Rész

 1 II   |          elmondani... s egy szót sem szólhattam, nyelvem elfelejtette
 2 II   |        Oh, barátom!... - egyebet sem tudtam szólni, nyakába borultam,
 3 II   |          fiú, hisz eddig még azt sem tudom, hogy örülsz-e vagy
 4 II   |         mondtam még?~- Egy bötüt sem...~- No lásd, én azt gondoltam,
 5 II   |          mást, mert eddig senkit sem szerettem, most szeretek
 6 II   |     rosszabb.~- S remélem, nálad sem lesz az utolsó...~- Ne tovább,
 7 II   |        föl szívem és eszem, vagy sem?~- S hátha én is beleszeretek?~-
 8 II   |         Én, ha igazán így volna, sem ijednék meg. A manóba is,
 9 II   | gondolkodik nemesen, az semmirõl sem.~- Térjünk másra. Keserû
10 III  |    tisztelkedni... - mondám, azt sem tudva, mit beszélek.~Bevezetett.~-
11 III  |       már neki, s egy gondolatom sem jött. Megzavarodtam. Elpirultam.
12 III  |        kertben a fák levelei meg sem mozdulnak.~- Úgy bizonyosan
13 III  |      szegény vagyok...~- Hisz õk sem igen gazdagok...~- Éppen
14 IV   |   aggodalmaim, mert Ternyei maga sem mondta, hogy menjünk kedvesemhez,
15 IV   |        jutott eszembe, hogy víni sem tudsz.~- Párbaj? És mi okért?~-
16 IV   |        zaj?~- Csekélység!~- Szót sem érdemel. Hisz elmondtam
17 IV   |      enyém nem lesz Róza, a tiéd sem lesz!~Felelni akartam neki;
18 V    |      enyém nem lesz Róza, a tied sem lesz!~Oh, mennyi gyötrelmet
19 V    |     járásunk ideje alatt eszembe sem jutott; nem csoda, mert
20 V    |          hogy „holnap ilyenkor”, sem õ, sem én nem sírtunk volna
21 V    |         holnap ilyenkor”, sem õ, sem én nem sírtunk volna örömkönnyeket.~ ~
22 VI   |       még gondolatban is; semmit sem hallottam felõle, azon voltam,
23 VI   |   tartottam. Máté barátom, magad sem remélted ugye, hogy ma kettõs
24 VII  |       vívni akar velem, de azért sem éri célját, hahaha!~Pofon
25 VII  |         fogsz-e víni velem, vagy sem?~- Ismét ez a párbaj, és
26 VII  |      elõtt meggyaláztál, ezt föl sem vettem; de szolgák elõtt,
27 VII  |         tartva.~- Nem kell egyik sem - mondám.~- Tehát nem vívunk? -
28 VII  |    válaszolék.~- És mi az?~- Azt sem tudod? Pisztoly...~- Pisztoly?~-
29 VIII |        csak egyetlen boldog órám sem. De lelkem föl-fölül az
30 VIII |      meghalok... de az ember azt sem tudhatja, hol fogják eltemetni.
31 X    |          õt, szegényt. Ön feléje sem jött, kerülte még az alkalmat
32 XI   |          apa leszek. De különben sem vívnék többé az életben...
33 XI   |   meghozott magával; talán engem sem fog végképp elmellõzni.
34 XI   |       kisfiam, te... ah, még azt sem tudom, minek keresztelték?
35 XI   |     próbálni: jól hangzik-e vagy sem? Tehát isten veled, Bálintom,
36 XI   |          mehetne ön?~- Azt magam sem tudom, mondtam már, de megyek.
37 XII  |         kopottat. De ez a pénzem sem tartott sokáig. Újra éhezni
38 XII  |           ha ilyen szegénységben sem adta el ezt a gyûrût!...
39 XIII |        látok, mert harapófogóval sem lehetne zsebembõl egy árva
40 XIII |         volna egy gyûszûnyi bort sem. Hiszen még tennap itta
41 XIII |           az utolsó itcét már ki sem tudta fizetni... egy szennyes,
42 XIV  |          mutatta az, hogy semmit sem várhatott tõlem, s mégis
43 XIV  |        el örömedben?~- Nem.~- Én sem. Hanem képzeld, hogy jutottam
44 XIV  |        világosodott, és egyikben sem láthattam tisztán.~Ez olyan
45 XIV  |       futott végig rajtam, magam sem tudom; de szinte megrázkódtam
46 XIV  |          van? Még a kocsmárosnak sem fizettünk; ha elvesztem,
47 XIV  |         fölkeltse urát. De ez le sem feküdt még. Egyre kártyáztunk.
48 XV   |         s te még csak homlokodat sem vontad redõkbe. Óh, barátom.
49 XV   | kártyáztál...~- Nem, mert kedvem sem volt hozzá, és nem is volt
50 XV   |        hiszen most már két hétig sem lesz szükség arról gondoskodnom,
51 XV   |        elfogadja; de arra sehogy sem bírtam kényszeríteni, hogy
52 XVI  |     benyitva ezt láttam. Eszembe sem jutott hirtelen, hogy már
53 XVI  |   lakhatik itt, vagy éppen senki sem, ami még valószínûbb volt.~
54 XVI  |     megbántást; de a jótéteményt sem. Számolhat kegyed hálámra!~-
55 XVII |          gyerek, hogy a vármegye sem bírna vele. Most legközelebb
56 XVII |         megbocsáss, hogy még meg sem köszöntem...~- Mit? - kérdém
57 XVII |      tagadni, fiam?~- Semmi okom sem volna, ha csakugyan küldtem
58 XVII |  jótevõnk?~- Az a csekélység meg sem érdemli ezt a szép nevet,
59 XVII |         haraggal.~- Hiszen senki sem szólít engem úrfinak, csak
60 XVII |        is beszéljünk errõl. Szót sem érdemel. Tudhatja ön, uram,
61 XVII |        harmadik... de hiszen ezt sem érdemlik meg igazság szerint...
62 XVII |           fogadom. De hisz eddig sem vagyok egynek sem adósa.
63 XVII |          eddig sem vagyok egynek sem adósa. Mikor úgy jókedvemben
64 XVII |        semmi, még Ternyei látása sem. Legkevésbé sem csillapult
65 XVII |   Ternyei látása sem. Legkevésbé sem csillapult bosszúvágyam,
66 XVII |     láttalak, s még csak híredet sem hallottam. Csakhogy itt
67 XVII |           Igen? - kérdé, annyira sem indulva meg, mintha azt
68 XVII |          nekem, hogy õneki semmi sem fáj.~- Elsõ feleségem halála
69 XVII |          És boldogságodban semmi sem háboríthatna meg? - kérdém.~-
70 XVII |       néhány fillérrel, hogy meg sem látunk többé?~- És ha meglátsz?~-
71 XVIII|      nejét és gyermekeit, ezeket sem sajnáltam volna; sõt, jólesett
72 XIX  |          is maradt; egy tapodtat sem volt képes mozdulni.~- Hát?
73 XIX  |       volt rajta. - Most már azt sem tudom hamarjában, hogy szólítsalak... -
74 XIX  |          élet egy üres lopótököt sem ér; menjünk együtt faluzni...~-
75 XIX  |    válnunk, pajtáskám...~- Semmi sem tartóztathat vissza?~- Abszolúte
76 XIX  |      érkezett hozzám, s többé el sem mehetett. Többheti betegeskedés
77 XIX  |       valának:~- Barátom, semmit sem sajnálok ebben az életben,
78 XX   |          mint a rák; azért észre sem vesszük, mikor egyszer hanyatt
79 XX   |       még soha nem láttam.~- Ezt sem elõször mondja már az úrfi...~-
80 XX   |     bácsi; élet-halálra senkivel sem vívok, mert megölni senkit
81 XX   |       vívok, mert megölni senkit sem akarok, csak egy kicsit
82 XX   |    beszélek, mert ha levetkezem, sem talál rajtam senki több
83 XX   |        megharagszom. Én senkivel sem szoktam kötözködni...~-
84 XX   |        taszította lovával. Semmi sem lázít úgy föl a világon,
85 XXII |   ellenzenéd, apám?~- Legkevésbé sem, édes fiam!~- Oh, milyen
86 XXII |       nem az. S ha már énelõttem sem szép, milyen lehet olyan
87 XXII |          hogy ezt szó nélkül meg sem fogtam volna tenni, ha majd
88 XXII |       esik is, de egy pillanatot sem tanácsos késni, úrfi! -
89 XXII |     melyet az örökélet üdvessége sem fog elaltatni?... És azt
90 XXIII|          szent munkához senkinek sem szabad nyúlnia, csak nekem
91 XXIV |    elaludjam vagy meghaljak. Meg sem haltam, el sem tudtam alunni.
92 XXIV |    meghaljak. Meg sem haltam, el sem tudtam alunni. Irtózatos
93 XXV  |       hogy Ternyeinek ama szavai sem rázhaták meg. Nem tudtam
94 XXV  |       meg, és végre nem lesz egy sem! - mondám, s elhallgatánk
95 XXV  |        vén Ternyeinek, kirõl mit sem tudtak, egy férfiunokája,
96 XXVI |      színén vagy a föld alatt... sem itt, sem ott nem fog akkor
97 XXVI |         a föld alatt... sem itt, sem ott nem fog akkor verni
98 XXVII|          portéka. Az ember észre sem veszi, oly hamar fogy. Én
99 XXVII|        Senkivel, még a feleségem sem tudja...~- Tehát megházasodtál?~-