Rész
1 II | szemlátomást kerülte tekintetemet. Ez kedvem szerint történt;
2 II | már?~- Még semennyire.~- Ez nem igen sok. De beszéltél
3 II | meszelõ... micsoda kislelkûség ez? Én csak úgy mondtam, s
4 III | pirulásom okát palástoljam -, ez a szél úgy kifúja az ember
5 IV | öltönye gallérját.~- Ej, hisz ez nem tréfa...~- Magam is
6 IV | hajlik; szülõi pedig hozzám. Ez igen természetes; én gazdag
7 VI | hogy ne halljak, és... ez éjjel róla álmodtam. Midõn
8 VI | fiúval ajándékozott meg.~Ez temetõi jelenés volt. Úgy
9 VI | szakítá õt félbe:~- Uram, ez szemtelenség, alávalóság!
10 VI | Andorlakinak vetélytársa volt... és ez elég magyarázatul...~Ezalatt
11 VI | jöttem, s szólék:~- Igen, ez elég magyarázatul, és...
12 VI | föntebb érzem magamat, semhogy ez alacsony vádat megcáfolni
13 VI | szemeim. Már elvitték, s ez szerencséje volt, mert kétségbeesésemben
14 VI | menyasszonyi koszorújából.~- Legyen ez emléke annak, hogy egykor
15 VI | eszembe: tél van-e vagy nyár? Ez a sors intése, gondolám,
16 VII | mégis erõsebb volt, mint ez. Elõbb mentem Ternyeihez,
17 VII | folytatá játszótársaihoz -, ez a pimasz erõnek erejével
18 VII | velem, vagy sem?~- Ismét ez a párbaj, és mindig csak
19 VII | Válassz!~- Kardra megyek... ez nem oly könnyen halálos,
20 VII | sírást. Ne könnyezz, jó fiú. Ez mind csak mesebeszéd volt...
21 VII | Bízom az örök igazságban, és ez Ternyei halálát kívánja,
22 VII | Jancsi, és visszaszaladt.~- Ez nem jót jelent - szóla,
23 VII | az ajtó nyitva maradt... ez azt jósolja, hogy csakugyan
24 VII | alakot felénk közeledni. Ez õ; mégis eljött, gondolám.
25 VIII | érintés fájdalmat okozott. De ez édes teher alatt elfelejtém,
26 VIII | egyszer hozzám, hogy gyötörj? Ez kegyetlenség!~- Nem, édes
27 VIII | istenem, milyen rég volt ez, milyen messze van tõlem
28 VIII | milyen messze van tõlem ez az este, negyvennyolc év
29 VIII | volna lehelni lelkét. Óh, ez gyötrelmes-édes ölelés volt,
30 X | melyen meglátszott, hogy ez a könny nem volt az elsõ
31 X | rajta. Nem káröröm volt ez, nem irigylette õ ama hölgytõl
32 XI | és kettéhasítom agyadat ez ásóval, és szívedbe vájom
33 XII | Milyen tíz esztendõ volt ez!~Láttatok-e már katonavesszõzést?
34 XII | helyébe olcsót, kopottat. De ez a pénzem sem tartott sokáig.
35 XII | észreveszi ottlétemet.~- Hát ez micsoda gízengúz itt? -
36 XII | Elandalodva néztem utána.~- Ez a folyam nagy ellenségem -
37 XII | Egy kicsint rosszacska biz ez, megviselte a viszontagság;
38 XII | alatt, nekem hozta a víz.~- Ez a magam kalapja volt - mondám -,
39 XII | is gondoltam volna; de ha ez gazember volt. Hej, nem
40 XII | az árára, tudom. Lássa, ez szép magától.~Míg ilyeneket
41 XIII | ember nem hal meg éhen, és ez volt nyugtatóm a sanyarúságoknak
42 XIII | Gyakran gondoltam fiamra... és ez az egyetlen volt, mi örök
43 XIII | mindenáron menekülni iparkodtam ez emléktõl. Úgysem segíthetek
44 XIII | pillantva.~- Nem jól sejti ön... ez csak egy kis intermezzo
45 XIII | utóbbiakhoz tartozni...~- Ez igen szép - feleltem -,
46 XIII | virum... tudja, mit tesz ez? Érti ön a latin nyelvet?~-
47 XIII | válaszolék.~- Ugyebár? Ah, ez szomorú korszak a tudósokra
48 XIII | barátok, és önözzük egymást! Ez csúnyaság. Hagyjuk el azt
49 XIII | fillért is kihúzni... de ez csak a legközelebbi helységig
50 XIII | monda a kocsmáros.~- Itt ez az érdemes barátom fogja
51 XIII | Gáspár barátom - szólék -, ez már az utolsó itce ám, mert
52 XIV | lesz hazudtolva Gvadányinak ez aranymondása: „Nincsen a
53 XIV | meg hát, ha látod, hogy mi ez?~- Pénz.~- Úgy van, kétségen
54 XIV | az ember generózus!~- És ez mi? - kérdém, egy kis batyura
55 XIV | vágott, mikor bejött.~- Ez? Hm, errõl meg is feledkeztem.
56 XIV | errõl meg is feledkeztem. Ez a sokévi kamat.~- Mi van
57 XIV | egyikben sem láthattam tisztán.~Ez olyan különös este volt.~
58 XIV | hogy fölkeltse urát. De ez le sem feküdt még. Egyre
59 XV | is volt mivel.~- Pajtás, ez szomorú, nagyon szomorú!
60 XVI | nyomort átszenvedtem már, s ez itt mégis megdöbbentett,
61 XVI | legolcsóbb szállást keresém. Ez a legolcsóbb, mert senki
62 XVII | Ah, uram, olyan pajkos ez a gyerek, hogy a vármegye
63 XVII | rendesen kaptuk a pénzt...~- Ez oly örvendetes, amily megfoghatatlan
64 XVII | fiam.~- Melyik János?~- Ez ni, aki éppen most üti be
65 XVII | tudod-e - folytatá -, hogy ez a Róza nõm lett? Hanem házasságunk
66 XVII | minél boldogabban halni meg.~Ez az ember tehát sérthetetlen? -
67 XVII | ismétlém magamban; ez tehát az õ Achilles-sarka.~-
68 XVII | nyer, megosztozunk.~- Hm, ez nagy kamat... de jól van.
69 XIX | szeszélyébe.~Hát Hiripi Gáspár?~Ez a szerencsétlen nem tért
70 XIX | Hát? Hogy érdekelhet engem ez? - kérdém.~- Azt nem tudom -
71 XIX | beszélni...~- Ah, hiszen ez Hiripi! - kiálték föl örömmel.~-
72 XIX | Gondoltam egyet...~- Nos?~- Ez a nyugalmas élet egy üres
73 XIX | nálam, s ismét elment. És ez így tartott mintegy nyolc
74 XX | megsarkantyúzom paripámat; s ez a bolond állat, mihelyt
75 XX | billentett rá fejecskéjével. Hah, ez a fejbillentés! Ez fölbonthatná
76 XX | Hah, ez a fejbillentés! Ez fölbonthatná a világ rendszerét
77 XX | Tíz párbaj és két seb! Ez még nem kétségbeejtõ.~-
78 XX | tehát, midõn melléje ért, ez a silány kölyök azt a szegény
79 XXII | lemerülhetnek, de a szerelem, ez feneketlen tengerszem...
80 XXII | csillagok az indulatok, köztök ez rendetlen futású üstökös.~
81 XXII | Szép, rózsaszínû pápaszem ez, melyet ha fölteszek, tündérkertnek
82 XXII | Lujza keble. Milyen leány ez, apám! Azt véltem, hogy
83 XXII | kell nyergeltetni, mert ez, melyen odavoltam, csak
84 XXII | apámat - mondá Lujza -, ez nem apám, csak anyámnak
85 XXII | örülnöd kellene, hogy elhagyom ez utálatos földet.~- De ekképp
86 XXII | gyermekem!~- Ekképp? Hát nincs-e ez rendén?... A paréjt hagyják
87 XXII | jelszó: életet életért! S ez nem kérdés: milyen életet
88 XXII | is hallottam volna...~- Ez nem képzelõdés - válaszolt
89 XXII | képzelõdés - válaszolt János -, ez való; és a zajt is hallhatta
90 XXIII| hóhérlegény húzta le a sarut.~És ez ugyanott történt, ahol ezelõtt
91 XXIII| a fekete karikát, melyet ez rajta hagyott. Azt gondoltam,
92 XXIII| temetõbe, és leástuk õt.~És ez ugyanott történt, hol ezelõtt
93 XXV | megtorolva nem lesz.~És ez mindennapos imádságom lett...
94 XXVII| velem erdei völgyembe.~- Mi ez? - kérdé, amint meglátta
95 XXVII| mind. Így. Tudod-e, mennyi ez?~- Nem tudom.~- Több százezer
96 XXVII| százezer forint. Tudod-e, kié ez?~- Nem tudom.~- Tiéd!~-
97 XXVII| most ötvenezer forint. Ha ez elfogy, jöjj bátran; adok
98 XXVII| közepette?~- Igen jó volna ez, bátyám - felelt õ -, hanem
99 XXVII| Tehát kezdj el kártyázni; ez a legártatlanabb mulatság,
100 XXVII| mindenemet! - sóhajta.~- Csak ez a bajod? Gyermekség!~- Egyéb
101 XXVII| tudd meg egyszersmind, hogy ez a legnagyobb összeg, melyet
102 XXVII| ismét futott. Így tartott ez tovább két óránál. Csillagos,
|