III  |              Más nincs; csak maga van... tessék bemenni...~- Nem...
  7 III  |       kezdtem gondolkozni: honnan van, hogy most Róza is oly szótalan,
  8 III  |        vissza nem lépek, ha a sír van is megásva alattam, mely
  9 VI   |         de oly örvendetes újságom van Andorlaki barátom számára,
 10 VI   |    távozzék ön körünkbõl...~- Jól van hát, távozom - felelt Ternyei -,
 11 VI   |        útját, légy áldott. Óh, ha van élet az élet után, és én
 12 VII  |            De te híttál ki; jogom van fegyvert választani.~- Válassz!~-
 13 VII  |       magamat, s folytatám -, jól van, tehát kardra! Mikor és
 14 VII  |      miattam sírt.~- Tán korán is van még, uram! - mondá szolgám,
 15 VII  |           választani: nekem jogom van...~- Mi? Mi jogod van? -
 16 VII  |       jogom van...~- Mi? Mi jogod van? - kérdé akadozva.~- Erõsebb
 17 VII  |           nincs pisztoly...~- Óh, van nálam!~- De én nem tudok
 18 VII  |            Csak az egyik pisztoly van megtöltve.~- S a másik...~-
 19 VIII |           ismerhetem, mert fátyol van az arcán...~- Fátyol? Tehát
 20 VIII |        oldalam és karom keresztül van lõve.~- Milyen halvány vagy,
 21 VIII |     nehezedtem...~- Egy kis sebem van...~- Nagyon megnyomtam,
 22 VIII |    örömmel -, e gyûrû még kezeden van?~- És ott lesz mindhalálig,
 23 VIII |          ezt. Lásd, a tied is itt van még, és elviszem magammal
 24 VIII |        rég volt ez, milyen messze van tõlem ez az este, negyvennyolc
 25 IX   |          életet adtam neki?~- Hol van Betti? - kérdém az öregtõl.~-
 26 IX   |             válaszolt õ.~- És hol van?~- A temetõben.~ ~
 27 XI   |    tapasztaltam már, mily igazság van a párbajokban. Aztán mit
 28 XI   |      neveltessék gyermekem.~- Itt van mindenem - szólék Betti
 29 XI   |         tudom...~- És mi szándéka van önnek? Mit fog tenni?...~-
 30 XI   |        jössz fel sírodból?... Jól van, hát én megyek le hozzád!~
 31 XI   |     agyonlõlek... töltött fegyver van nálam.~- Hah, csakugyan
 32 XI   |           õrülteknek óriás erejök van... azért adj ásót, kapát!~
 33 XI   |          adta, amit kértem.~- Jól van, köszönöm. Hanem megállj,
 34 XII  |           hogy közel burgonyaföld van. Tíz ujjammal kapartam ki
 35 XII  |            és a csárda oly messze van. Jõjön vissza, ha nincs
 36 XII  |          milyen szép aranygyûrûje van, ni... mégpedig jegygyûrû,
 37 XII  |     elbeszélni... noha nagyon föl van ingerelve kíváncsiságom.
 38 XII  |       kívánja kegyed tudni.~- Hát van szeretõje?~- Nekem? Szeretõm?
 39 XII  |          No, vallja meg már, hogy van szeretõje...~- Nincs.~-
 40 XII  |    vacsoráravalója, ugye? Vagy ha van, jó lesz reggelire... Tegye
 41 XIII |          szíves kínálást...~- Jól van hát. Tessék!~- ’sten éltess’! -
 42 XIII |         mindenkor viseltetem. Úgy van az... a talentum az aljas
 43 XIII |   lelkekben pedig hódolatot költ. Van szerencsém az utóbbiakhoz
 44 XIII |           az érdemetlenek számába van ejtve.” De Gvadányi mindent
 45 XIII |         Igen, én kifizetem... itt van a többinek az ára is.~-
 46 XIII |          az ára is.~- Így már jól van - monda a kocsmáros. - Az
 47 XIII |          amely’k ottan az ujjadon van...~- Arra nem fognak adni...~-
 48 XIV  |         hogy mi ez?~- Pénz.~- Úgy van, kétségen kívül, tagadhatatlan,
 49 XIV  |          a mai napból már nem sok van hátra; mit gondolsz holnapután
 50 XIV  |           Ez a sokévi kamat.~- Mi van abban a kendõben?~- Egy
 51 XIV  |       néhány forintot, mely nálam van? Még a kocsmárosnak sem
 52 XV   |         példabeszéd még tovább is van...~- Sed si bona, valde
 53 XV   |         bona, valde bona...~- Úgy van... de ha jó, nagyon jó!~-
 54 XV   |          a világon!~- A zsebemben van.~- Ezer forint... eh, csak
 55 XV   |      miért? Nézd, nekem gyermekem van, egy szegény kis gyermekem,
 56 XV   |      Ejnye, ejnye, hogy gyermeked van! - szóla Hiripi fejcsóválva. -
 57 XV   |         egy kis összeget... s hol van gyermeked?~- Távol innen...
 58 XVI  |        amint Egyiptomban fáraónál van stb. És most mindezekbõl
 59 XVI  |       folytatám szünet múlva. Rég van itt kegyed?~- Néhány hét
 60 XVI  |       volna, de itt a szomszédban van egy öregasszony, ki könyörületbõl
 61 XVII |           rá, hogy ily derék fiam van.~- Szép ember - szólott
 62 XVII |       küldtem semmit...~- Mi okod van tagadni, fiam?~- Semmi okom
 63 XVII |        elõttem úrfi...~- Mind jól van az - vágtam közbe, csak
 64 XVII |     eszembe, hogy sürgetõs dolgom van. Nem is ide szándékoztam
 65 XVII |            hanem azt kérdik: „Hol van apád, te?” Én eddig nem
 66 XVII |        valamerre.~- Kis végzendõm van még ma, anyám - szólék -,
 67 XVII |          én. Nõm áldott teremtés, van két szép gyermekünk, s én
 68 XVII |    fordulék a többiekhez -, kinek van annyi bizalma bennem, hogy
 69 XVII |           ez nagy kamat... de jól van. Kérem a pénzt.~Sokszor
 70 XVII |              Hiszen már a kezeden van - mondám.~Kalapot vett,
 71 XIX  |  homályosan látok, farkassötétség van a szememen... nyújtsd hát
 72 XIX  |         De mi jutott eszedbe? Hát van itt valami hiányod?~- Hisz
 73 XIX  |              Igazság, hiszen fiad van! Úgy hát el fogunk válni;
 74 XIX  |      KORHELY JÓSZÍVÛSÉG.~NEVE~FÖL VAN ÍRVA~KITÖRÖLHETLENÜL~EGYETLEN
 75 XX   |         Ilyenkor, akinek módjában van, szobájába vonul, a kandallóban
 76 XX   |        barátom - feleltem -, hisz van elég az istállóban...~-
 77 XX   |        Ismét? - szólt fiam. - Jól van csak leckéztessen meg...
 78 XX   |         kényére ereszteném.~- Jól van hát - szólt János -, csak
 79 XX   |      Venust. Háza elõtt kertecske van; abban állott, utolsó virágait
 80 XX   |       jutott eszembe, hogy nappal van, és nem éjszaka. Õ elsikoltá
 81 XX   |    kötözködni...~- Hát hiszen jól van no; tudja, úrfi, hogy én
 82 XXII |               Csakhogy sok valami van a világon, s én hamarjában
 83 XXII |           végzé fiam.~- Nyergelve van - szóla János belépve.~-
 84 XXII |        azt fogjátok hallani, hogy van.~Alkonyatkor odalopóztam
 85 XXII |         eloszlik, melynek mindene van, csak szíve nincs, mely
 86 XXII |            hogy a világ vége mára van megjövendölve, s én vártam
 87 XXII |       vissza szavadat, ha istened van! Hiszen mi hasznod abból,
 88 XXIII|           felelt János.~- Úgy jól van! - mondám, s folytattuk
 89 XXIII|          becsületes(!) embereknek van csak helye, s ki akarta
 90 XXIII| háborítatlanul.~Vadonerdõ közepén van egy kerek völgy. A völgyet
 91 XXIII|      völgyben alant csend és béke van, csak az énekesmadarak beszélgetnek
 92 XXV  |          világ? Nem tudtam én, mi van... csak azt tudtam, mi nincs:
 93 XXV  |   lehullottak levelei... csak egy van még rajta, te; de néked
 94 XXV  |           Közelíts hát, ha lelked van! - kiálta, s fölemelé görcsös
 95 XXVII|        lehetsz?~- Csakugyan igaza van önnek; de nincs is helyén
 96 XXVII|           pénzért, mely még nálam van. Azért hallgass... a magad
 97 XXVII| menyecskék...~- Egyébiránt ha úgy van is, mint én mondom, sebaj.
 98 XXVII|           már mindinkább terhemre van.~- Gyámoltalan ember! -
 99 XXVII|     hozzám, hogy már egy gyermeke van, a másodikat várja, és...
100 XXVII|  körülményidet. Hány gyermeked is van már?~- Kettõ.~- Szereted
101 XXVII|     nagyapád, a szegény öreg, hol van eltemetve?~- Az innensõ
102 XXVII|           temetõ már egészen tele van.~- Csakhogy már nyugszik,
103 XXVII|         Az akasztófa?~- Igen, ott van, jól megérts: az éjszakkeleti
104 XXVII|           ezen kötéllel, mely itt van kezemben, melyet, íme, leteszek