Rész
1 II | tudod...~- Hogy tudnám?~- Hát nem mondtam még?~- Egy bötüt
2 II | mindent elmondtam. Megállj hát... ülj le csak... üljünk
3 II | említeni, ha úgy kívánod. Hát új szeretõd... vagyis szeretõd...~-
4 II | beszéltem biz én még.~- Hát?~- Csak láttam.~Ternyei
5 II | lesz rám panaszod... de hát szép-e az a bizonyos szép?~-
6 II | éppen az én ízlésem.~- Igen? Hát ha még látnád!~- Remélem,
7 IV | dehogy csodálkozom, dehogy!~- Hát hova akarsz most menni? -
8 IV | A patvarba, csakugyan... hát forduljunk vissza.~Másnap
9 IV | nyújtá; nem fogadám el.~- Hát magyarázd meg: mi bajod?
10 IV | szólt õ mosolyogva -, hát ily csekélységért az a roppant
11 IV | egymással. Tudod, mit?... Hát... igazán szólva, én is
12 IV | õt félbe.~- Te hallgass hát, míg én beszélek. Aztán
13 IV | semmit hallani...~- Jó; hát csak azt adom tudtodra...~-
14 VI | és csend.~- Máté barátom, hát ilyen néma atyai örömed,
15 VI | ön körünkbõl...~- Jól van hát, távozom - felelt Ternyei -,
16 VI | hebegém.~- Engem nem? Hanem hát mást, ugye?... S mint megcsaltál
17 VI | még éljek. De minek éljek hát?... Minek? Hát nem vagyok-e
18 VI | minek éljek hát?... Minek? Hát nem vagyok-e apa? Igen,
19 VII | Mondtam már, hogy nem.~- Úgy hát kényszeríteni foglak.~-
20 VII | Mit?... No, ne bolondozz hát! Hiszen nem mondtam, hogy
21 VII | ajtót nyitva feledtük.~- Hát babonás vagy, te Jancsi?...
22 VIII | leányt...~- Ah, Róza, te hát csak azért jöttél még egyszer
23 XI | szükségeire.~- Mindene? Hát ön mibõl fog élni?~- Nem
24 XI | Ön tréfál, uram.~- Ej, hát már oly rég halt meg jegyesem,
25 XI | mint a megvert kutya.~- Hát mit akarsz még, Jancsi? -
26 XI | vissza, kérlek...~- Úgy hát szerencsés utat kívánok!~-
27 XI | szeretni fogsz. Lehajlok hát hantodra, és nevedet hangoztatom,
28 XI | fel sírodból?... Jól van, hát én megyek le hozzád!~Õrült
29 XI | sírásót, mert kijött.~- Ki az hát? - kérdé, amint az ajtót
30 XII | álltam mellette.~- Mi kell hát? - kérdé ismét.~- Semmi,
31 XII | észreveszi ottlétemet.~- Hát ez micsoda gízengúz itt? -
32 XII | hajadonfõvel ne járjon, hát tegye ezt a fejébe. Egy
33 XII | fejemrõl a folyóba.~- Úgy hát annál inkább! - szóla gazdám,
34 XII | Hogyhogy? - kérdém.~- Hát úgy, hogy mire a legközelebbi
35 XII | sürgetõs - szólék.~- Úgy hát, amint mondom, forduljon
36 XII | melyen Róza gyûrûje volt.~- Hát minek takarja el? - szóla
37 XII | kívánja kegyed tudni.~- Hát van szeretõje?~- Nekem?
38 XII | szívességét, s távozni akarék.~- Hát hova siet? - kérdezé tõlem.~-
39 XII | No, ha már nem maradhat, hát menjen isten hírével; hanem
40 XIII | segíthetek rajta, miért aggódjam hát hiába miatta? - szólék magamban.
41 XIII | szíves kínálást...~- Jól van hát. Tessék!~- ’sten éltess’! -
42 XIII | új barátom bosszankodva. Hát azt gondolod, hogy haszon
43 XIV | megkapják pénzöket... szólj hát: nem készül-e veszni a világ?
44 XIV | ezt?~- Látom.~- Mondd meg hát, ha látod, hogy mi ez?~-
45 XIV | bementem egy úri házhoz... hát ki annak az úri háznak az
46 XV | nézve nem egzisztál...~- Úgy hát most tapasztalod. Hímezés-hámozás
47 XV | redõkbe. Óh, barátom. Tudd meg hát az igazat, hogy kártyáztam
48 XV | szóla Hiripi fejcsóválva. - Hát miért is nem mondtad ezt
49 XVII | Ne szólíts önnek, fiam!~- Hát hogy mondjam?~- Te!~- Jó.
50 XVII | hogy mondjam?~- Te!~- Jó. Hát nem önnel, hanem veled.~-
51 XVII | Már úgyis rajtakaptak, hát csak megvallom, hogy hébe-hóba
52 XVII | Aki az én uramnak a fia, hát az én elõttem úrfi...~-
53 XVII | embert a szerelem... így hát csöndes, magányos ember
54 XVII | tudom.~- Ameddig, addig. Hát én majd eljárok ide, s aztán,
55 XVII | mondok, ha erre vetõdtem. Hát holnap majd eljövök, uram,
56 XVII | eseményeket csak elmondom. Hát tudod-e, hogy Róza, az a
57 XIX | egyeztem bele szeszélyébe.~Hát Hiripi Gáspár?~Ez a szerencsétlen
58 XIX | sem volt képes mozdulni.~- Hát? Hogy érdekelhet engem ez? -
59 XIX | van a szememen... nyújtsd hát karodat és vezess, mert
60 XIX | meginnom; magyarázd meg hát, ha igaz; ne tarts így függõben...~-
61 XIX | homályos idõk jártak...~- Hát jó ruhádat hova tetted?~-
62 XIX | Csakugyan jobbíthatatlan vagy hát, Gáspár?~- Legyen az embernek
63 XIX | De mi jutott eszedbe? Hát van itt valami hiányod?~-
64 XIX | Én, Gáspár? Mit gondolsz? Hát fiam...~- Igazság, hiszen
65 XIX | Igazság, hiszen fiad van! Úgy hát el fogunk válni; szívem
66 XIX | Abszolúte semmi...~- Ám eredj hát! De ígérd meg, hogy vissza
67 XX | negyvenhárom éves vagyok.~- Hát Bálint úrfi?~- Egy évvel
68 XX | nem fog semmi szó.~- De hát mit tegyek, édes Jánoskám?
69 XX | kényére ereszteném.~- Jól van hát - szólt János -, csak gyötörje
70 XX | János, ha meglátná ön õt, hát önnek minden hajaszála,
71 XX | kérdé János elijedve.~- Hát minek a kard a becsületes
72 XX | szoktam kötözködni...~- Hát hiszen jól van no; tudja,
73 XXII | melyiket akarja mondani?~- Hát... de nem sértem meg, úrfi?~-
74 XXII | ígérek, csak ki vele!~- Hát csupánságosan csak azt akarom
75 XXII | izé... keresztapa kellene, hát aztán ne menjen úrfi a szomszédba...
76 XXII | becsületére válik az esze. Hanem hát azt hiszi, hogy ezt szó
77 XXII | telnének is bele...~- Most hát, atyám, szeretett édesatyám...~
78 XXII | el, gyermekem!~- Ekképp? Hát nincs-e ez rendén?... A
79 XXII | esedezett János.~- Mondd hát, hogy hazudtál, és én lecsillapodom.~-
80 XXV | véged legyen.~- Közelíts hát, ha lelked van! - kiálta,
81 XXVI | nemeslelkû gondviselõje volt.~Hát én hol fogok majd elporlani?...
82 XXVII| Vedd föl azt az ásót.~- Hát aztán?~- Most ásd föl itt
83 XXVII| Beszéljen, uram, beszéljen.~- Hát hallottál-e valamit az én
84 XXVII| beéred ezzel?~- Beérem-e? Hát volt-e eddig reményem, hogy
85 XXVII| meg -, szavamat fogadtad. Hát különben hogymint vagy az
86 XXVII| No látod... látod... hát nagyapád, a szegény öreg,
87 XXVII| az istenadta. Megállj, hát megmondom, hol a pénz; tudd
|