Rész
1 I | tudni életem történetét, mit e reszketõ kézzel akarok
2 II | kívül voltam; nem tudtam: mit cselekszem, hova megyek?
3 II | remény olyan olcsó áru, mit a legszegényebb ember is
4 II | De huszonkét éves korában mit nem hisz az ember?~ ~
5 III | mondám, azt sem tudva, mit beszélek.~Bevezetett.~-
6 III | tette. Törtem fejemet rajta: mit válaszoljak most már neki,
7 III | adni -, Róza kisasszony... mit mondjak?... hogyan mondjam?...
8 III | föld.~Egymás mellé ültünk. Mit én tudom: mit beszéltünk,
9 III | mellé ültünk. Mit én tudom: mit beszéltünk, vagy beszéltünk-e
10 IV | IV.~- Nos, barátom, mit mondasz Rózához? - kérdém
11 IV | elmém zavart... nem tudom, mit mondok... mit cselekszem.
12 IV | nem tudom, mit mondok... mit cselekszem. Isten veled!~
13 IV | magyarázd meg: mi bajod? Mit akartál velem tennap? -
14 IV | velem tennap? - szóla.~- Mit akartam?... párbajra akartalak
15 IV | tisztába egymással. Tudod, mit?... Hát... igazán szólva,
16 IV | szenvedjen, nyomorogjon? Mit?... gondold meg ezeket,
17 IV | le, édes barátom. Tudod mit? ha lemondasz: tiéd vagyonom
18 V | keblem azon jégtengerének, mit mások szívnek neveznek.~
19 VI | halálomból, vagy mi volt? Mit én tudom. Egyedül álltam;
20 VI | gondolkodtam, isten tudja, mit, csak utolsó gondolatomra
21 VI | És ha mindjárt az is, mit én bánom! S hátha még nagyobb
22 VII | mint a minapi dühöd. És mit akarsz végezni?~- Amit már
23 VII | Oh, nagyon hiszem!... De mit vesztegetjük a szót hiába.
24 VII | egy-egy könnyet is ejtesz rá? Mit?... No, ne bolondozz hát!
25 VII | rá; észre látszott venni, mit mosolygok, mert ekképp szólt:~-
26 VII | egymás mellõl - feleltem.~- Mit? Egymás mellõl?~- Igen.~-
27 VIII | a föld sötét éjjelében. Mit gondolsz szerelmem, túléli-e
28 VIII | beszélgeténk hosszan hosszan... mit mondok? Hosszú lett volna-e
29 X | meg fog csalni téged”... „Mit én bánom! - felelt a boldogtalan -,
30 XI | XI.~Mit cselekedjem azzal az emberrel...
31 XI | hosszú gondolkodások után -, mit cselekedjem vele? Adj eszmét,
32 XI | van a párbajokban. Aztán mit érne nekem, ha megölném
33 XI | És mi szándéka van önnek? Mit fog tenni?...~- Nem tudom.~-
34 XI | mint a megvert kutya.~- Hát mit akarsz még, Jancsi? - kérdém.~-
35 XI | irányában. Már elfeledtem, mit mondott Betti anyja: az
36 XI | Iszonyodva tekinték körül...~És mit láttam?...~Irtóztató jelenés!...~
37 XI | amint az ajtót nyitá. - Mit keres itt, uram, ily késõn?
38 XI | keres itt, uram, ily késõn? Mit kíván tõlem?~- Mit kívánok?...
39 XI | késõn? Mit kíván tõlem?~- Mit kívánok?... Mit is kívánok
40 XI | tõlem?~- Mit kívánok?... Mit is kívánok csak? Úgy, igaz!
41 XI | mindezek helyett most mit láttam és mit... óh!...~
42 XI | helyett most mit láttam és mit... óh!...~De néhány napig
43 XII | tartottak meleg étellel, mit már oly rég nélkülöztem.
44 XII | szabadul oly könnyen.~- Mit kíván kegyed?~- Azt, hogy
45 XIII | Exercitium facit virum... tudja, mit tesz ez? Érti ön a latin
46 XIII | hogy ezt megtegye velünk, mit gondol ön?~- Magam is azt
47 XIII | valami szép kert lugasán; mit szól ön ehhez?... De, a
48 XIII | mondjuk helyette, hogy te... mit?~- Isten neki! - szólék
49 XIII | édes pajtásom. Tudod-e, mit mond Gvadányi?... Azt mondja,
50 XIV | csalhat, miután nem volt mit vesztenem a földön, s hogy
51 XIV | mely szemébõl sugárzott.~- Mit kérdezesz? Azt kérded, hogy
52 XIV | napból már nem sok van hátra; mit gondolsz holnapután reggelig
53 XIV | fizethetek... kidobnak bennünket, mit tehetnek egyebet?... De
54 XV | másnap, amint fölébredt -, mit álmodtál?~- Szépet, barátom,
55 XV | Szerencsétlenség? Én nem tudom, mit jelent e szó, mert sohasem
56 XV | elõször játszottál, s tudod-e, mit mond Gvadányi... azaz nem
57 XV | Gvadányi, hanem a kártyások mit mondanak? Prima fortuna
58 XV | arról gondoskodnom, hogy mit eszünk, mit iszunk. Te,
59 XV | gondoskodnom, hogy mit eszünk, mit iszunk. Te, tudod mit? Megveszem
60 XV | eszünk, mit iszunk. Te, tudod mit? Megveszem Magyarország
61 XVI | a megérdemlettet, akárki mit beszél. Én megérdemeltem
62 XVII | még meg sem köszöntem...~- Mit? - kérdém csodálkozva.~-
63 XVII | Nincs? Sajnálom. De tudja mit, uram, csak itt marad már?~-
64 XVII | is ezt cselekedtem volna. Mit a túlvilági üdvesség- és
65 XVII | nem gyûlölöm annyira...~- Mit hallok?~- Néha-néha magam
66 XIX | Gvadányit vagy Glabányit, vagy mit... nemigen jut eszembe.
67 XIX | karodat és vezess, mert tudod, mit mond Gvadányi, vagy hogy
68 XIX | hozzám, s szóla:~- Tudod mit? Gondoltam egyet...~- Nos?~-
69 XIX | remélem...~- Én, Gáspár? Mit gondolsz? Hát fiam...~-
70 XX | fog semmi szó.~- De hát mit tegyek, édes Jánoskám? Lovagolni
71 XX | meglátná ön azt a leányt... de mit mondok? Leányt!... Ah, milyen
72 XXII | Mondanék valamit...~- Mit, János?~- Valamit...~- Csakhogy
73 XXII | vér azon másnak vére...~- Mit cselekedtél?~- Megöltem
74 XXII | Megöltem õt.~- Iszonyú! Mit fogsz tenni, fiam?~- Várni
75 XXII | Deregi ölében leltem õt... mit én tudom, hol akadt kezemhez
76 XXII | Szótalanul fogtam meg kezét; mit is szólhattam volna? Azt-e,
77 XXII | elhallgatott, s én nem tudtam mit felelni. Csend lett; csak
78 XXII | engem boldoggá nem tett; mit ért nekem a jóllakás? Tudva,
79 XXII | onnan az akasztófához?~- Mit akar ön?~- Ellátni-e? Felelj,
80 XXV | a vén Ternyeinek, kirõl mit sem tudtak, egy férfiunokája,
81 XXV | ismerné Andorlaki Máté!?~- Mit? Andorlaki...~- Az, Andorlaki,
82 XXV | Villámlott, mennydörgött, esett. Mit én bántam! Kergetém õt szakadatlanul.
83 XXV | jött a hegyen lefelé.~- Mit mívelsz e fergetegben itt
84 XXVII| csodálkozva nézett rám: mit akarhatok vele?~- Fiatalember,
85 XXVII| Énáltalam.~- Ön által? Hahaha!~- Mit nevet?~- Önt.~- Nem bánom,
86 XXVII| lépett be.~- Itt vagyok; most mit tegyek? - kérdé.~- Vedd
87 XXVII| Sehogy. Nem köszönetért adom. Mit gondolsz, beéred ezzel?~-
88 XXVII| léleknek, mint a fösvénység. Mit fogsz elõször is tenni?~-
89 XXVII| Most elmehetsz... tudod, mit? Mondd, hogy nyerted e pénzt
90 XXVII| hol nõd?~- A konyhában.~- Mit csinál ott?~- A vacsorát
91 XXVII| isten nyugtassa meg.~- Mit? - kiálték föl. - Meghalt
|